Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pattogás
Szerbhorváth György
Pattog, mint a labda, így a mondás. Vagy mint gedaszar a deszkán, így a népi bölcsesség – írja jegyzetében (rólunk is) a parameter.sk portálon Szerbhorváth György. Íme, a teljes szöveg:
Valami ilyesmi történt, szó szerint is, amikor Orbán Viktor a múlt héten a Vajdaságba látogatott, hogy nyíltan kiálljon a választási kampányban a Vajdasági Magyar Szövetség mellett. Erről már írtunk – de hát a VMSZ lett a Fidesz legjobb tanítványa a régióban, a többi vajdmagy párt meg csak pislog, mert nem értik, ha ők már tizenéve nyalják Orbán focista talpát, ő hogyan borulhat most össze Pásztor Istvánékkal, akik pár éve még Gyurcsánnyal bratyiztak? (Hogy Szerbiában meg a legmorbidabb koalíciók megkötésére is hajlamosak a hatalom egy darabkájáért, arról majd a választások után.)
Vasárnap ki fog derülni, mennyit hozott Orbán Pásztorék konyhájára. Az azonban már Orbán monomániájának – jó, nevezzük sima foci-imádatának – újabb bizonyítéka, hogy vajdasági kampánysegítő körútját a hajdújárási focipályán kezdte. A Szabadka melletti település csapatának amúgy még magyar neve sincs (Vinogradarnak) hívják, de ez tökmindegy – Orbán odament, és fejelgetett zakóban az egyik kölyökkel, fényképezték őket ezerrel. Príma fotó, hozta is a pártsajtó.
A röhej tárgya azonban az, hogy Orbán – írd és mondd: összesen – egy labdát ajándékozott a focicsapatnak. Igaz, dedikálva. Lesz mit a vitrinbe tenni, dekázni meg semmivel. Igaz, ez nem a mi gondunk. De a sajtó arról is beszámolt, hogy ez nem akármilyen focilabda, hanem a lengyel-ukrán Európa Bajnokság hivatalos labdája, szóval, bazi nagy az értéke, gondolom, lehet, vagy ötven euró (és ázsiai gyerekmunkában varratták, ahogy az már lenni szokott). A magyar adófizetőknek ez kb. úgy 6-8 ezer SMS-ébe fog pluszba fájni… Pontosabban nem fog fájni – s ez a jó hír -, mert e labdát a magyar miniszterelnök személyesen Kijevben kapta az ukrán államelnöktől. (Aki szabadidejében volt politikai ellenfelét vereti a börtönben, lásd a német kormány üzenetét fociügyben Kijev irányába.)
Persze, a gondos kampányszervezők találtak a Vajdaságban ilyen-olyan épülőfélben lévő kollégiumot, amiket Orbán felavathatott, megnézhetett, elvitték virágkiállításra és templomba is, hogy ott pihenhesse ki a hajdújárási fejelgetés fáradalmait, de a kijevi kormányzat nevében azért én küldenék egy üzenetet, avagy kérdést: illik ajándékot továbbajándékozni? Még akkor is, ha nem aranycsövű vadászpuskáról van szó, vagy az esküvőre kapott ötödik mikrohullámúról, hanem csak egy „pöttyösről”? Mert ajándékot továbbajándékozni, khmm, pitiáner dolog.
Oké, ezer olyan történetet tudunk, amikor az államfők az egymásnak osztogatott ajándékokat továbbadták, lehetőleg a nép emberének. Vagy múzeumba rakták. Főképpen azért, mert jobb helyeken hivatásos politikusok csak szimbolikus értékű ajándékot tarthatnak meg. Egy focilabda meg hát nem a világ.
Csak az a probléma, hogy Orbán számára a focin kívül nincs világ. Innentől ijesztő, hogy számára az ország fejlesztése egyenlő a stadionépítéssel (főleg Felcsúton), ha meg a határon túliakhoz megy, rögvest egy focipályán köt ki. Mondani sem kell, hogy körútján a focistákon kívül csak papokkal, hivatásos politikusokkal találkozott, és maximum akkor láthatott egyébként szintén a politikában vagy a pártsajtóban forgolódó „kultúrmunkást”, amikor beszédet tartott Szabadkán.
Nem mintha egy művész számára nagy dicsőség lenne vele kvaterkázni, vagy azoknak a civileknek, akik például az elesettek megsegítésén dolgoznak a faluszéleken, szinte a semmiből. Nekik úgysem hozott volna semmit. Ahogy a vajdasági magyarok többségének sem, akik ki sem mennek szavazni, és annyi józan eszük is van, hogy nem az ún. anyaországban látják az egyedüli megmentőt, mert nem ott élnek fizikailag és munkaügyileg.
De mi sem jellemzőbb, hogy ama szombati Magyar Szóban, amelyben vagy tíz egész oldalon reklámozzák Orbánt, Pásztort, a VMSZ jelöltjeit, egy propagandista a független értelmiségieknek esett nekik, így (az egyedüli vajdmagy) Kossuth-díjas íróknak, Tolnai Ottónak és Végel Lászlónak, mondván, kisebbségben nincs függetlenkedés, az maga a nemzetárulás, mert a felelős értelmiségi csakis nemzetben gondolkodik a határon túl.
Na meg ezentúl fociban. Szegény Tolnai, szegény Végel: ha jól tudom, egyiket se érdekelte sosem a foci.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >