Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Krisnások a könyvhéten
Szerbhorváth György
Mert jöttek a krisnások, önfeledten mulatva, akár egy falusi lakodalmas menet, táncikáltak, ugrabugráltak. Szerbhorváth György blogja (Paraméter):
Ültünk a Vörösmarty téren, és a könyv heti programot figyeltük: íróbarátunk beszélgetet egy másik íróbarátnőnkkel. És sasoltunk is volna, ám egyszerre másokra kellett felfigyelnünk – előbb csak halkan szólt az ének, a dobok, aztán egyre erősödött a zeneszó. Mert jöttek a krisnások, önfeledten mulatva, akár egy falusi lakodalmas menet, táncikáltak, ugrabugráltak. De az eszükbe sem jutott, hogy a könyvhét mégsem zenei fesztivál – bár a megnyitón mindig megjelenik a tűzoltózenekar. És az sem jutott el az agyukig, csak amikor páran szóltunk, jeleztük nekik, hogy az emberek nem azért ülnek a színpad előtt, mert úgy kényelmes, hanem épp egy beszélgetést hallgatnak. Vagy hallgattak volna, ha a krisnás lármától ez lehetséges lett volna. Igaz, ami igaz, a menet elhalkult végül, de csak egy ideig, aztán ugyanúgy folytatták. Mit érdeklik őket az írók, a könyvek? – pedig maguk is előszeretettel árusítják kiadványaikat, sőt, direkt marketingjük elég agresszív.
Mármost a krisnásokkal egyébként nekem semmi bajom sincs, ifjúkoromban még a Bhagavad Gitát is olvasgattam, bár számomra fölöttébb misztikus (értsd: kb. érthetetlen) világ a krisnásoké. De két barátom is „megtért”, és még szimpatikus is volt az egész – különösen az indiai kaják. Sőt, rémlik, hogy a rockritmusban játszott krisnás zene is megfogott, aztán néha a bulin is nyomtuk a Hare Krisna, Hare Krisnát. És az is fölöttébb dicséretes, hogy a krisnások ételt osztanak a hajléktalanoknak, mert a magyar állam és társadalom, híres-hírhedt keresztény egyházaink javával egyetemben tesz a szegényekre, a rendőrség meg újabban épp az ételért sorban állókat igazoltatja. Mert ugyebár rontják az ország imázsát.
De ezúttal a krisnások is leszerepeltek, legalábbis előttem. Van abban valami perverz, hogy azok, akik még egy hangya véletlen eltaposását is erkölcsi kérdésnek találják (bűnnek, merthogy netán mi magunk is egy hangyaként reinkarnálódunk következő életünkben), és abszolút erőszakmentes hitet hirdetnek, maguk nem tartják szimbolikus erőszaknak azt, ha mások életét zavarják meg. Most épp a kulturális életet, a könyvhetet, ahová az emberek a könyvek meg az írók miatt mennek, legalábbis reméljük, nem pedig akármilyen zenét hallgatni. Ám mint a legtöbb vallási mozgalom, íme, még az egyik legtoleranciapártibb is megzakkan, és képtelenek felfogni, hogy mi illik és mi nem illik. És még nekik áll feljebb, ha szólunk nekik, mert természetesen saját erkölcseiket, viselkedésüket, kultúrájukat tartják a legigazibbnak, az egyedüli üdvözítőnek.
Hasonló intoleranciát egyébként épp Jeruzsálemben tapasztaltam, abban a városban, melyet három világvallás is a magáénak hisz és tud. A szeretet jegyében aztán már évezredek óta üldözik egymást, de nem mennék most vissza a keresztes háborúkig. Mert elég morbid az is, ami ma történik ott. Például a Via Dolorosán mendegélnek a keresztény csoportok, viszik mondjuk a tinédzser lengyel lányok a vállukon a keresztet a keresztúton, és közben énekelnek. Aztán, mivel az út java Jeruzsálem óvárosának arab negyedén át halad, amikor az arab boltosok hallják, hogy jönnek a keresztény éneklők, egyszerűen felhangosítják a rádióikat, hagy üvöltsön az arab zene és elnyomja a keresztények énekét. Miután elhaladt a menet, akkor aztán lehalkítják, saját vendégeiket, kuncsaftjaikat és önmagukat mégsem vegzálnák. Vagy áll az ortodox zsidó a városfalnál, és mert hát rájött a szükség, lehugyozza a falat. Persze a keresztény negyed falát, mert neki ezt is szabad, miközben ott hömpölyög a tömeg. Képzeljük csak el, mi történne, ha egy keresztény vizelné le a Siratófalat, vagy épp a Sziklamecsetet – helyben meglincselnék. De szombaton nem szabad fényképezni a siratófalnál, mert a fényképezőgép elektronikus készülék – mintha az Ószövetség idején már erre is gondoltak volna… És így meg egy az ott körbe-körbe, mintha ezen a módon akarnák megjelölni a terepüket, akár a kutyák. Mindegyik közösség elvárja, hogy betartsuk az ő szabályaikat, de mindegyik magától értetődőnek tartja, hogy ők a másik szabályait nem tartják be.
Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a krisnások zenés felvonulása nem a világ vége, és egy beszélgetés megzavarása nem őrült kultúrbotrány. De kíváncsi lennék, mit szólnának ők, ha a vegetáriánus ételeik osztogatásakor odasomfordálnék a bográcsukhoz, és belekarikáznék egy rúd kolbászt, mondván, a hajléktalanok közt bizonyára sokan ennének kolbászt. Gondolom, a fejemre öntenék az egészet, mert megsértettem őket. És lehet, igazuk is lenne, de legalábbis nem panaszkodhatnék.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >