2024. május 17. péntek
Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A liberális mint veszélyes fenevad

„Az ember, aki a társalgást uralja, megnevezte a kiiktatandó ellenséget. Valóban tisztább a kép: a komcsizás felett eljárt a szélkakas.”  Balavány György (hvg.hu):

Az a dal, hogy Orbán Diabolusz Viktor Tusványoson, levéve álarcát, bejelentette a liberalizmus és a demokrácia végét és meghirdette a kvázifasiszta államot, nem csak hamis, de unalmas is. Orbán ugyanazt mondta, amit eddig, és ugyanúgy. Inkább vicces, mint veszélyes, mikor a miniszterelnök az Új Világrend születésének döbbenetes jeleként értékeli, hogy „az amerikai elnök nyíltan beszél gazdasági patriotizmusról..” (Az összes eddigi amerikai elnök nyíltan beszélt gazdasági patriotizmusról, hehe.) Hetedik éve hirdeti Orbán az Új Világrend születését, és az mindig másképpen új. („Most jutott el Európa oda, hogy azt mondja, hogy ebből a korszellemből most már elegünk van, és a jövőt más szellemi alapokra kell építeni; Európában egy új politikai és szellemi korszak kezdődött” stb., ezt például 2007-ben mondta Tusványoson, de 2010-ben ismét ezzel érvelt. Bruha.

Ami érdekes: a beszédben minden eddiginél plasztikusabban jelent meg a „liberális” figurája, szemben az általunk, (= Orbán Viktor és a magyar nép által) eszményített keresztény-patrióta karakterrel. Ez annyiban hozhat újat, hogy elég frappáns és jól használható összefoglalása az ún. jobboldali közbeszéd eddig szanaszét kódorgó vándormotívumainak. Mi jók vagyunk, hősök vagyunk, ártatlanok és szentek, velünk nincs semmi baj. Akik nem mi vagyunk, akikkel tehát csak a baj van, a liberálisok. Velük tehát (a személyükkel, és azzal, amit képviselnek) szakítani kell, amint eljön a mi időnk, s addig, jobb híján, fintorogva elviseljük őket. A jobboldali közbeszéd azonnal követte a tribunust;  sajnos, pl. a jó Lukács Csaba képes volt leírni ezt a mondatot Új világ határán (!) című dolgozatában: „azt látom, hogy a liberálisok nem szeretnek dolgozni”.  Másik szomorúságom, Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz főszerk. helyettese meg így tudósít egy Karafiáth Orsolya-interjúról: „liberális költőnő”, akit „nem kell feltétlenül szeretni”. (Hogy lehet valaki költőként liberális? S miért ne kéne, ha már keresztények vagyunk, feltétlenül szeretni? Ja, igen: mert liberális.) (...)

Ami történt, egyszerre nevetséges és szomorú: az ember, aki (Oakeshott-tal szólva) „a társalgást uralja”, megnevezte a kiiktatandó ellenséget. Nem, nem tartom igazán veszélyesnek, mert nem kenyerem a hiszti. Nem kell attól félni, hogy hajtóvadászat indul a liberálisok ellen, nem fogja senki összeterelni és deportálni őket, nem fogja senki megjelölni és felgyújtani a házaikat. A kurzuskritikával élő civil szervezeteknek sem lesz sokkal rosszabb soruk eztán. Állami pénzt eddig sem kaptak; a helyzeti előnyük is megmarad, hiszen nem rabjai semmilyen lomha hatalmi apparátusnak (remélhetőleg); mennél jobban támadja őket a hatalom, annál népszerűbbek lesznek. Mire az Orbán-kormány kiiktatná a gyűlölt „liberális” ellenséget, addigra saját elképesztő súlyától fog összeomlani.

Viszont az ideológiai háború lövészárkai nyilván mélyebbek lesznek, a harc elkeseredettebb lesz, csúnya, bántó és meggondolatlan szavak és mondatok születnek majd ismét ezrével. Pedig inkább beszélgetni kéne. Őszintén szólva a jelenlegi forró hangulatban sok realitását nem látom, de azért csak hadd mondjam el, hogy kéne. Nem lenne muszáj átadni magunkat ennek a harci hangulatnak. Kéne olvasgatni úgy nyugisan, este, lefekvés előtt  Scrutont, Asbóth Jánost, Chestertont, TS Elliotot, Millt. Habermast, hogyne. Ezek állást foglalnak liberalizmus és konzervativizmus kérdéseiben, de jé, a pocskondiázás helyett a kulturált érvelés az eszközük, és eszükben sincs kiiktatni a vitapartnerüket. (A konzervatív Scruton a jin és jang ellentétpárba helyezi e két álláspontot, a liberális Mill pedig így ír: „az egészséges politikai élethez egyaránt szükséges egy olyan párt, amely rendet és a stabilitást, és egy olyan, amely a haladást és a reformot képviseli”.)

A Biblia meg egyenesen azt mondja a „szép, új jövőről”, hogy az „a béke emberéé” . És én ezt elhiszem.

2014. augusztus 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A gyűlölet el van vetve

Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >

Tovább

A tét

Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >

Tovább

Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot

A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >

Tovább

Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral

Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >

Tovább

Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja

Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >

Tovább

„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”

A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >

Tovább

Túléli-e a cionizmus a háborút?

Youval  Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >

Tovább

Orbán hanyatlása

A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >

Tovább

Putyin fél a vereségtől

Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >

Tovább

Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral

A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >

Tovább

Vágyakozás Trump után

A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >

Tovább

Hszi rideg és számító

A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >

Tovább