Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Hogyan vették el a diplomámat Pesten?
Miután a fél fizetésemet nem tudtam odaadni az Új magyar irodalmi lexikonért, a napokban csak egy szegedi könyvesboltban volt alkalmam belelapozni.
A magamfajta vidéki bugris már beérhetné annyival is, hogy bevették egy olyan előkelő bandába, mint a magyar íróké. No de mit tesz Isten: ahelyett, hogy ezért a mélységes hála töltött volna el Újvidék és Pest iránt, bennem csak keserűség maradt. Pedig isten az atyám, semmi előítéletet nem hagytak bennem Kontra Ferenc és Vajda Gábor reagálásai. Gondoltam, az én néhány életrajzi adatomon (ami ugye egyáltalán megillethet e helyen) nincs mit elferdíteni.
Hát volt.
Amennyire én a lexikonírás nyelvéhez értek, az „ilyen és ilyen tanulmányokat folytatott”, „ezt és ezt hallgatott” típusú eufémizmusokkal szokás azt kifejezni, ha valakinek nem sikerült elvégeznie az egyetemet, azaz diplomálnia az adott szakon. Ennél már csak az „abszolvált” ige a szebb, amit itt nálunk (életrajzban) megkaphat az is, aki az első-második egyetemi évfolyamról kikopott.
Én elhiszem, hogy az Újvidékről felkapaszkodott pesti abszolváltak körében nehéz elképzelni, hogy valaki diploma birtokában abba a provinciába menjen vissza, ahonnan ők hanyatt-homlok szedték a sátorfájukat, mihelyt tehették. Hogy valaki ne az ő példájukat követve újvidéki szinekúra állásban kössön ki, vagy pedig ha ráadásul még diplomája is van, ne a jugoszláviai magyar irodalmárhoz méltó másik pozícióban, a magyar tanszék doktorai körében sütkérezzen.
Tévedés ne essék: eszem ágában sincs a személyem irodalmi megítélésével vitatkozni. Még azt sem veszem zokon, hogy a szócikkem írója nem tud önállóan elkövetett versfordítás-köteteimről, ezek közül az utolsók 1988-ban jelentek meg: föltehetőleg a lexikoni adatgyűjtés lezárása előtt. Az sem fáj, hogy a bibliográfia a Sinkó-díjam tájékáról nem az Új Symposion-beli alaposabb vallomásomat tünteti fel, hanem a tévesen hosszú ú-val szedett Turi Tibor Magyar Szó-beli röpinterjúját. (Sőt, nekem elégtételül szolgál, hogy a Kortárs magyar írók kislexikonától eltérően itt hosszú ú-val írtak. Viszont ott kerek-perec kimondták, hogy 78-ban diplomáltam, és nem kenték el azzal a dolgot, hogy ezt vagy azt hallgattam.)
Vitám csak azzal van, hogy lexikonban a tények nem eshetnek a stilisztikai színesség áldozatául. Megnéztem: ugyanazon az oldalon mások szócikkéből egyértelműen kitűnik, ha elvégezték az egyetemet.
Még csak arról sincs szó, hogy a diploma tényének valamilyen különösebb irodalmi jelentősége lenne. Diplomások között éppúgy találkoztam prozódiai kontárral, mint diplomátlanok között jó verselővel.
De ezzel az erővel a többi életrajzi adatot is elködösíthetnénk ilyenformán, mondjuk azokat, amelyek a munkahelyekre vagy éppenséggel a születési helyre és időre vonatkoznak. Hogyhogy mégis a munkahelyeim tételről tételre pontosan fel vannak sorolva?
Most már csak az kell, hogy egy következő lexikonhoz innen puskázzák át az adatokat, majd onnan a következőhöz. Aztán már az isten se mossa le a gyalázatot, hogy „ez se volt képes végezni az egyetemen”.
A kisördög azt súgja nekem: ez is volt a burkolt oldalvágás célja: valamilyen módon lefokozni magunkhoz képest a másikat, nehogy valamiben túltegyen rajtunk.
Nos hát, így lehet elvenni valakitől Pesten a külhoni diplomát.
„Külhonban” pedig úgy, ahogy most elmondom.
Tavaly novemberben odaítélték a Szenteleky- és Bazsalikom-díjat. Ez utóbbit – alkalmasabb jelölt híján, kényszerűségből – nekem. A díjátadásra az eseményt követő hétfőn kaptam is egy tucat-meghívót, amilyet – gondolom – kiküldtek vagy száz-százötvenet, de belül sehol egy közelebbi utalás, hogy netán én lennék az egyik díjazott. És mondom: mindezt utólag, két nappal később.
Éttől persze még elmehettem volna Szivácra, hisz hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szereztem tudomást a díjazásomról.
Maradjunk annyiban, hogy én mégsem mentem.
Ennek ellenére a tévé bemondta, hogy a díjakat kiosztották.
Most csak azt ne kérdjék tőlem, hogy milyen is a Bazsalikom-díj. Esküszöm, hogy még sohasem láttam.
Nos, mi van tehát?
Én voltam-e tavaly a Bazsalikom-díjas vagy sem? Vagy időközben valaki visszavonta a kitüntetést, mert éppen nem voltam jelen a Szenteleky-ülésszakon? Esetleg menet közben másnak ítélték oda, csak arról a sajtó nem adott hírt?
Különben meg mi a fenének az egész díj, ha ilyen becsülete van, hogy máris ebek harmincadjára jutott, azaz szőrén-szálán eltűnt?
Gondolom, ez a bizonytalanság tartotta vissza az Új Kanizsai Újság nevű, közpénzen kiadott családi vállalkozást is attól, hogy két sorban említést tegyen egy olyan hétköznapi eseményről, melyben – érdemtelenül ugyan – egy kanizsainak ítélik a pálmát.
Mint tudjuk, az utókor számára az marad meg igazságnak, amit a sajtó közölt. Illetve a lexikonok.
Így degradálunk mi.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >