Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán jelentősebb befektetés, munkahelyteremtés, az életkörülmények javítása még a láthatáron sincs!
Bozóki Antal
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a láthatáron sincsen! Új munkahelyekkel, az életkörülmények javításával, a mezőgazdaság és az állattenyésztés helyzetének rendezésével itthon lehetne tartani a tordai lakosokat és nem csak azokat. A faluban a szerbiai pénzekből történt legnagyobb befektetés, hogy „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat a mosdóban”, valamint hogy „felújították járdát” az iskola előtt és „részben” a templom előtt!! (Miért nem olyan téglával rakták ki, hogy javítható, újra hasznosítható legyen?) Apró sminkelés! Csaknem minden más a magyarországi adófizetők pénzéből történt! Ezzel szemben, az ünnepségeken, látogatásokon, „arató- és főzőversenyeken” való részvételben nincs hiány. Reprezentálni már tudnak! A „sikeres pályázatoknak” köszönve „zavartalanul működhetnek” a civil szervezetek és lehetővé vált „a rendezvények megtartása”. Dobai falunapi tűzijátéka is. Amíg Magyarországról lesz pénz… Hova kerül(t) a tordai adófizetők pénze? Dobai írásából látszik az is, hogy a Véemszes vezetésének semmilyen jövőképe, terve, de még csak halvány elképzelései sincsenek arról, hogyan lehetne a falut fellendíteni, élhetőbbé tenni! Bozóki Antal:
A közügyek iránt tanúsított közömbösség ára,
hogy gonosz emberek uralkodnak.
Platón
A szórványhoz tartozó Torda túlnyomó többségében (még) magyarlakta falu jól szemlélteti a délvidéki/vajdasági magyar közösség sokszintű leépülését, az életkörülmények folyamatos rosszabbodását, a népességfogyást, az elvándorlást, a gazdasági hanyatlást, a mezőgazdaság és az állattenyészés helyzetének, stb. romlását az utóbbi évtizedekben.
Láttam, tapasztaltam szülőfalum múlt századi, hetvenes-nyolcvanas évekig tartó fejlődését, jólétét, majd kezdődő hanyatlását, ami az utóbbi években csak fokozódott. Nincs munkalehetőség, nincs jövedelemforrás.
A faluból még olyanok is külföldre távoztak, vállaltak állandó vagy időszaki munkát, akik sose gondolták volna, hogy erre lesznek utalva. Zajlik a „csendes forradalom”.
Az egykor gazdag, virágzó falu lakosságát, amely 2002 előtt „még 5000 embert számlált”már csupán 600-700-ra becsülik. (A 2011. évi népszámláláskor még 1458-an laktak a faluban.)
A település mostani állapota a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) és helyi szervezete politikájának a kudarca, mint hogy a szélesebb közösség vonatkozásában is. Ha ez így folytatódik, félő, hogy Tordán – ne legyen igazam – egy-két évtized múlva leáll az élet és csak szellemfaluként vagy tanyaként fog létezni.
A helyi vezetés, a VMSZ helytartójaként is ismert (71 éves) Dobai János „polgármesterrel” az élén – a település helyzetének szemmel látható rosszabbodása ellenére – a nyilvánosság felé igyekszik fenntartani a (látszat)jólét képét. Hathatósan segíti ebben a Tordai Újság (amely szerkesztőségének is a tagja), a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „alapította” Magyar Szó napilap és a Pannon RTV is.
A faluról közölt, többnyire valamilyen alkalmi ünnepség, falunap, művelődés napok, kukoricafesztivál, a VMSZ tisztségviselőnek látogatásról, stb. közölt írások, riportok azonban jobbára nem fedik, átfestik és kiszínezik a valóságot – a Patyomkin-falvak mintájára.
Egyszerűen érthetetlen, hogy miért kell a nyilvánosságnak és a külföldre távozott tordaiaknak hamis képet mutatni/festeni a falubeli állapotokról! Kinek jó ez? Miért nem lehet szembenézni a valósággal, a problémákkal és elkezdeni a megoldásukat?
Dobai János a Tordai Újságban rendszeresen beszámol a „helyi közösség életéről”.
Az évente négyszer megjelelő újság legutóbbi, októberi (112.) számának harmadik oldalán írja: – Biztató, hogy az utóbbi időben leállt az elvándorlást (már lassan nem lesz, aki elmenjen – B.A.), sőt mi több örvendetes jelenség (sicc!!), hogy az utóbbi időben több kínai család is vásárolt házat Tordán (!!), remélhetőleg hosszabb időre való tartózkodási szándékkal”.
A cikkíró beszámol arról is, hogy „sikeresen megszervezték a falunapot”, „sikeresen lezajlott a kukoricafesztivál”, a Sportközpont udvarában „kibetonozták a már rossz állapotban levő aszfaltút egy részét” (!?), „az egyházközség megjavította a templom körüli kerítést is”, a helybeliek „megszervezték a Szent-István napi ünnepséget és rész vettek az aracsi emléknap megszervezésében”, „kitakarították a faluból kivezető utakat, hogy az aratásban részt vevők minél könnyben tudjanak közlekedni”, tartományi pénzekből „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat is a mosdóban”.
Az írásból megtudjuk, az Oktatási Minisztérium jóváhagyására volt szükség, hogy „a kis létszám ellenére is önálló első osztály nyíljon” (talán öt tanulóval – B.A.) az általános iskolában. A tanulók „beiskoláztatási csomagot és iskolatáskát kaptak a Magyar Kormány támogatásával”. „Az általános és középiskolás tanulók”, akik igényelték, „személyenként 100 000 Ft-os támogatásban részesültek”.
– A helyi közösség támogatást kapott a Tartományi Oktatási és kisebbségügyi Titkárságtól többnyelvű táblák elhelyezésére – írja Dobai. Nem említi viszont, hogy ez a „támogatás” milyen összegű, sem azt, hogy ezek a „többnyelvű táblák” hol kerülnek kihelyezésre. A faluban ugyanis már korábbról léteznek „többnyelvű” forgalmi és irányító táblák. Emlékezetem szerint ilyen célú támogatás már szerepelt a hírekben.
A vezetőknek viszont az már nem jutott az eszükbe, hogy olyan orvost, fogorvost és gyógyszerészt biztosítsanak a falunak, aki beszéli a magyar nyelvet is. Vagy, hogy Bégaszentgyörgy község honlapja miért nem működik magyar nyelven is? Hogyan valósul meg a magyar nyelv hivatalos használata a községi közigazgatásban?
Dobai elmondja, hogy sikeresen pályáztak „a Bethlen Gábor Alapnál a nyílászárók cseréjére a kultúrotthonban”, és ahogy „hamarosan folytatódhat a civilotthon (az ún. ifjúsági otthon) felújítása” („a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával” – ismét az anyaországi adófizetők pénzéből – B.A.). – Remélhetőleg hamarosan a község támogatásával sor került az iskola és a templom előtti járda felújítására – tette hozzá, amiről most a „Helyi Televízió” be is számolt. Mintha valami rendkívüli eseményről lenne szó! Ezt most a választási kampány eseménye?
A „polgármester” írásából azt is megtudjuk „hogy a helyi közösség küldöttsége (bizonyára Dobai vezetésével – B.A.) az elmúlt hetekben több alkalommal is részt vett a testvértelepülések és a környező települések falunapi és egyéb ünnepségein. A küldöttség tagjai ott voltak a bihartordai, balástyai, pacséri, magyarittabéi, magyarcsernyei és muzslyai falunapon, valamint az újszentesi és zsombolyai Barátok szomszédja rendezvényen”.
Torda a VMSZ egyik bástyája, „biztos szavazóbázisa” lett. Dobai János által, aki a néhai Pásztor Istvánt a Pannon RTV Közügyek november 18-ai műsorában „személyes barátjaként” említette (aki által tartományi tisztségeket töltött be). Rendszeresek itt a VMSZ vezető tisztségviselőinek többnyire propaganda jellegű látogatásai is.
Legutóbb (november 19-én) Juhász Bálint, a párt Intézőbizottságának elnöke, a Prosperitati Alapítvány Intézőbizottságának elnöke járt a faluban – szavazatszerzés céljából a december 17-ei választásokon, hogy az általa a közösség „tartóoszlopainak” nevezett gazdákat emlékeztesse, kinek tartoznak hálával, kire szavazzanak. (Dobai, aki a párt községi szervezetének is az elnöke, és Lázár Jenő, a helyi pártszervezet elnöke, a bégaszentgyörgyi Községi Tanács tagja[9] ezt majd telefonon „megszervezik”. Egyébként Tordán helyi szintű többpárti választás még nem volt, csak szavazás!)
Juhász elmondta, hogy a helységnek „több mint kétszáz nyertes pályázata és pályázója van”, és hogy 1,7 millió eurónyi támogatással közel 3 millió eurónyi fejlesztés valósult meg a faluban”.
Dobai azonban – a látogatásról készült tudósítás szerint – elszólta magát, mivel elújságolta, hogy „vannak, akik több alkalommal is (pályáztak – B.A.), és el lehet mondani, hogy 99 százalékban a tordai termelők nyertek is”.
Az egyik vendéglátó azzal is büszkélkedett, hogy a Prosperitati Alapítványnál „eddig öt kiírásban bizonyult sikeresnek”. Pontos kimutatás hiányában ezért csak találgatni lehet, hogy akkor mennyi tordai is nyert a Prosperitati pályázatán?
Ezeken a pályázatokon főként azok nyer(het)tek („több alkalommal is”), akiknek már volt pénzük az 50 százalékos részesedésre. Aki nyert, az most gazdagabb, a többi tovább szegényedett.
Ha másban nem is, de a Prosperitati sikeres a magyarok közti társadalmi különbségek növelésében! A lakosság túlnyomó többsége az Alapítvány „támogatásából” semmilyen módon nem részesült, de olyanok is voltak, akik a nyertes pályázat után külföldre távoztak. Ismereteim szerint a faluban egyetlen új munkahely se nyílt ezekből a magyarországi pénzekből!
Mennyi családot tartanak el a faluban a külföldön munkát vállalók? Mennyien részesülnek szociális segélyben? A szociális segély fogalma és a kéregetés korábban ismeretlen volt a faluban!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a láthatáron sincsen! Új munkahelyekkel, az életkörülmények javításával, a mezőgazdaság és az állattenyésztés helyzetének rendezésével itthon lehetne tartani a tordai lakosokat és nem csak azokat.
A faluban a szerbiai pénzekből történt legnagyobb befektetés, hogy „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat a mosdóban”, valamint hogy „felújították járdát” az iskola előtt és „részben” a templom előtt!! (Miért nem olyan téglával rakták ki, hogy javítható, újra hasznosítható legyen?) Apró sminkelés! Csaknem minden más a magyarországi adófizetők pénzéből történt!
Ezzel szemben, az ünnepségeken, látogatásokon, „arató- és főzőversenyeken” való részvételben nincs hiány. Reprezentálni már tudnak!
A „sikeres pályázatoknak” köszönve „zavartalanul működhetnek” a civil szervezetek és lehetővé vált „a rendezvények megtartása”. Dobai falunapi tűzijátéka is. Amíg Magyarországról lesz pénz… Hova kerül(t) a tordai adófizetők pénze?
Dobai írásából látszik az is, hogy a Véemszes vezetésének semmilyen jövőképe, terve, de még csak halvány elképzelései sincsenek arról, hogyan lehetne a falut fellendíteni, élhetőbbé tenni!
December 17-én nem kell a VMSZ-re szavazni!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >