Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ráhel és a rossz társaság
A férfi, aki egyedül verte le a fél világot, most tanácstalanul, elgyengülve, tehetetlenül süpped magába. Elhanyagolta a családját, hogy megvédje a hazát – és lám, a keblén melengetett kígyó mélyebbre mart, mint maga Soros György. Tóta W. Árpád (hvg.hu):
Mennyit keresték azt a mobilt! De ki gondolta volna, hogy akár a vőlegény is lehet a tolvaj?
Nehéz a politikus élete. Csupa felelősség és soha nem fogyó feladat, még a csúcson is. Épp leveri Brüsszelt, megállna egyet szuszanni, de máris ránk ront a tizenkétfejű ENSZ. Mármint a rárontás, az úgy néz ki, hogy esetleg tervez egy állásfoglalást, amelybe belekerülhet, hogy be kell fogadni ezerháromszáz oltalmazottat, amennyiben kopognak. De attól még nem alhat nyugodtan szegényke, pedig volna neki más baja is.
A politikus is ember, és hiába a sorskérdések, őt is utolérik ugyanazok a problémák és konfliktusok, amelyek a mi életünk legfontosabb eseményei. Párkapcsolati nehézségek, halálesetek, betegség, a gyermeknevelés buktatói és a szülői aggodalom.
Most az utóbbi felhősíti a miniszterelnökünk homlokát. És persze az ezzel járó önreflexió, a megbánás, hogy talán jobban oda kellett volna figyelni Ráhelre, mielőtt elkallódik. Hogy szüksége lett volna az apjára, de őneki akkor épp polgári köröket kellett szerveznie, meg visszaverni a Gazprom támadását ellenzékből. Elrepült a gyerekkor, és utána meg jött a kormányzás, és az üzletek a Gazprommal, és nem volt ideje kikérdezni a leckét, vagy érdeklődni: hogy vagy, leányom?
De hát úgy tűnt, hogy minden rendben van és sínen. Boldog házasság, országos lakodalom, jókedvű pálinkázások. Olyan rendes gyereknek tűnt ez az István. Meg a család is.
Aztán most tessék, kész a baj. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a Tiborcz, ez lop.
Először persze legyintett: rágalom, politikai támadás, nyilván csak ráfogják. De megjöttek a papírok, a nyomozati anyagok, és azokban feketén-fehéren ott áll, hogy ez a lámpavircsaft, ez egy bűnügy volt.
Micsoda szégyen! És a bűn még rútabb, mert emiatt Magyarországnak kell visszafizetnie tizenkétmilliárd forintot – egy jó megyei stadion árát! Ha ez így van, Tiborcz kétszer lopta meg a magyar népet.
A miniszterelnök keserűen ingatja a fejét. – Én hülye – mondja magának, ahogy felidézi a pálinka fölötti mosolygós csevegéseket arról, milyen szépen megy a bolt, és hogy minden rendben. Ő meg csak bólogatott elégedetten és szórakozottan, mert a Helsinki Bizottság terrortámadásain kattogott az agya.
A lakodalom jut eszébe megint, és a homlokára csap. Hogy mennyit keresték égen-földön azt az eltűnt mobilt! Még Oroszországra is ráterelődött a gyanú. De honnan tudhatta volna, hogy egy kleptomániást fogadott be épp a családba?
Példás büntetésen töpreng, mert valamit mégis csinálni kellene, ha megkésve is. Az a minimum, hogy a bírságot ne a meglopott nemzet fizesse, hanem a bűnös. És illene visszaadnia azt is, amit jogtalanul vett el. De nem döntheti csődbe a saját lányát. Ott a gyerek is, ki ad annak a csöppségnek enni akkor?
Biztosan sokat gondol ebben az őrlődésben a néhai kormányzóra, akit hasonlóan kegyetlen dilemma elé állított az élet. Amikor család és nemzet között kell választania valakinek, aki nemzetének atyjává nőtt fel.
Jó, Horthynak nem tízmilliárdos lopásba gabalyodott a fia, hanem egy szőnyegbe, amibe a Gestapo csavarta bele, de azért a szorult helyzet igenis hasonló.
És őt, ahogy a doktort, nem kérdezi senki: a maga szíve sose fáj? Pedig kinek ne fájna, ha a gyermeke rossz társaságba keveredik, és sötét alakokkal szűri össze a levet. És hogyne aggódna, hogy mibe húzza még bele a lányát ez a gazember.
Amíg az érzéketlen külvilág a kampányon meg az egészségügyön hisztizik, valahol Budán legördül egy nehéz férfikönny. Oly súlyos, hogy beleremeg a Várban a félkész rezidencia. Most úgy átmenne Rasihoz betakargatni. Hiszen talán azért takarózik lopott milliárdokkal az a szegény lány, hogy ezt bepótolja. Át kellett volna menni öt és tíz éve, és akkor ez mind nem történik meg – ilyen kétségbeesett gondolatok törnek fel ilyenkor.
A férfi, aki egyedül verte le a fél világot, most tanácstalanul, elgyengülve, tehetetlenül süpped magába. Elhanyagolta a családját, hogy megvédje a hazát – és lám, a keblén melengetett kígyó mélyebbre mart, mint maga Soros György.
Majd valahogy elsimítjuk - állapodik meg magával végül. De nem alszik már sose nyugodtan. Mire lehet még képes ez a nímand, akinek oly könnyelműen odaadta a lánya kezét?
Következő cikk: Óriási tét
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >