Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A hontalan lokálpatrióta
A család- és mikrotörténetből ott lépünk át a személyes történelembe, amikor a diák Végel Újvidékre kerül. A horizont tágul: már nem csak a Tito és Rákosi közötti lövészárokban vergődő magyarokat látjuk, hanem Jugoszlávia többi népét is, beleértve azokat az eseményeket (például a 68-as belgrádi diáktüntetéseket), amelyekről mindeddig igen keveset tudtunk. Kiderül, hogy nem csak erről, hanem Jugoszláviáról is hiányosak voltak az ismereteink. Végel könyve rádöbbent arra, hogy mindaz, amit a határ innenső oldaláról irigyeltünk, színes máz volt csupán. Egyúttal talán jobban megérthetjük azt is, hogy miért hullott darabokra 300 ezer áldozat árán ez a Tito személye által egybetákolt ország. „Jugoszlávia lett a bűnbak népei bűnei miatt” – írja a magát hontalan lokálpatriótának tekintő Végel. A könyv számos megállapítása közül ez az egyik legfontosabb. Benedek Szabolcs (ÉS):
Végel László: Temetetlen múltunk. Önéletrajzi regény.
Végel László új könyve műfajmegjelölése szerint önéletrajzi regény. Ez főleg a második felére igaz, egyébként a Temetetlen múltunk több is, kevesebb is regénybe foglalt önéletírásnál.
A Magyar Népköztársaságból nézvést a hajdani Jugoszlávia, ha nem is maga volt a földi mennyország, de kellő távolságból, némi Cezar Vinjak elfogyasztása után már-már hasonlított hozzá. Lehet, hogy nem volt annyira pirospozsgás, érett pláne nem, ám mégiscsak egyfajta paradicsom, földrajzilag és kulturálisan sokszínű ország. A „Jugóba menni” kifejezés jelentette a napsütötte dalmát tengerpartot és a bosnyák hegyeket éppúgy, mint a szabadkai piacot, ahol a farmernadrág mellett be lehetett szerezni a legújabb poplemezeket is. Jugoszlávia szintén szocialista országnak számított, de nem úgy, mint a béketábor államai, hiszen a szovjet minta kritikátlan másolása helyett a föderalizmus és az önigazgatás sajátos formáját valósította meg. Nem csoda, hogy a második világháború utáni Jugoszláviában szocializálódott nemzedékekből sokan ma is egyfajta keserédes nosztalgiával tekintenek vissza a délszláv dolce vitára. A jugoszláv állameszme szerint nem számított, hogy ki szerb, ki horvát, avagy szlovén, bosnyák, albán, montenegrói vagy magyar: mindnyájan jugoszlávnak voltak elkönyvelve, és többé-kevésbé annak is érezték magukat. Ám hogy ez a fajta internacionalizmus mennyire látszat volt csupán, arra tragikus bizonyítékként szolgálnak a kilencvenes évek véres etnikai konfliktusai, amelyekhez hasonlót korábban sokan el se tudtak képzelni a XX. század végi Európában.
Végel könyvének első fele ennek a hol csupán elméleti síkon, hol kézzelfogható módon is megnyilvánuló jugoszláv identitásnak a megszületéséről, a megéléséről, majd a haláláról szól – magyar szemszögből, még közelebbről pedig azt fölelevenítve, ahogyan Szenttamás lakói megtapasztalták. (Ugyanebben a kisvárosban, sőt Végellel egy napon született Gion Nándor, ám róla egy szó sem esik.) A manapság községként funkcionáló, soknemzetiségű bácskai település a második világháború idején ismét Magyarországhoz került, ám későbbi mindennapjait is meghatározta a magyar határhoz való közelsége, beleértve a legutóbbi időket, amikor – Végel megfogalmazása szerint – a „nemzeti identitás helyi őrei” az anyaországból odalátogató politikusokkal karöltve tartanak barokkos ünnepségeket. Mindezekről plasztikus leírásokban számol be Végel, esszéisztikus megközelítésben vetítve elő mindazt, amit később személyes élményeivel támaszt alá. A közben pár bekezdésben elbeszélt megannyi sztori pedig mind-mind novella lehetne – vagy regényfejezet.
A család- és mikrotörténetből ott lépünk át a személyes történelembe, amikor a diák Végel Újvidékre kerül. A horizont tágul: már nem csak a Tito és Rákosi közötti lövészárokban vergődő magyarokat látjuk, hanem Jugoszlávia többi népét is, beleértve azokat az eseményeket (például a 68-as belgrádi diáktüntetéseket), amelyekről mindeddig igen keveset tudtunk. Kiderül, hogy nem csak erről, hanem Jugoszláviáról is hiányosak voltak az ismereteink. Végel könyve rádöbbent arra, hogy mindaz, amit a határ innenső oldaláról irigyeltünk, színes máz volt csupán. Egyúttal talán jobban megérthetjük azt is, hogy miért hullott darabokra 300 ezer áldozat árán ez a Tito személye által egybetákolt ország. „Jugoszlávia lett a bűnbak népei bűnei miatt” – írja a magát hontalan lokálpatriótának tekintő Végel. A könyv számos megállapítása közül ez az egyik legfontosabb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >