Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A katalán homokvár és a nemzetállam csapdája
Icaria szülőföldjén veszett el az autonómia Szent Grálja?
Az első komoly tengeralattjárótól a világ legfantasztikusabb templomáig, az ősszocializmustól az anarchiáig, a Barçától a Montserrat-hegyen rejtőző Szent Grálig – ez mind Katalónia. Akárcsak az etnopolitikai autonómia délibábja és a nemzetállam csapdája. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
„Mától minden ember testvér,
nem lesznek sem szolgák, sem urak.
Előre, Ikariánok,
a Szeretet zászlaja alatt!”
Josep Anselm Clavé katalán zeneszerző mottója ez a Vamos a Icaria! című, 1847-ben indított progresszív hetilaphoz, amely húszezer idealista értelmiségit akart mozgósítani egy utópista társadalom megteremtésére. Három katalán kezdeményezőnek még 66 elvtársat sikerült meggyőzniük, akikkel áthajóztak Amerikába, hogy egy látatlanban vásárolt louisianai ingatlanon megalapítsák egalitariánus kolóniájukat, Icariát. De a homok meg a csörgőkígyók gyorsan felszámolták az idealizmust és az alapító öngyilkos lett.
A katalán szellem azonban otthon is hatalmas alkotókedvvel lobogott. Narcis Monturiol egy egész évtizedet szentelt az első komoly tengeralattjáró megépítésének, ám a spanyol királyi flotta tengernagyai nem értették, mire lenne jó egy hatalmas hordó. Jules Verne (Verne Gyula) viszont megmintázhatta róla a Nautilust és az eklektikus Nemo kapitányt.
Időközben Barcelona forrongott, és a madridi Udvar egymás után küldte a borzalmas nyomor ellen lázadó munkástömegekre a királyi csapatokat, amelyeknek még a kolera is segített. Miután mégiscsak sikerült a várost fojtogató bourboni városfalakat közerővel szétcsákányozni, egy szintén utópista-szocialista várostervező, Ildefons Cerdà teljesen új városképet álmodott és rajzolt meg a katalán fővárosnak, megint csak a munkásemberek életének jobbítására.
Az akkori Európa legracionálisabban megtervezett és hatalmas mértékben kiterjesztett városában illő volt új templomot is építeni. Azt Francisco Paula de Villar kezdte el 1882-ben, de egy éven belül összekülönbözött a templomépítő Szent József Társaság vezetőivel és felmondott. Ekkor vette át a tervezés és kivitelezés irányítását Antoni Gaudí, aki már a közeli Montserrat kolostor építkezésein is dolgozott Villar keze alatt (ahol állítólag az artúri mondakör Szent Grálja van elrejtve). Gaudínak azonban sokkal magasabbra szárnyalt a fantáziája, és egyenesen a világ legmagasabb templomát álmodta Barcelonába. Mégsem mondható, hogy szerénytelen ember volt: a 12 apostol, Szűz Mária, a négy evangelista tornya fölé magasodó központi Jézus-torony is „csak” 170 méter magas, egy méterrel alacsonyabb, mint a városi domb, a Montjuic. Gaudí szerint Isten teremtményét nem kell túlszárnyalni.
Gaudí 44 évig dolgozott művén, amíg egy tragikus napon, reggel munkába menet, el nem ütötte a villamos és bele nem halt sérüléseibe – mert Barcelona és a világ egyik legeklektikusabb építészét koldusnak vélték és nem törődtek vele. A munkálatok ugyan folytatódtak, de a polgárháború alatt az anarchisták felgyújtották Gaudí műtermét és az eredeti tervek megsemmisültek. A Sagrada Família talán halálának századik évfordulójára, 2026-ra készül el. Jelenleg csak nyolc torony áll a tizennyolcból – de ez a csöpögtetett homokvárra emlékeztető műremek már így is a világ egyik legcsodálatosabb épülete.
Lehet, hogy így épül a katalán autonómia is: bátor nekifeszülések és kegyetlen leszámolások közepette. Az első komoly önkormányzatot az 1931–39-es Spanyol Köztársaság adta meg az ország leggazdagabb és legkreatívabb etnikumának – amire a francói diktatúra véreskezű válasza következett, amellyel még a katalán nyelvet is betiltotta. Az álszent félfasiszta szélsőjobboldali totalitarianizmus kegyetlensége a másik ibériai autonómiával is végzett Hitler bombázóinak segítségével a baszkföldi Guernicánál.
A spanyol demokrácia visszaállítását éppen az tette lehetővé majd fél évszázaddal később, hogy az ország elitje egy pillanatban belátta: vaskalapossága miatt lemaradt a nyugati világ mögött, valamint, hogy nem lehet örökre elnyomni az ország etnikai kisebbségeit. Ettől lépett most vissza egy újabb jobboldali centralista törekvésű kormány és parlament – ezúttal a helyi baloldali ellenzék, sőt az Európai Unió és a Trump-kormányzat támogatásával.
Két hatalmas eszme csap hát össze, most éppen – és most újra – Katalónia felett: a népek önrendelkezési joga és a demokratikus jogszerűség. Az előző szerint minden, magát másnak, különösnek tartó népcsoportnak joga van jövőjének megválasztására és alakítására. Az utóbbi szerint viszont csak úgy, ha abba a többség is beleegyezik. Amilyen nagylelkűségre szinte hiába keresünk példákat világszerte, Palesztinától Koszovón, Erdélyen meg Ukrajnán át a spanyol királyságig. Az utolsó szocialista jugoszláv alkotmány kifejezetten magában foglalta az elszakadás jogát – és tudjuk, mi lett belőle.
Nincs az a kisebbség, amelyben nem lángolna, vagy legalább pislákolna, az önállóság vágya. Nincs az a többség, amely önként lemondana leggazdagabb, vagy nemzeti mítoszokba csomagolt „legszentebb” területéről. Én nincs az a döntőbíróság, amelyet minden fél elfogadna. Nem lenne hát megoldás – a fegyverek szaván kívül?!
Lehetne pedig! A nemzeti rendkívüliség és mindenekfelettiség tébolyának kiiktatása. Ha nagyurak és kiskirályok helyett a közös megoldásra felesküdő kompromisszumkeresők ülnének például az Európai Unió Tanácsában, akik nem saját szemétdombjuk csúcsát tartanák a világ tetejének, akkor sem az autonómia nem lenne lehetetlen minden olyan közösség számára, amelyik ki tudja azt háborítatlanul építeni, sem a nemzetállami fanatizmus nem tartaná fogságban az emberi szellemet. Mert az autonómiáknak pontosan a nemzetállam erőltetése áll útjukban. Vajon a nemzetállamok hős lovagjai elvárhatják-e szomszédjaiktól bármilyen jog vagy erkölcs alapján, hogy azok ne tartsák ugyanúgy abszolútumnak saját nemzeti mániájukat?
Vajdaságban ugyanúgy öszekeveredtek az emberek, mint Katalóniában vagy Erdélyben, Palesztinában vagy Ukrajnában. Mesterséges falakat lehet ugyan közéjük emelni, de azzal a dac meg a harc igénye is el fog mélyülni. Olyan feltétleket kell teremteni, amelyek között ember embernek embere – nem pedig nemzet nemzetnek farkasa.
Talán a három spanyolországi etnikum, a baszkok, a kasztíliaiak és a katalánok is megelégednének a Bilbao, a Real meg a Barça versengésével. Talán Barcelona is beérné saját szent homokvárával, a világ legmagasabb templomtornyával. Talán elég lenne a közös isteneket imádni az etnikai-nemzeti széthúzás ördögei helyett.
Következő cikk: Egyszerű választás
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >