Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hat pontban a Momentum Európa-párti tüntetéséről
A rendszerváltás ígérete nem teljesült. Mert nem teljesülhetett. Ezeknek az ígéreteknek a harminc évvel későbbi replikáiktól vajon várhatunk mást? Pap Szilárd István (Kettős Mérce):
A Momentum Mozgalom tegnapi majálisán többezren vonultak végig a Szabadság térről a Hősök teréig, és hallgatták meg a mozgalom vezetőinek beszédeit. Ez önmagában figyelemre méltó, mert az elmúlt években azt láthattuk, hogy a pártoktól függetlenül szerveződő tüntetéshullámok energiáiból a pártok képtelenek voltak építkezni. De a beszédeket hallgatva nem hallunk mást, mint a rendszerváltás hamis “társadalmi szerződésének” újracsomagolását, ami ma csak az uralkodó status quo megőrzését szolgálja.
1. Kezdjük egy „értéksemleges”, politológusi észrevétellel: a Momentum május elseji tüntetésén jó politikai beszédek hangzottak el, főleg a pártelnök, Fekete-Győr András szájából. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a politikai tartalmáról (erről bővebben a további pontokban), voltak benne hatásos retorikai fordulatok és megmondások. Az "Állítsuk meg Brüsszelt"-re adott válasz („Mi nem megállítani fogjuk Brüsszelt, hanem utolérni.”) egyenesen ötletes volt, hosszú távon is van benne politikai potenciál. A profi koreográfia mellett összességében egy olyan politikai megmozdulást láthattunk, amilyent korábban kispártoktól még nem.
2. Szintén újdonság a NER-ellenzékiség történetében, hogy egy heteken át tartó civil tüntetéshullám után egy politikai párt explicit módon próbálja becsatornázni az elégedetlenkedőket, és minden jel szerint a CEU-ügy kapcsán utcára vonulók egy jelentős része valóban nyitott erre a becsatornázásra.
A korábbi tüntetéshullámok legnagyobb problémája mindig az volt, hogy egyetlen politikai cselekvő sem tudott erőre váltható profitot húzni belőlük, ez most a Momentumnak sikerülhet.
3. És térjünk a tartalomra. A Momentum rendezvényén elhangzott beszédek majd minden mondatát hallhattuk már az elmúlt években (legtöbbet talán Bajnai Gordon 2012-es visszatéréséből merített a Momentum). Nem arról van szó, hogy ezeken a mondatokon valami copyright lenne, hanem hogy a Momentum ugyanazokkal a mondatokkal próbál meg a Fidesz rendszerének kihívásaira válaszolni, mint a NER elleni korábbi kisérletek. A "ti lesztek a mi médiánk!" felkiáltás a Fidesz-propaganda gépezetével szemben elég sokszor hangzott már el, és éppen annyira helyettesíthet egy valódi médiagépezetet, mint a “ha hülyeséget mondunk a tévében, akkor is higgyetek nekünk” mondat. De ott van a rendszer szabályaiból következő többi kihívás, a választási rendszer, vagy a parlamenti politizálás kiüresítése, a folyamatosan változó politikai szabályok, az elfoglalt magyar állam gépezete. Ha ezekre nem tud valami újat kitalálni a Momentum, akkor a jelenlegi lendület és erő, amit a megmozdulásaikon láthatunk, éppúgy tiszavirágéletűnek és kudarcosnak bizonyul majd, mint a korábbi évek politikai innovációs kísérletei.
4. A munkások ünnepén egyenesen ironikus a „fogjanak össze a gazdagok és a szegények" felszólítás – hogy szó szerint idézzünk: „Elérkezett az idő, hogy (…) a szegény és a gazdag (…) felismerjék közös nemzeti sorsukat, mert feladatunk van. Tegyük félre ellenérzéseinket, mert mindannyian hazafiak vagyunk”. Ezzel a felszólítással újfent arra van felkérve a magyar nép, hogy fedje el az érdekellentéteket, hunyjon szemet a kizsákmányolás fölött, és egyesüljön a sokszor kibékíthetetlen érdekellentéteket félretéve, hisz mindannyian hazafiak vagyunk. Tudjuk a történelemből, hogy ezek az „összefogások" általában mit jelentenek, és ki szokta a rövidebbet húzni. Mindig az alul lévők, a dolgozó többség, akiknek érdekei megint elsikkadnak egy nemzetinek kikiáltott cél mögött.
A Momentum felszólításában gyakorlatilag megismétlődik a rendszerváltás „társadalmi szerződése”. Az Európához való minden áron felzárkózás ígéretéért cserébe áldozzunk be más megfontolásokat, érdekeket, vágyakat.
Ezt kérte a rendszerváltó elit is: nem baj, hogy a gazdasági átalakulások, a privatizáció, a munkavállalói jogok leépülése, a megszorítások, az áramvonalasítások mind-mind emberi életeket tesznek tönkre, mert a cél – amelyből végül csak kevesek profitáltak, hisz csak kevesek profitálhatnak – szent.
5. A „modern, szabad" Európa és a „szegény, elmaradott" Kelet szembeállítása továbbra is kultúrrasszizmus. Amivel egyrészt morális problémák is vannak, másrészt pedig a nyugati államok felsőbbrendűségét (értsd nacionalizmusát) legitimáló ideológia. De ami a legfontosabb: a magyar progresszió több száz éves történetének alaptoposza ez a szembeállítás, amelynek az is része, hogy bizony a magyar nép maga is sokszor mucsainak, elmaradottnak, a haladásra képtelennek tekinthető ebben a szembeállításban. És ennek a megbélyegzésnek és értékhierarchiának a magyar történelemben sosem lett jó vége, még akkor sem, mikor a Momentumnál sokkal nagyobb elmék hirdették. Például Ady Endre, akit a Momentum elnökségének tagja, Soproni Tamás most egyszerűen csak lelegyintett a színpadról („Kompország – mondják”).
Ennek a hamis, rasszista és öngyarmatosító szembeállításnak hatalmas szerepe van abban is, hogy ma épp ott tartunk, ahol (emlékeztetőül: a NER-ben). A jobboldal értékhierarchiája, amely a helyit, az autentikusan hazait akarja az idegen, a kozmopolita fölébe állítani, nem létezhetne a „haladó” kultúrrasszizmus nélkül, a kettő feltételezi és erősíti egymást.
6. A szélsőjobb euro-amerikai előre törésével párhuzamosan, úgy tűnik, az alternatíva nem (vagy nem csak) balról jön. Ezzel szemben a „szélsőséges közép" találja újra fel magát, olyan szereplőkön keresztül, mint a francia Macron. A közép általában a mértékletesség, a fontolva haladás képzetét kelti bennünk, de a szélsőséges közép nem ilyen. Elsődleges feladata a globális gazdasági-társadalmi viszonyok, a piacok mindenhatóságán és a globalizált lefele tartó versenyen alapuló, neoliberális status quo megőrzése a változást és haladást ígérő politikai marketing eszközeivel. Teljesen érthető, hogy a NER-ben mindez sokak számára kívánatosnak tűnik, ebben nincs vita. Pont úgy tűnik kívánatosabbnak, ahogyan a kádárizmusban is joggal tűntek kívánatosnak a rendszerváltó elitek ígéretei. Azok az ígéretek, amelyek szintén a Nyugat-Kelet értékhierarchián, és a minden más szempontot felülíró „utolérés” narratíváján alapultak. A rendszerváltás ígérete nem teljesült. Mert nem teljesülhetett. Ezeknek az ígéreteknek a harminc évvel későbbi replikáiktól vajon várhatunk mást?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >