2024. május 2. csütörtök
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A virtuális háború

Végel László
Végel László
A virtuális háború

Az orvosok szerint soha olyan kevés szívinfarktus nem volt, mint azokban a napokban. Fellobbant az életkedv, miközben a lehetséges halálról folyt a diskurzus. A teraszokon vidáman üldögélő emberek időnként félénken az égre pillantottak. Soha annyi késő éjszaka is nyitva tartó virágüzlet nem volt és soha nem voltak olyan kacérok a hölgyek. A halálfélelem és az erotika nem esett távol egymástól. Van az Exterritóriumban erről is szó, az emberek a tetőn szeretkezve lesték a rakétákat. Végel László:

2021. január 26., kedd

Néha-néha megnyílik egy-egy gondosan őrzött dosszié a közelmúltról, ilyenkor kiderül, hogy milyen keveset tudunk róla. Úgy látszik, az ember a saját korát ismeri legkevésbé. Nem is merek gondolni a saját melléfogásaimra. Ezen tépelődöm, miközben a jutarnji.hr honlapján olvasom, hogy France Bučar, a horvát parlament egykori elnöke javasolta, hogy a számomra oly rokonszenves Szlovénia rohanja le és foglalja el Isztria a Mirna folyóig terjedő horvátországi részét. Hogy a hír nem kacsa, azt megerősítette a jelenlegi horvát miniszterelnök Janez Janša is, azzal a módosítással, hogy Bučar csak támogatta a javaslatot, amelyet az akkori szlovén miniszterelnök Milan Kučan nem volt hajlandó napirendre tűzni. Janša szerint a javaslat hallatára Ciril Zlobec az ismert író, „hisztérikus rohamot kapott”. Michael Ignatieff könyvét veszem elő jugoszláv háborúkról, de Szlovéniáról egy szó sem esik benne. A kanadai származású történész és publicista végigjárta a háborúk színhelyeit és tanúként számolt be róla. Járt Belgrádban, találkozott a szerbiai pártvezetőkkel, járt a bombázott Szarajevóban, Dubrovnikban és Vukováron és természetesen gyakran megfordult Pristinában. Jelen volt a Rambouillet-ban, ahol tanúja volt a szerb és a koszovói politikusok közötti kilátástalan egyezkedéseknek. Miközben az egyik emeleten az amerikaiak az albánokat győzködték, hogy írják alá a Koszovónak nagy autonómiát biztosító dokumentumot, a másokon a szerb küldöttség hazafias dalokat énekelt. Eszük ágában sem volt aláírni a békepapírokat. Ignatieff az UCK harcosai között is megfordult és a legnagyobb meglepetésemre azt kellett hallania, hogy az UCK harcosainak a szeme előtt a boszniai szerbek ellenállása volt a példamutató. Ennél sokkal inkább lekötötte a figyelmemet Ignatieff elemzése a „virtuális háborúról”, amelynek 1999-ben a légitámadások idején tanúja voltam. A távirányítású hadviselés megváltoztatta a háborúskodás etikáját, az emberek viselkedését és magatartását, írja. Az emberek viselkedése cseppet sem hasonlít az addig ismert háborúkban ismertekre. Ez a háború – írja Ignatieff – részben a sportjátékokra, részben spektákulumra hasonlít, amelyről a tévéadók helyszíni közvetítésben számolnak be. Az Exterritórium című dokuregényemben leírtam a távirányítású hadviselés hétköznapjait, amelyben senki sem volt kívülálló, mindenki részvevő volt és potenciális áldozat. Nem volt hadszíntér, csak az üres tér, nem lehetett tudni, hogy hol kezdődik a veszély és hol szűnik meg, a polgárok egyszerre két életet éltek: a hétköznapit és a háborúst. Az orvosok szerint soha olyan kevés szívinfarktus nem volt, mint azokban a napokban. Fellobbant az életkedv, miközben a lehetséges halálról folyt a diskurzus. A teraszokon vidáman üldögélő emberek időnként félénken az égre pillantottak. Soha annyi késő éjszaka is nyitva tartó virágüzlet nem volt és soha nem voltak olyan kacérok a hölgyek. A halálfélelem és az erotika nem esett távol egymástól. Van az Exterritóriumban erről is szó, az emberek a tetőn szeretkezve lesték a rakétákat.

 

2021. január 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább