Ma Tünde, Jusztinusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Heti kommentár
Tájékoztatás szerb módra
Öreg Dezső
Akkor mi a fontosabb Szerbiában? A mindennapi élet, vagy a politikai konszenzus a hatalmi koalícióban? Vagy az azon belüli rosszindulatú kötekedés.
Nagyon elvszerűen politizálnak már a szerbiai szocialisták. Megmondták, hogy okulva a múlt keserű tapasztalatain, nem avatkoznak a tájékoztatás dolgaiba. Ennélfogva semlegességet hirdetve tartózkodnak majd a parlamentben, amikor a tájékoztatási törvény módosításáról kell szavazni. Pedig tudják, akkor is tudták, amikor beindult a sajtó körüli huzavona, hogy náluk nélkül ezt a törvényt nem lehet elfogadni. Tudta ezt a G-17 plusz Párt vezetője Mlađan Dinkić is. És tudta a soraiból való illetékes miniszter is, már akkor, amikor leültette a jogászokat, hogy törvényjavaslatba foglalják a pártvezető haragját, miután Dinkic ugyanannak a bulvársajtónak a célpontjává vált, amelyet annak idején nagy előszeretettel használt akkori politikai céljainak megvalósítására. Az időközben politikai célokat és elveket váltó szocialisták viszont ezúttal hajthatatlannak bizonyultak. És amikor hirtelen felszínre kerültek a kormánykoalíción belüli ellentétek, amikor az ellenzék egy része már majdnem elhitte, hogy válságban a kormány, maga a G-17 plusz jelentette be: a kabinet ebbe a válságba nem fog belebukni. Pedig a parlament elnöke, aki elvhű szocialista volt akkor is, amikor Milosević vezette a pártot, és most is, amikor Ivica Dačić egyre biztosabb kézzel kormányozza őket, tehát a házelnök arra kényszerült, hogy egy hónappal elodázza azoknak a törvényeknek az elfogadását, amelyeket lóhalálában, sürgősségi eljárással tárgyalt a nemzetgyűlés, közöttük a tájékoztatásit is. Az egyhónapos halasztást Slavica Đukić-Dejanović házelnök azzal indokolta – meglehetősen ügyetlenül – de egy csöppet sem zavartan, hogy ez alatt az idő alatt a képviselők majd kipihenik magukat, és a parlament épületét műszakilag funkcionálisabbá teszik. Szóval kiderült, hogy a képviselőházi rohammunka célja az egyhónapos pihenő volt. Mert azt is mondta az elnöklő, hogy a szavazás eredménye augusztus 31-én pontosan olyan lesz, mintha azt az eredetileg tervezett időpontban, július 31-én ejtették volna meg. Hallhat tehát még bölcs érvelést a szerbiai parlamentben az, aki odafigyel. Egyre kevesebben teszik ezt. Egy minapi közvélemény-kutatás bizonyítja, hogy a szerbiai embert egyre kevésbé érdekli a politika. Az elektronikus médiában a szórakoztató-műsorok törnek előre a hírműsorok kárára. Lehet, hogy mégis van jövője ennek a társadalomnak. Bár szórványos jelekből korai lenne messzemenő következtetéseket levonni.
A hatalom állítólag arra készül, hogy a tájékoztatási törvénnyel párhuzamosan vagy elfogadását követően tárgyal majd a sajtóval kapcsolatos más törvényekről is. Olyan jogszabályokról van szó, mint a monopolhelyzetet tiltó, a tőkehalmozást lehetetlenné tevő és a műsorszórási törvény. Mindezt azonban nem ártana a szakma képviselőivel is megbeszélni. A Liberális Demokraták javasolják, hogy az újságíró szervezetek, a Műsorszórási Ügynökség, az Európa Tanács és az EBESZ illetékesei is mondjanak véleményt. Mert szerintük a pártok véleménye nem elegendő. Tegyük hozzá, nem is mérvadó. És nem lehet irányadó, hiszen nem szakértői a témának. Bár egyes pártok, pártvezetők és a sajtóval megbízott embereik még csak a látszatát sem próbálják kelteni annak, hogy legalább kinyilatkoztatva a független sajtó hívei. Igaz, hogy az itteni sajtóban nagyon sokan nem is várják el tőlük ezt a gesztust. Legalábbis azok nem, akik fél munkaidővel politikusok.
A szerbiai ember számára azonban mindennél sokkal fontosabb, hogy a tájékoztatási mellett olyan jogszabályok várnak az augusztus 31-ei elfogadásra, mint az egészségügyi, az oktatási, az igazságszolgáltatási és a területrendezési. Mindezeket sürgősségi eljárással vitatta a parlament. A tájékoztatási mellett még 23 törvényt készült elfogadni pénteken a tisztelt ház. Az egyik
250 millió eurós kölcsönt szavatolna az itteni kis- és közepes vállalatoknak. Máris használhatnák, ha a parlament elfogadta volna a törvényt. Akkor mi a fontosabb Szerbiában? A mindennapi élet, vagy a politikai konszenzus a hatalmi koalícióban? Vagy az azon belüli rosszindulatú kötekedés.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az utolsó esély
Magyar Péter villámhadjárata sajnos későn indult ahhoz, hogy jövő szombatig sokkal többen csatlakozzanak hozzá azok közül, >
Hogyan lett Magyar Péter kedvencből Orbán legveszélyesebb ellenfele
Bécsből Dombóvárra rándult át a Neue Zürcher Zeitung közép-európai tudósítója, hogy a 17 ezres városban 250 >
A 18 év után megtartott tévévita a változás jele
A változás jelének tartja a Bloomberg jelentése, hogy az este, 18 év óta először választási tévévita >
Berlin téves úton a Balkánon
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárja úgy látja, hogy téved a német külpolitika, amikor Szerbiára összpontosít >
A magyar diplomácia kihívás az elismert normákkal szemben
Erre mutatott rá a Kelet-Európai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (ZOIS) elnevezésű német intézet oldalán Kopper Ákos >
Állandó blokád 2025-ig? Brüsszelben egyre nagyobb a félelem Magyarország EU-elnökségétől
A Kurier úgy értesült, hogy Brüsszelben fokozódnak az aggályok a 2. félévben esedékes magyar elnökség miatt, >
Világvége hangulat lesz úrrá Ukrajnán
Ezt tapasztalta a helyszínen a Süddeutsche Zeitung közép-európai tudósítója, Cathrin Kahlweit. A háború elején még a >
Magyarországra a világon semmi szükség sincs
A Frankfurter Allgemeine Zeitung felelős külpolitikai szerkesztője azt a következtetést vonja le a tegnapi botrányos brüsszeli >
A Nyugat és tétlenül nézi a saját hanyatlását
Nem követeli meg már a gyerekektől sem, hogy azok teljesítsenek, mindent eluralnak a politikai szempontok, lásd >
„Békeösztön”: Orbán Viktor lekicsinyli Putyin erejét és támadja az USA-t
Hegedűs Dániel szerint Orbán Viktor a legtöbbször kiegyensúlyozza a nyugati szövetségesekkel szembeni kötelezettségeket, illetve az Oroszországgal >
Egy „sorosista” közbeszól
Az Origóval egyszerű dolgom volt, ott a külföldi, elsősorban az amerikai női mell dominál. Minél nagyobb, >
Jegenyefák nem nőnek az égig
Hőn szeretett miniszterelnökünk hovatovább kriptokormányfővé redukálta magát, sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmárként iszkol a sajtó elől, és >