Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hontalanul (16)
Budapest után München
Tévúton volt az, aki azt hitte, hogy a kommunizmusból örökölt tájékoztatási mamutintézményeket csak azért is meg kellett menteni. Mert a „mieink”. Azok nem voltak és soha nem is lesznek a mieink. Ez sajnos rémes valósággá vált 2010 után és a „mieink” a Magyar Szó, a Hét Nap és a pártpolyában született Pannon RTV egy párt, sőt egy ember pártpropagandájává vált. Hát ezért kellett őket megmenti annak idején. Sorsukat megérdemlik. De szóljak egy jó szót az Újvidéki TV-ről is, hiszen ebben az egykori anyaegyesületemben manapság még fel lehet fedezni a pártatlanságra törekvést. Kemény közegben mozognak, leskelődnek a Párt katonái, de érdemes próbálkozni. Már csak a szakmai lelkiismeret miatt is... München már nagy távolságban volt és a legnagyobb bánatomra az én európai szintű álomnaplóm igenis a kilencvenes évek közepére egy önmarcangoló, bezárkózott kisebbségi lappá vált. Útjaink talán sorsszerűen kezdtek távolodni egymástól. Bódis Gábor:
Nem titkoltam sohasem, hogy bizonyos kényszerítő körülmények miatt földi pályafutásomat évtizedekkel ezelőtt az anyaországban folytattam. 1991. októberében kétszer is próbáltak katonai behívóval megtisztelni, de, szerencsémre, nem találtak meg a szabadkai címemen. Vukovár ostroma helyett az ideiglenes emigrációt választottam. Ennek eddig két állomása volt: Szeged és Budapest. És az állandó ingázás Budapest, Szabadka és Újvidék között.
Akkoriban a még létező nyomtatott Napló olvasói azt is tudják, hogy a lap nem maradt árván, hiszen Keszég Karcsi és csapata biztosították a folyamatosságot. Egészen rosszmájú emberek még attól sem riadtak vissza, hogy azt állítsák: amióta nem én szerkesztettem, még javult is a Napló. Mondom, egészen rosszindulatú emberekről volt szó.
Persze, a Napló sokkal nagyobb szerelem volt, mint sem hogy csak úgy ott lehessen hagyni. Emiatt heti gyakorisággal voltam kénytelen megízlelni a magyar és a szerb határőrség vendégszeretetét. Egy-két incidenst kivéve, amelyekről a lapban beszámoltunk, különösebb kifogásom nem lehetett egyik fél számlájára sem. Sőt, tekintettel a háborús és az embargós körülményekre, még példásnak is nevezhetném a fináncok magatartását. Lehet, hogy egyeseknek más tapasztalatuk volt, de az enyémet sem kell lebecsülni: ugyanis majd száz határátlépésről volt szó.
1993 augusztusában közhírré tétettem, hogy ismét egy ugrás előtt álltam, és ezentúl a bajorok zajos fővárosában igyekeztem megkeresni a mindennapi betevőt. Sokan annak idején megkérdezték tőlem a hír hallatán, hogy mi lesz a Naplóval. Mi lett volna? A csapat maradt Újvidéken, Szabadkán, Zentán, Adán, Szarajevóban, Budapesten és... Münchenben. Ezt úgy fogtam fel, hogy nem beszűkültünk, hanem terjeszkedtünk. Egyébként is mindig az volt a vágyunk, hogy egy határokat (el) nem ismerő hetilapot készítsünk, olyant, amely mindenhol, ahol magyarul olvasnak, megállja a helyét. Az akkori körülmények ezt még nem tették lehetővé, mert most elsősorban itthon szeretnénk helytállni. Jobb időkre tervezgetünk, és én, személy szerint, szerencsés fejleménynek tartottam volna, ha a Naplóból indult volna ki a háború utáni független magyar nyelvű tájékoztatás a Vajdaságban. Hiszen akkoriban nagyon sokan elmentek, de legalább annyian maradtak, akik európai szintet tudtak volna nyújtani a délvidéki tollforgatásban. Ezzel sok olyan gond megoldódott volna, amely gyötörte az itteni tájékoztatást, és amely – azonnal hozzá kell tenni – teljesen félrevezette a közvéleményt, sőt téves irányba terelte a kétségtelenül létezett akciókészséget. Tévúton volt az, aki azt hitte, hogy a kommunizmusból örökölt tájékoztatási mamutintézményeket csak azért is meg kellett menteni. Mert a „mieink”. Azok nem voltak és soha nem is lesznek a mieink. Ez sajnos rémes valósággá vált 2010 után és a „mieink” a Magyar Szó, a Hét Nap és a pártpolyában született Pannon RTV egy párt, sőt egy ember pártpropagandájává vált. Hát ezért kellett őket megmenti annak idején. Sorsukat megérdemlik. De szóljak egy jó szót az Újvidéki TV-ről is, hiszen ebben az egykori anyaegyesületemben manapság még fel lehet fedezni a pártatlanságra törekvést. Kemény közegben mozognak, leskelődnek a Párt katonái, de érdemes próbálkozni. Már csak a szakmai lelkiismeret miatt is.
Apropó, állami, méghozzá kisebbségi állami sajtó. Budapesten 1993 nyarán mutatkoztak be a határon túli magyar nyelvű lapok. Az égvilágon senki sem volt rájuk kíváncsi. Nehogy azt higgye valaki, hogy az anyaországban akkor vagy manapság tombolnak az örömtől, amikor meglátnak egy „trianoni” lapot, és kapkodják egymás kezéből. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a határok igenis léteznek, és hatásuk, évtizedekben mérve, óriási. Sajnos.
A másik próféciám már nem teljesült be. Ezt írtam 1993 augusztusában, amikor Münchenbe költöztem, hogy a Szabad Európa Rádió központjában dolgozzam:
Söpörjünk azonban a mi házunk előtt, ott is összegyűlt a gaz. Amikor azt kérdezik tőlem, mi lesz a Naplóval, akkor a kérdező bizonyára nincs tisztában azzal, miként készül immár több mint három éve a Napló. Állandó anyagi bizonytalanság közepette. És ha nincs pénz, akkor nincs kihez fordulni. Senki meg nem sajnál bennünket. Egyébként Isten mentsen meg a sajnálattól. Nem abból akarunk európai szintű újságot csinálni. Azzal csak önmarcangoló, bezárkózott kisebbségi lapot lehet produkálni. A Napló soha nem készült annak. Éppen ezért, azt hiszem, tévedés volt a minap beállni a koldusopera kórusába Budapesten. A Napló eddig is és létezése végéig továbbra is bármilyen segélyt megad az anyaországi sajtónak. A hamis odaadás minden jele nélkül.
Nem így alakult. München már nagy távolságban volt és a legnagyobb bánatomra az én európai szintű álomnaplóm igenis a kilencvenes évek közepére egy önmarcangoló, bezárkózott kisebbségi lappá vált. Útjaink talán sorsszerűen kezdtek távolodni egymástól.
Következő cikk: Eljött Európa pillanata. Le kellene rá csapni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >