Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Fákról írni, gonoszságokról hallgatni
Végel László
Mert szeretnék figyelmeztetni: az Éden nagyon unalmas lesz. Ez sokkal hálásabb, mint vállalni Brecht „vádiratait”, amelyek a vádlottak padjára ültetnek bennünket. Miféle vádlottak padja? Nincs semmi bűnünk, mi értelmiségiek vagyunk, hangoztatják a széplelkek. Végel László:
2021. július 15., csütörtök
Az éjszaka Brechtet olvastam, és egész nap azon tűnődtem, hogy a költészet nemeslelkű kedvelői miért olyan tartózkodóak vele szemben. Miért vetül rá a gyanú árnyéka, hogy voltaképpen nem is igazi költő. Azt hiszem, az egyik versében felfedeztem a magyarázatot. „Micsoda korszak ez, ahol / Csaknem gonosztett a fákról beszélni, / Mert annyi gonoszságról hallgatsz, míg ezt teszed.” A legtöbb lírai költő és széplelkű prózaíró joggal háborodik fel. Mi jogon vonja őket felelősségre a költő? Miért vádolja meg őket, mert a csodálatos tájról, a személyes élet nagy lelki fájdalmairól, a tavaszról, az őszről, a fantasztikus álmokról, a szerelemről írnak? Miért gondolja, hogy hallgatunk a gonoszságról, miközben a csodálatos apróságokról írunk? Igazat adnék a toll legkiválóbb mestereinek abban az esetben, ha a korunkkal minden a legnagyobb rendben lenne. De tele van gonoszsággal, miközben a politikusok szerint az aranykorba tartunk. Ha megérkezünk az aranykorba, akkor eresszük el magunkat, és minden bűntudat nélkül írjunk pallérozott önsajnáltató lírát, megható és törékeny emlékekről szóló prózát esetleg pazar szójátékokkal és mértéktartó iróniával megspékelt epigrammát. Írjunk a fákról, a rózsákról, a szerelemről, az álmainkról és a halálról. Műveljük a nemes és tiszta irodalmat az unalmas édenben. Mert szeretnék figyelmeztetni: az Éden nagyon unalmas lesz. Ez sokkal hálásabb, mint vállalni Brecht „vádiratait”, amelyek a vádlottak padjára ültetnek bennünket. Miféle vádlottak padja? Nincs semmi bűnünk, mi értelmiségiek vagyunk, hangoztatják a széplelkek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >