Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ukránvízió
„Kontinensünk tulajdonképpen egy „szakállas nő”, de szó mi szó, gyönyörűen énekel.“ Markó Béla (hvg.hu):
Európa a Dalfesztivállal ismételten megmutatta, hogy milyen nagy becsben tartja az egyéni jogokat. Ám elkeserítő az az ellentmondás, amely az egyéni jogok tényleg felemelő értelmezése és a kollektív – etnikai, nemzeti – jogok görcsös elutasítása között immár huszonöt esztendeje újra meg újra megmutatkozik. (...)
Ma viszont mi van? Nem lehet tudni, az Európai Unió irtózik-e jobban az emberjogi, kisebbségjogi problémáktól, vagy az Egyesült Államok. Egytől-egyig felemásnak érzem azokat az állásfoglalásokat, amelyek egyrészt – helyesen – hatalmas veszélyt látnak Ukrajna területi integrációjának megsértésében, és nem csak azért, mert Oroszország megszegi az 1994-es budapesti memorandumot, hanem mert egy ilyen folyamatnak felmérni sem lehet a következményeit, másrészt viszont rendre elfelejtik, hogy Ukrajnában az általuk „kolaterálisan” megtámogatott ukrán nacionalisták éppen úgy veszélyeztetik az etnikai békét, vagyis általában a a békét, mint az oroszok. Holott itt lett volna a kiváló alkalom, hogy Brüsszel és Washington is bebizonyítsa, sokszorosan többet, jobbat, érvényesebbet tud mondani a nemzetiségi kérdés megoldásáról, mint Moszkva, és esetleg azt is meg tudja magyarázni, hogy mi a különbség Koszovó és a Krím-félsziget között, mert van ilyen különbség természetesen, legalábbis ami az elszakadás előzményeit illeti. Ehelyett miket olvasok? Az amerikai elnök azt nyilatkozta február 28-án, hogy az ukrán nép „megérdemli, hogy esélye legyen saját sorsának meghatározására”. Ezzel csak egyetérthetünk. De hiányzik egy félmondat arról, hogy mi van az Ukrajnában élő nem-ukrán etnikumokkal, velük mi legyen. Igaz, hogy rá egy napra már Barack Obama a Vlagyimir Putyinnal folyatott telefonbeszélgetésben – a Kreml közleménye szerint – elismerte, hogy „Ukrajnának és Oroszországnak szilárd történelmi kapcsolatai vannak, és hogy meg kell védeni az ukrajnai orosz ajkúak és más kisebbség jogait”. Jócskán megkésve ehhez az amerikai állásfoglaláshoz képest is, az Európai Unió állam- és kormányfői március 20-i tanácskozásának zárónyilatkozatában végre megjelenik ugyanez a gondolat: az ukrán hatóságoknak „folytatniuk kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kinyújtsák a kezüket valamennyi ukrajnai régió és lakosságcsoport felé, és hogy biztosítsák a nemzeti kisebbséghez tartozók jogainak teljes védelmét, támaszkodva az Európa Tanács és az Európai Bizottsági és Együttműködési Szervezet szakértelmére”. Ez is valami, viszont azt a bizonyos szakértelmet emlegetni szinte képmutatásnak tűnik. Vagy legyünk mégis jóhiszeműek: kevés ennyit ígérni. Kevés is, késő is, de remélhetőleg nem véglegesen és főképpen nem végzetesen.
Szemléletváltásra van szükség, vagy legalább „visszaváltásra”: oda, ahol a kilencvenes évek közepe táján tartottunk. Hazabeszélek természetesen. Nincsenek precedensek, nincsenek analógiák, így igaz, viszont nekünk, magyaroknak is nagy szükségünk lenne erre az európai mentalitás-változásra. Hogyan higgyünk még egy demokratikus nemzetközi akaratban – márpedig ebben hinnünk muszáj –, ha Ukrajnában itt is, ott is fellángol az etnikai konfliktus, és erről a nagyvilág csak annyit tud mondani, hogy csúnyák az oroszok. Nem Puskin, nem Tolsztoj, nem Szolzsenyicin, még csak nem is Gorbacsov, hanem Putyin. Amit helyeselhetünk ugyan, de ebben a történetben végül is ki a szép? És melyik nacionalizmust vagy fundamentalizmust kellene nekünk szeretni? Attól tartok, hogy mifelénk a pokolba vezető út is csupa demokratikus szándékkal van kikövezve. S ha odaérünk, akkor már fölösleges lesz azon vitatkozni, hogy ukránul beszél-e az ördög vagy oroszul.
(Amikor ezeket az indulatos mondatokat papírra vetem, az európai parlamenti választási kampány célegyenesében vagyunk már Romániában, ahogyan a többi uniós tagországban is. Járok-kelek Erdély-szerte, figyelem a különböző pártok kampányát, már ami ebből a plakátokon látható. A legmarkánsabb a Szociáldemokrata Párt választási jelszava. Egyszerű, világos és nyilván semmi köze az Európai Unióhoz (vagy mégis?), valahogy így fordítanám: „Büszkék vagyunk, hogy románok vagyunk”. Ennyi. A többi párt is ekörül kapirgál, de kevésbé találóan. Romániában nem „osztották el” egymás között a nemzeti kérdést a politikai pártok, ez nem jobboldali vagy baloldali attribútum, hanem ki ahol éri, ott nyúl hozzá. Ezelőtt néhány évvel még talán azt mondták volna: „büszkék vagyunk, hogy európaiak vagyunk”. Jó lenne figyelni ezekre a változásokra, „mert földünkön az idő érik”, ahogy a költő írta egykor. Aki pedig ma a hírneves Európát elrabolja, félek, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy kontinensünk tulajdonképpen egy „szakállas nő”, de szó mi szó, gyönyörűen énekel.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >