2024. május 2. csütörtök
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Végel László
Végel László
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem fontos. Természetesen létezni fog továbbra is, mint a politikai rendszer egyik kis fogaskereke, de többé nem fogja döntő módon meghatározni a vajdasági magyarság sorsát. Amit eddig elért, azt elérte, a történelmi küldetése lezárult, egyesek sikerrel, mások szerint kudarccal. Lehet erről vitázni, de a vita sem túlontúl fontos, ami nem jelenti azt, hogy abba kell hagyni. Csak arról van szó, hogy helyére kell tenni... Ehhez pedig ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból, amelybe bekényszerítették az értelmiséget, vagy amelyet önként vállalt. Végel László:

2021. szeptember 4. szombat

Este a Veliki Szálló konferenciatermében találkoztam vagy 12 német újságíróval. Beszélgetésre hívtak, a német nyelven megjelent szövegeimről beszéltünk, meg azokról is, amelyeket még nem jelentek meg németül, ám az Ulm-i múzeum vagy az Adenauer Stiftung a rendelkezésükre bocsájtotta. Köztük olyan rangos újságok képviselői is mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung, vagy a Die Zeit, a Die Welt, vagy a Der Tagespiegel. És természetesen a zürichi Neue Zürcher Zeitung is. A haldokló újvidéki multikulturalizmusról beszélgetve szóba hoztam a vajdasági magyarokat. Alig tudtak valamit rólunk. Nevekről tudtak, de arról már nem, hogy milyen szellemi értékeket vallanak sajátjuknak a vajdasági magyarok. Miről ismerhetők fel? Értékekről beszélgettünk és nem a napi politikáról. Példaként Tišma került szóba, a két napja Újvidéken tartózkodó újságírók például elégedetten konstatálták, hogy a város felelős személyiségei sajátjuknak tartják Tišmát. Kiderült, hogy Tišma afféle vajdasági/újvidéki embléma lett. Nem csak nekünk, hanem nekik is mond valami fontosat rólunk. Az újvidéki éjszakában hazafelé tartva Voltaire gondolata járt az eszemben; ”csakis azok a művek jók, amelyeket az idegen nemzetek is átvesznek, ismernek és lefordítanak”. Akkor is érdemes észben tartani a mondatot, ha van benne némi túlzás. Nem kis fájdalommal gondoltam arra, hogy a vajdasági magyarságot a napi politika szótárával kívánjuk leírni, ami manapság kevés, holnap pedig még kevesebb lesz. A kilencvenes években nyilván volt létjogosultsága, akkor betántorogtunk, vagy legalább is azt hittük, hogy betántorogtunk egy új világba, manapság azonban mindez érvényét vesztette. Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem fontos. Természetesen létezni fog továbbra is, mint a politikai rendszer egyik kis fogaskereke, de többé nem fogja döntő módon meghatározni a vajdasági magyarság sorsát. Amit eddig elért, azt elérte, a történelmi küldetése lezárult, egyesek sikerrel, mások szerint kudarccal. Lehet erről vitázni, de a vita sem túlontúl fontos, ami nem jelenti azt, hogy abba kell hagyni. Csak arról van szó, hogy helyére kell tenni. Ami ennél több, azt egy bibói értelemben vett szellemi elitnek kellene vállalni. Ehhez pedig ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból, amelybe bekényszerítették az értelmiséget, vagy amelyet önként vállalt. Ezt azért is érdemes szem előtt tartani, mert a polgárok nagy többsége kiábrándult a pártpolitikákból, de – valljuk be – kiábrándult az értelmiségből is. Ezzel együtt az irodalomból, a művészetekből is. Egy vákuum keletkezett, amelyben könnyen meghonosodhat a világszerte ébredező elitellenes populizmus.

 

2021. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább