2024. május 2. csütörtök
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!

Tordán jelentősebb befektetés, munkahelyteremtés, az életkörülmények javítása még a láthatáron sincs!

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
A közép-bánsági Tordán ?a helyi közösség kezdeményezésére, a bégaszentgyörgyi község támogatásával felújították a járdát az iskola előtt és részben a templom előtt is? ? adta hírül november 22-én a Helyi Televízió, ami valójában egy internetes portál. (Fotó: Helyi Televízió)

Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a láthatáron sincsen! Új munkahelyekkel, az életkörülmények javításával, a mezőgazdaság és az állattenyésztés helyzetének rendezésével itthon lehetne tartani a tordai lakosokat és nem csak azokat. A faluban a szerbiai pénzekből történt legnagyobb befektetés, hogy „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat a mosdóban”, valamint hogy „felújították járdát” az iskola előtt és „részben” a templom előtt!! (Miért nem olyan téglával rakták ki, hogy javítható, újra hasznosítható legyen?) Apró sminkelés! Csaknem minden más a magyarországi adófizetők pénzéből történt! Ezzel szemben, az ünnepségeken, látogatásokon, „arató- és főzőversenyeken” való részvételben nincs hiány. Reprezentálni már tudnak! A „sikeres pályázatoknak” köszönve „zavartalanul működhetnek” a civil szervezetek és lehetővé vált „a rendezvények megtartása”. Dobai falunapi tűzijátéka is. Amíg Magyarországról lesz pénz… Hova kerül(t) a tordai adófizetők pénze? Dobai írásából látszik az is, hogy a Véemszes vezetésének semmilyen jövőképe, terve, de még csak halvány elképzelései sincsenek arról, hogyan lehetne a falut fellendíteni, élhetőbbé tenni! Bozóki Antal:

 

Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán jelentősebb befektetés, munkahelyteremtés,
az életkörülmények javítása még a láthatáron sincs! 
Bozóki Antal:
A közügyek iránt tanúsított közömbösség ára,
hogy gonosz emberek uralkodnak.
Platón 
A szórványhoz tartozó Torda túlnyomó többségében (még) magyarlakta falu jól szemlélteti a délvidéki/vajdasági magyar közösség sokszintű leépülését, az életkörülmények folyamatos rosszabbodását, a népességfogyást, az elvándorlást, a gazdasági hanyatlást, a mezőgazdaság és az állattenyészés helyzetének, stb. romlását az utóbbi évtizedekben.
Láttam, tapasztaltam szülőfalum múlt századi, hetvenes-nyolcvanas évekig tartó fejlődését, jólétét, majd kezdődő hanyatlását, ami az utóbbi években csak fokozódott. Nincs munkalehetőség, nincs jövedelemforrás.
A faluból még olyanok is külföldre távoztak, vállaltak állandó vagy időszaki munkát, akik sose gondolták volna, hogy erre lesznek utalva. Zajlik a „csendes forradalom”[2].
Az egykor gazdag, virágzó falu lakosságát, amely 2002 előtt „még 5000 embert számlált”[3], már csupán 600-700-ra becsülik. (A 2011. évi népszámláláskor még 1458-an laktak a faluban[4].)
A település mostani állapota a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) és helyi szervezete politikájának a kudarca, mint hogy a szélesebb közösség vonatkozásában is. Ha ez így folytatódik, félő, hogy Tordán – ne legyen igazam – egy-két évtized múlva leáll az élet és csak szellemfaluként vagy tanyaként fog létezni[5].
A helyi vezetés, a VMSZ helytartójaként is ismert (71 éves) Dobai János[6] „polgármesterrel” az élén – a település helyzetének szemmel látható rosszabbodása ellenére – a nyilvánosság felé igyekszik fenntartani a (látszat)jólét képét. Hathatósan segíti ebben a Tordai Újság (amely szerkesztőségének is a tagja), a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „alapította” Magyar Szó napilap és a Pannon RTV is.
A faluról közölt, többnyire valamilyen alkalmi ünnepség, falunap, művelődés napok, kukoricafesztivál, a VMSZ tisztségviselőnek látogatásról, stb. közölt írások, riportok azonban jobbára nem fedik, átfestik és kiszínezik a valóságot – a Patyomkin-falvak mintájára. 
Egyszerűen érthetetlen, hogy miért kell a nyilvánosságnak és a külföldre távozott tordaiaknak hamis képet mutatni/festeni a falubeli állapotokról! Kinek jó ez? Miért nem lehet szembenézni a valósággal, a problémákkal és elkezdeni a megoldásukat?
Dobai János a Tordai Újságban rendszeresen beszámol a „helyi közösség életéről”.
Az évente négyszer megjelelő újság legutóbbi, októberi (112.) számának harmadik oldalán írja: – Biztató, hogy az utóbbi időben leállt az elvándorlást (már lassan nem lesz, aki elmenjen – B.A.), sőt mi több örvendetes jelenség (sicc!!), hogy az utóbbi időben több kínai család is vásárolt házat Tordán (!!), remélhetőleg hosszabb időre való tartózkodási szándékkal”.
A cikkíró beszámol arról is, hogy „sikeresen megszervezték a falunapot”, „sikeresen lezajlott a kukoricafesztivál”, a Sportközpont udvarában „kibetonozták a már rossz állapotban levő aszfaltút egy részét” (!?), „az egyházközség megjavította a templom körüli kerítést is”, a helybeliek „megszervezték a Szent-István napi ünnepséget és rész vettek az aracsi emléknap megszervezésében”, „kitakarították a faluból kivezető utakat, hogy az aratásban részt vevők minél könnyben tudjanak közlekedni”, tartományi pénzekből „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat is a mosdóban”.
Az írásból megtudjuk, az Oktatási Minisztérium jóváhagyására volt szükség, hogy „a kis létszám ellenére is önálló első osztály nyíljon” (talán öt tanulóval – B.A.) az általános iskolában. A tanulók „beiskoláztatási csomagot és iskolatáskát kaptak a Magyar Kormány támogatásával”. „Az általános és középiskolás tanulók”, akik igényelték, „személyenként 100 000 Ft-os támogatásban részesültek”.
– A helyi közösség támogatást kapott a Tartományi Oktatási és kisebbségügyi Titkárságtól többnyelvű táblák elhelyezésére – írja Dobai. Nem említi viszont, hogy ez a „támogatás” milyen összegű, sem azt, hogy ezek a „többnyelvű táblák” hol kerülnek kihelyezésre. A faluban ugyanis már korábbról léteznek „többnyelvű” forgalmi és irányító táblák. Emlékezetem szerint ilyen célú támogatás már szerepelt a hírekben. 
A vezetőknek viszont az már nem jutott az eszükbe, hogy olyan orvost, fogorvost és gyógyszerészt biztosítsanak a falunak, aki beszéli a magyar nyelvet is. Vagy, hogy Bégaszentgyörgy község honlapja miért nem működik magyar nyelven is? Hogyan valósul meg a magyar nyelv hivatalos használata a községi közigazgatásban?
Dobai elmondja, hogy sikeresen pályáztak „a Bethlen Gábor Alapnál a nyílászárók cseréjére a kultúrotthonban”, és ahogy „hamarosan folytatódhat a civilotthon (az ún. ifjúsági otthon) felújítása” („a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával” – ismét az anyaországi adófizetők pénzéből – B.A.). – Remélhetőleg hamarosan a község támogatásával sor került az iskola és a templom előtti járda felújítására – tette hozzá, amiről most a „Helyi Televízió” be is számolt. Mintha valami rendkívüli eseményről lenne szó! Ezt most a választási kampány eseménye?
A „polgármester” írásából azt is megtudjuk „hogy a helyi közösség küldöttsége (bizonyára Dobai vezetésével – B.A.) az elmúlt hetekben több alkalommal is részt vett a testvértelepülések és a környező települések falunapi és egyéb ünnepségein. A küldöttség tagjai ott voltak a bihartordai, balástyai, pacséri, magyarittabéi, magyarcsernyei és muzslyai falunapon, valamint az újszentesi és zsombolyai Barátok szomszédja rendezvényen”.
Torda a VMSZ egyik bástyája, „biztos szavazóbázisa” lett. Dobai János által, aki a néhai Pásztor Istvánt a Pannon RTV Közügyek november 18-ai műsorában[7] „személyes barátjaként” említette (aki által tartományi tisztségeket töltött be). Rendszeresek itt a VMSZ vezető tisztségviselőinek többnyire propaganda jellegű látogatásai is.
Legutóbb (november 19-én) Juhász Bálint, a párt Intézőbizottságának elnöke, a Prosperitati Alapítvány Intézőbizottságának elnöke járt a faluban – szavazatszerzés céljából a december 17-ei választásokon, hogy az általa a közösség „tartóoszlopainak” nevezett gazdákat emlékeztesse, kinek tartoznak hálával, kire szavazzanak. (Dobai, aki a párt községi szervezetének is az elnöke, és Lázár Jenő, a helyi pártszervezet elnöke,[8] a bégaszentgyörgyi Községi Tanács tagja[9] ezt majd telefonon „megszervezik”. Egyébként Tordán helyi szintű többpárti választás még nem volt, csak szavazás!)
Juhász elmondta, hogy a helységnek „több mint kétszáz nyertes pályázata és pályázója van”, és hogy 1,7 millió eurónyi támogatással közel 3 millió eurónyi fejlesztés valósult meg a faluban”[10].
Dobai azonban – a látogatásról készült tudósítás szerint – elszólta magát, mivel elújságolta, hogy „vannak, akik több alkalommal is (pályáztak – B.A.), és el lehet mondani, hogy 99 százalékban a tordai termelők nyertek is”[11].
Az egyik vendéglátó azzal is büszkélkedett, hogy a Prosperitati Alapítványnál „eddig öt kiírásban bizonyult sikeresnek”[12]. Pontos kimutatás hiányában ezért csak találgatni lehet, hogy akkor mennyi tordai is nyert a Prosperitati pályázatán?
Ezeken a pályázatokon főként azok nyer(het)tek („több alkalommal is”), akiknek már volt pénzük az 50 százalékos részesedésre. Aki nyert, az most gazdagabb, a többi tovább szegényedett.
Ha másban nem is, de a Prosperitati sikeres a magyarok közti társadalmi különbségek növelésében! A lakosság túlnyomó többsége az Alapítvány „támogatásából” semmilyen módon nem részesült, de olyanok is voltak, akik a nyertes pályázat után külföldre távoztak. Ismereteim szerint a faluban egyetlen új munkahely se nyílt ezekből a magyarországi pénzekből!
Mennyi családot tartanak el a faluban a külföldön munkát vállalók? Mennyien részesülnek szociális segélyben? A szociális segély fogalma és a kéregetés korábban ismeretlen volt a faluban!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a láthatáron sincsen! Új munkahelyekkel, az életkörülmények javításával, a mezőgazdaság és az állattenyésztés helyzetének rendezésével itthon lehetne tartani a tordai lakosokat és nem csak azokat.
A faluban a szerbiai pénzekből történt legnagyobb befektetés, hogy „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat a mosdóban”, valamint hogy „felújították járdát” az iskola előtt és „részben” a templom előtt!! (Miért nem olyan téglával rakták ki, hogy javítható, újra hasznosítható legyen?) Apró sminkelés! Csaknem minden más a magyarországi adófizetők pénzéből történt!
Ezzel szemben, az ünnepségeken, látogatásokon, „arató- és főzőversenyeken” való részvételben nincs hiány. Reprezentálni már tudnak!
A „sikeres pályázatoknak” köszönve „zavartalanul működhetnek” a civil szervezetek és lehetővé vált „a rendezvények megtartása”. Dobai falunapi tűzijátéka is. Amíg Magyarországról lesz pénz… Hova kerül(t) a tordai adófizetők pénze?
Dobai írásából látszik az is, hogy a Véemszes vezetésének semmilyen jövőképe, terve, de még csak halvány elképzelései sincsenek arról, hogyan lehetne a falut fellendíteni, élhetőbbé tenni!
December 17-én nem kell a VMSZ-re szavazni!

A közügyek iránt tanúsított közömbösség ára,

hogy gonosz emberek uralkodnak.

Platón 

 

A szórványhoz tartozó Torda túlnyomó többségében (még) magyarlakta falu jól szemlélteti a délvidéki/vajdasági magyar közösség sokszintű leépülését, az életkörülmények folyamatos rosszabbodását, a népességfogyást, az elvándorlást, a gazdasági hanyatlást, a mezőgazdaság és az állattenyészés helyzetének, stb. romlását az utóbbi évtizedekben.

Láttam, tapasztaltam szülőfalum múlt századi, hetvenes-nyolcvanas évekig tartó fejlődését, jólétét, majd kezdődő hanyatlását, ami az utóbbi években csak fokozódott. Nincs munkalehetőség, nincs jövedelemforrás.

A faluból még olyanok is külföldre távoztak, vállaltak állandó vagy időszaki munkát, akik sose gondolták volna, hogy erre lesznek utalva. Zajlik a „csendes forradalom”.

Az egykor gazdag, virágzó falu lakosságát, amely 2002 előtt „még 5000 embert számlált”már csupán 600-700-ra becsülik. (A 2011. évi népszámláláskor még 1458-an laktak a faluban.)

A település mostani állapota a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) és helyi szervezete politikájának a kudarca, mint hogy a szélesebb közösség vonatkozásában is. Ha ez így folytatódik, félő, hogy Tordán – ne legyen igazam – egy-két évtized múlva leáll az élet és csak szellemfaluként vagy tanyaként fog létezni.

A helyi vezetés, a VMSZ helytartójaként is ismert (71 éves) Dobai János „polgármesterrel” az élén – a település helyzetének szemmel látható rosszabbodása ellenére – a nyilvánosság felé igyekszik fenntartani a (látszat)jólét képét. Hathatósan segíti ebben a Tordai Újság (amely szerkesztőségének is a tagja), a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „alapította” Magyar Szó napilap és a Pannon RTV is.

A faluról közölt, többnyire valamilyen alkalmi ünnepség, falunap, művelődés napok, kukoricafesztivál, a VMSZ tisztségviselőnek látogatásról, stb. közölt írások, riportok azonban jobbára nem fedik, átfestik és kiszínezik a valóságot – a Patyomkin-falvak mintájára. 

Egyszerűen érthetetlen, hogy miért kell a nyilvánosságnak és a külföldre távozott tordaiaknak hamis képet mutatni/festeni a falubeli állapotokról! Kinek jó ez? Miért nem lehet szembenézni a valósággal, a problémákkal és elkezdeni a megoldásukat?

Dobai János a Tordai Újságban rendszeresen beszámol a „helyi közösség életéről”.

Az évente négyszer megjelelő újság legutóbbi, októberi (112.) számának harmadik oldalán írja: – Biztató, hogy az utóbbi időben leállt az elvándorlást (már lassan nem lesz, aki elmenjen – B.A.), sőt mi több örvendetes jelenség (sicc!!), hogy az utóbbi időben több kínai család is vásárolt házat Tordán (!!), remélhetőleg hosszabb időre való tartózkodási szándékkal”.

A cikkíró beszámol arról is, hogy „sikeresen megszervezték a falunapot”, „sikeresen lezajlott a kukoricafesztivál”, a Sportközpont udvarában „kibetonozták a már rossz állapotban levő aszfaltút egy részét” (!?), „az egyházközség megjavította a templom körüli kerítést is”, a helybeliek „megszervezték a Szent-István napi ünnepséget és rész vettek az aracsi emléknap megszervezésében”, „kitakarították a faluból kivezető utakat, hogy az aratásban részt vevők minél könnyben tudjanak közlekedni”, tartományi pénzekből „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat is a mosdóban”.

Az írásból megtudjuk, az Oktatási Minisztérium jóváhagyására volt szükség, hogy „a kis létszám ellenére is önálló első osztály nyíljon” (talán öt tanulóval – B.A.) az általános iskolában. A tanulók „beiskoláztatási csomagot és iskolatáskát kaptak a Magyar Kormány támogatásával”. „Az általános és középiskolás tanulók”, akik igényelték, „személyenként 100 000 Ft-os támogatásban részesültek”.

– A helyi közösség támogatást kapott a Tartományi Oktatási és kisebbségügyi Titkárságtól többnyelvű táblák elhelyezésére – írja Dobai. Nem említi viszont, hogy ez a „támogatás” milyen összegű, sem azt, hogy ezek a „többnyelvű táblák” hol kerülnek kihelyezésre. A faluban ugyanis már korábbról léteznek „többnyelvű” forgalmi és irányító táblák. Emlékezetem szerint ilyen célú támogatás már szerepelt a hírekben. 

A vezetőknek viszont az már nem jutott az eszükbe, hogy olyan orvost, fogorvost és gyógyszerészt biztosítsanak a falunak, aki beszéli a magyar nyelvet is. Vagy, hogy Bégaszentgyörgy község honlapja miért nem működik magyar nyelven is? Hogyan valósul meg a magyar nyelv hivatalos használata a községi közigazgatásban?

Dobai elmondja, hogy sikeresen pályáztak „a Bethlen Gábor Alapnál a nyílászárók cseréjére a kultúrotthonban”, és ahogy „hamarosan folytatódhat a civilotthon (az ún. ifjúsági otthon) felújítása” („a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával” – ismét az anyaországi adófizetők pénzéből – B.A.). – Remélhetőleg hamarosan a község támogatásával sor került az iskola és a templom előtti járda felújítására – tette hozzá, amiről most a „Helyi Televízió” be is számolt. Mintha valami rendkívüli eseményről lenne szó! Ezt most a választási kampány eseménye?

A „polgármester” írásából azt is megtudjuk „hogy a helyi közösség küldöttsége (bizonyára Dobai vezetésével – B.A.) az elmúlt hetekben több alkalommal is részt vett a testvértelepülések és a környező települések falunapi és egyéb ünnepségein. A küldöttség tagjai ott voltak a bihartordai, balástyai, pacséri, magyarittabéi, magyarcsernyei és muzslyai falunapon, valamint az újszentesi és zsombolyai Barátok szomszédja rendezvényen”.

Torda a VMSZ egyik bástyája, „biztos szavazóbázisa” lett. Dobai János által, aki a néhai Pásztor Istvánt a Pannon RTV Közügyek november 18-ai műsorában „személyes barátjaként” említette (aki által tartományi tisztségeket töltött be). Rendszeresek itt a VMSZ vezető tisztségviselőinek többnyire propaganda jellegű látogatásai is.

Legutóbb (november 19-én) Juhász Bálint, a párt Intézőbizottságának elnöke, a Prosperitati Alapítvány Intézőbizottságának elnöke járt a faluban – szavazatszerzés céljából a december 17-ei választásokon, hogy az általa a közösség „tartóoszlopainak” nevezett gazdákat emlékeztesse, kinek tartoznak hálával, kire szavazzanak. (Dobai, aki a párt községi szervezetének is az elnöke, és Lázár Jenő, a helyi pártszervezet elnöke, a bégaszentgyörgyi Községi Tanács tagja[9] ezt majd telefonon „megszervezik”. Egyébként Tordán helyi szintű többpárti választás még nem volt, csak szavazás!)

Juhász elmondta, hogy a helységnek „több mint kétszáz nyertes pályázata és pályázója van”, és hogy 1,7 millió eurónyi támogatással közel 3 millió eurónyi fejlesztés valósult meg a faluban”.

Dobai azonban – a látogatásról készült tudósítás szerint – elszólta magát, mivel elújságolta, hogy „vannak, akik több alkalommal is (pályáztak – B.A.), és el lehet mondani, hogy 99 százalékban a tordai termelők nyertek is”.

Az egyik vendéglátó azzal is büszkélkedett, hogy a Prosperitati Alapítványnál „eddig öt kiírásban bizonyult sikeresnek”. Pontos kimutatás hiányában ezért csak találgatni lehet, hogy akkor mennyi tordai is nyert a Prosperitati pályázatán?

Ezeken a pályázatokon főként azok nyer(het)tek („több alkalommal is”), akiknek már volt pénzük az 50 százalékos részesedésre. Aki nyert, az most gazdagabb, a többi tovább szegényedett.

Ha másban nem is, de a Prosperitati sikeres a magyarok közti társadalmi különbségek növelésében! A lakosság túlnyomó többsége az Alapítvány „támogatásából” semmilyen módon nem részesült, de olyanok is voltak, akik a nyertes pályázat után külföldre távoztak. Ismereteim szerint a faluban egyetlen új munkahely se nyílt ezekből a magyarországi pénzekből!

Mennyi családot tartanak el a faluban a külföldön munkát vállalók? Mennyien részesülnek szociális segélyben? A szociális segély fogalma és a kéregetés korábban ismeretlen volt a faluban!

Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a láthatáron sincsen! Új munkahelyekkel, az életkörülmények javításával, a mezőgazdaság és az állattenyésztés helyzetének rendezésével itthon lehetne tartani a tordai lakosokat és nem csak azokat.

A faluban a szerbiai pénzekből történt legnagyobb befektetés, hogy „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat a mosdóban”, valamint hogy „felújították járdát” az iskola előtt és „részben” a templom előtt!! (Miért nem olyan téglával rakták ki, hogy javítható, újra hasznosítható legyen?) Apró sminkelés! Csaknem minden más a magyarországi adófizetők pénzéből történt!

Ezzel szemben, az ünnepségeken, látogatásokon, „arató- és főzőversenyeken” való részvételben nincs hiány. Reprezentálni már tudnak!

A „sikeres pályázatoknak” köszönve „zavartalanul működhetnek” a civil szervezetek és lehetővé vált „a rendezvények megtartása”. Dobai falunapi tűzijátéka is. Amíg Magyarországról lesz pénz… Hova kerül(t) a tordai adófizetők pénze?

Dobai írásából látszik az is, hogy a Véemszes vezetésének semmilyen jövőképe, terve, de még csak halvány elképzelései sincsenek arról, hogyan lehetne a falut fellendíteni, élhetőbbé tenni!

December 17-én nem kell a VMSZ-re szavazni!

 

2023. november 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább