Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ez is sziszüphoszi munka volt
Amit előre láttam, majdnem szó szerint bekövetkezett. Az elvándorlás felgyorsult, a fiatal magyar szakemberek egyre nagyobb mértékben távoztak, a magyarság lélekszáma baljósan csökkent, a párbeszéd lehetősége besszükült. Egy állításom azonban nem teljesült. A kisebbségi bársonyszékek nagyobb biztonságban vannak. Kedvetlenül teszem félre jegyzetemet. Végel László:
2023. január 28., szombat
Igazat adok Márainak, aki szerint nem elég naplót írni, hanem tulajdon naplónkat is időnként olvasni kell. Csak így van értelme a naplóírásnak. Ha naplót írok, akkor szinte naponta mérlegre állok és titok marad előttem, hogy mit mutat majd a mérleg. Erre döbbenek rá a rendszeresen vezetett nyomdakész naplóköteteim egyik másik példányát olvasgatva. Időnként csóválom a fejem, belátom saját botlásaimat, hiábavaló sziszüphoszi erőfeszítéseimet, téveszméimet, esetleg helytálló észrevételeimet. Azt vettem észre, hogy tévedéseim nem idéznek elő felháborodást, helytálló észrevételeimmel viszont magamnak okoztam károkat. Erre döbbenek rá a Családi Körben 2009. november 19-én közzétett megjegyzésemet olvasva „Sajnos – írtam - a vezetők egy részének gondolkodását végzetesen meghatározta az „egypártrendszerű pluralizmus” gondolata, ami nem csak a pluralizmust semmisíti meg, hanem az egységet is. Az óra az utolsókat üti, s nincs más remény, mint a túlélés, amelynek útját a közbékét hozó kisebbségi kerekasztal nyitná meg. Egy ilyen kerekasztal hiányzik immár 15 éve”. Miután az egypártrendszer magától értetődő gyakorlattá vált, hozzáteszem, hogy közel 25 éves késésben vagyunk. Ez a 25 év kétségkívül mély nyomokat fog hagyni a vajdasági magyarság történetében, hiszen az egész közép-kelet-európai rendszerváltás egyféle kerekasztallal, a közös játékszabályok elfogadásával kezdődött. Javaslatommal magamra maradtam, az évek múltak és senki sem hivatkozott rá, annak ellenére, hogy a tapasztalatok arra intettek, hogy valamit tenni kell. Aztán 2011. novemberében a Családi Körben kétségbeesetten megismételtem a javaslatomat. „Nehéz évek várnak ránk! Félő, hogy a fiatalok mind tömegesebben távoznak. Az alsó néposztályok élete egyre nehezebb lesz. Ez érinteni fogja a kisebbségi tömegeket is. Tehát nem viszálykodni kéne a profi politikusoknak. Nem azzal, hogy melyik párt törpe és melyik a gigászi, ne azt keressük szüntelen, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket. Arra is érdemes lenne figyelni, hogy megtorpant a szerbiai EU-csatlakozás dinamikája. Szerbia lakosságának többsége elfordult az EU-tól. A Szerb Haladó Párt máris bejelentette: szóba sem jöhet az EU, ha annak Koszovó „rejtett elismerése” az ára. Ugyanezt hirdeti a koalíciós partner, a Szerbiai Szocialista Párt is. A kisebbségre nézve ez nem múlik el következmények nélkül. Mondhatnak a politikusok, amit akarnak, de a hétköznapi életben a csatlakozási dinamika megtorpanása gerjeszti a kisebbségellenességet. Ez sokszor nehezen kitapintható, de annál veszélyesebb. Igaz, nem érinti a magyar funkcionáriusokat (ők továbbra is megkapják a maguk bársonyszékeit, bár lehet, hogy kevesebbet, mint eddig). A Milošević korszakban sem ők voltak a szenvedő alanyok, hanem a kisemberek. Népszámlálás, gazdasági válság, EU-ellenesség! Nehéz napok várnak ránk, a politikai elitben pedig növekszik a széthúzás. Olyan nehéz lenne közös asztal mellé ülni és okos, értelmes, nyílt párbeszédet folytatni, amelynek a sztenogramja nyilvánosságra kerül? Akkor legalább a magyar választópolgárok látnák, hogy miben rejlik a különbség. Már régen emlegetem a kisebbségi kerekasztal fontosságát, sajnos, próbálkozások történtek ugyan, de igazából nem került sor rá.” Amit előre láttam, majdnem szó szerint bekövetkezett. Az elvándorlás felgyorsult, a fiatal magyar szakemberek egyre nagyobb mértékben távoztak, a magyarság lélekszáma baljósan csökkent, a párbeszéd lehetősége besszükült. Egy állításom azonban nem teljesült. A kisebbségi bársonyszékek nagyobb biztonságban vannak. Kedvetlenül teszem félre jegyzetemet. Ez is sziszüphoszi munka volt.
Következő cikk: Miért kell Putyinnak kudarcot vallania?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >