Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A magyar kór: Marosvásárhely
„Ez az önmagát botlasztó nacionalizmus alapképlete.“ Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
Marosvásárhely az állandósult, gyógyíthatatlan kudarc szimbólumává vált, ez az a város, ahol – ha csak csoda nem történik – nem lesz magyar politikai siker. Elrettentő példa a Kárpát-medencének.
Azért nem lesz itt magyar politikai siker, mert itt (is) minden magyar kérdéssé válik. Magyar kérdés a városvezetés (mikor lesz már magyar polgármesterünk), magyar kérdés a környezetvédelem (csak a magyaroknak fontosak a fák), a foglalkoztatáspolitika (azért nem akarják, hogy bezárják a környezetszennyező gyárat, mert akkor haza kellene mennie az ide települt románoknak), az oktatáspolitika (ez kimerül a „miért nincs az iskoláknak magyar neve” kérdésben). Az így megfogalmazott igények sokszor jogosak, gyakran csupán kényszerképzetek de soha nem haladják meg a magyar közösség érdek- és ingerküszöbét, nincs felhajtó, mozgósító erejük. Ezért beválthatatlanok. Paradox módon pont a „magyar ügyek” gátolják a magyar érdekvédelmet, amelynek egy működőképes közép-kelet európai térségben biztosnak, automatikusnak kellene lennie. Ez az önmagát botlasztó nacionalizmus alapképlete.
Azért sem lesz itt magyar siker, mert minél hangosabb a közösségi akarat, annál erősebb a mögötte lévő személyes érdek, indulat.
Marosvásárhelyen (is) az arcok és nevek harca dúl. Magyar arcok-nevek harca magyar arcokkal-nevekkel. Az önkioltás rendszere nem pihen, a messiásvárás folyamatos. Újabb és újabb polgármester jelöltek bukkannak fel, hogy ringbe szálljanak az elérhetetlen polgármesteri székért, de mindenkiről törvényszerűen, még a megmérettetés előtt kiderül, hogy nem elég jó. És akiről nem derülne ki magától (mert ügyetlen, felkészületlen és akarnok), arról maga a közösség kideríti, bebizonyítja, hogy kudarcra ítéltetett. Akkor is, ha éppen nem érdemel hátába kést. Minél nagyobbak az elvárások, annál kevésbé lehet megfelelni ezeknek. A kooperáció kultúrája eltűnt, maradt a kompetíció kényszere.
Az üreshalmazok versenyéhez drukkolunk, és ezt a tartalmatlanságot, ezt a folyamatos szembenállást nevezzük választási lehetőségnek, esélynek, demokratizmusnak. Most Marosvásárhelyen, ahol már az előző ciklusban is nagyot bukott saját lábában botladozva a magyar érdekképviselet “előválasztást” tartanak. Erre beneveztek az éppen soros arcok, és az eredmény egészen biztosan kiszámítható: mindenki elvérzik, mindenki súlyos sérüléseket fog kapni, kioltja magát az egymás ellen indított nyilatkozatháború, mire a valódi választásra kerülne a sor. A személyi kultusz anakronizmusa ez: a jelenlegi közép-kelet európai környezetben egyetlen ember nem győzhet, nem lehet önkormányzati vezető, képviselő, “elöljáró”. Ha nincs mögötte állandóan kooperáló, tartalmat gyártó, igényeket megfogalmazó, csapatban játszó, önismeretre kész közösség.
Még mindig a mindent elintéző, kijáró, megmutató, felhajtó, betartó politikust várjuk, az egyszemélyes garanciát, erőt, karizmát. Ahogy a román szleng mondja: a “smekert”.
Pedig ez a típus a múlté, és az amit eddig műveltek az ilyen emberek az épp felszámolás alatt van: úgy hívják, hogy korrupció.
A tartalmatlan, ön- és közgyilkos magyar politikai jelöltek látszatversenyében egy dolog sikkad el: a kritika. Marosvásárhelyen (is) úgy működhetett és működhet ciklusokon át kudarcos, gyanús, erőtlen politikai hatalom, hogy nincs aki ezeket a kudarcokat, gyanúkat, erőtlenségeket folyamatosan a fejére olvassa, a köztérben tartsa. A nehézkedési erő viszi. Csak az állandó, kellemetlen, zsigeri élmény van arról, hogy a fennálló rossz, kényelmetlen, idegesítő, de mindez megmarad az indulatok szintjén: nem kap fogalmakat, számokat, nem látható és nem hallható. Persze hogy nem: ha nincs politikai közösség, márpedig Marosvásárhelyen sincs politikai közösség, akkor az nem képes reflektálni önmagára.
Mitől lenne itt politikai közösség? A magyar érdekképviselethez el kell felejteni a felszíni magyarozást, a le nem egyszerűsíthető képletek erőszakos kilúgozását, leegyszerűsítését. El kell felejteni a neveket és arcokat: nem az a kérdés, hogy ki lesz a polgármester, hanem az, hogy kik tudnak egymás mellett felsorakozni. Ki az a sok lúd, aki legyőzi a disznót. Kellő minőségű és mennyiségű közös munka révén úgyis kiderül, kinek a válla a legalkalmasabb a legnagyobb terhelésre. El kell felejteni a versenyt: a választás szabadsága akkor adatik meg, ha lesz miből választani, ha lesz közösségi tartalom. Egy valamit nem lehet elfelejteni:a kritikát. Ebben a Kárpát-medencei típus-kisvárosban a magyar közösséget annyira legfoglalják saját rögeszméi, indulatai, az önmagával vívott árnycsata, hogy elfeledkezik arról, hol él, hol nem él. Hogy a város körülötte nem város, a kórház nem kórház, az iskola nem iskola, a levegő pedig amit beszív nem is levegő. Igyekszik megfojtani magát azelőtt, mielőtt így is, úgy is megfulladna.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >