2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Üzenet

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Üzenet
Iustitia (my-bohemian-spirit fotója)

Két olyan hírre nem tudott odafigyelni Szerbia a mögöttünk levő héten, amely jobbára a világ minden tájára eljutott, és kivételesen a kitartásról, a bátorságról és nem utolsósorban az örömről szólt. Kevesen hallották, még kevesebben látták Szerbiában a 33 chilei bányász felszínre kerülését a 700 méteres mélységben töltött majd két és fél hónapos fogság után. Még kevesebben szereztek tudomást arról, hogy az Alpok alatt átfúrták a világ leghosszabb alagútját. Így a Zürichet Milánóval összekötő több mint 57 kilométer hosszú földalatti folyosó az itteni fejekben nem is létezik.

Nem mintha nem lehetett volna helyet szorítani ezeknek az örömhíreknek a sajtóban, de miért terheltük volna ódiumunkat efféle derűlátást sugárzó hírekkel, amikor a magára valamit is adó politikus, elemző, újságíró mind-mind azt gondolta, hogy véleménye nélkül senki sem érti meg, mi történt ismét Belgrádban, ki és mi irányította azt az erőszakot, amely időről-időre a világsajtó gyújtópontjába helyezi a szerbiai fővárost, a szerb aranyifjúságot. És megosztja a szerbiai közvéleményt, a politikusokról nem is beszélve. Tehát vasárnap ismét törtek-zúztak valakik Belgrádban, majd két napra rá Genovában. A hatalom megdöbbent, majd felháborodott, de közben büszkén ünnepelte sikerét. Mármint azt, hogy az állam erősebb a huligánoknál. Vagyis, hogy az erőszak szervezetek – ezúttal szerencsére csak a rendőrséget és a csendőrséget vetették be – sikeresen szembeszálltak az ismét jól megszervezett rendbontókkal, akikről kiderült, hogy csöppet sem naiv, félrevezetett gyerekek spontán összeverődött csoportjai, hanem irányított bandák összehangolt hadserege. Amely nem a melegfelvonulás ellen tiltakozott, hanem a társadalmi rendre tört, politikai pártok székházát támadta, és világosan megfogalmazott politikai üzeneteket szólaltatott meg az utcai zavargások hangján, az utcai gerilla-összecsapások módszerével. Ezt sikerült megállítania a rohamsisakos, golyóálló-mellényes pajzsokkal és gumibotokkal felszerelt rendfenntartóknak. Akikből nagyjából ugyanannyi volt az utcán, mint a randalírozókból. Így bizonyította be a hatalom, hogy erősebb, mint az ellenfél vagy ellenség. Vagy a megtévesztett ifjúság. Vagy a szociális körülmények sajnálatra méltó áldozatai. Vagy a nemzet csalódott fiai. Az igazság bajnokai. Mert ugye, ugyanazokról a fiúkról van szó, akik néhány évvel ezelőtt felgyújtották az egyetlen megmaradt belgrádi dzsámit, akik a „Koszovó Szerbiáé” nagygyűlés után ugyanígy romboltak, törtek-zúztak, és akkor is gyújtogattak. Az amerikai követség égett. Igaz, az akkori hatalom jóval megértőbb volt irántuk, de a két éve beiktatott kormány sem kérte még számon rajtuk a korábbi fiatalkori botlásokat. Az indokoltakat, ahogy az előbbi kormány egyik csúcsminisztere fogalmazott. De most sem igazán remeg a föld az azóta következetesen csak huligánoknak nevezett rombolók alatt. Vezetőik közül többet őrizetbe vettek, talán az igaziakat. Talán. Mert ne mondja senki, ne is kísérletezzen vele, hogy azok, akiknek ez a munkája, nem tudják pontosan, kiknek a dossziéit kellene fellapozni, kiket kellene bekísérni, kihallgatni, megvádolni. És a bizonyítékok, a korábbi bizonyítékok alapján elítélni. Csakhogy ehhez azt az igazságszolgáltatást kellene beindítani, amely éppen elégedetlen szociális helyzetével, és a napokban kezdte meg emiatti tiltakozását. És ahol-nagyon nehéz másképpen látni – Iustitia fél szeméről lecsúszott a pártatlanságot szavatoló kendő. Arról, amellyel a politika udvarára lehet odalátni. Onnan pedig sokan mutogatnak felé, ki ilyet, ki olyat.

2010. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább