Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Vért és könnyet
Ezt jelenti a szerbiai választások kimenetele, az izzadság csak később jön
Bódis Gábor
Két nappal a sorsdöntőnek beharangozott és földcsuszamlással végződött hókuszpókusz után felhívtam a „másik” Szerbia legkövetkezetesebb szócsövét. Az egyik újságíró-haverom jelentkezett, és arra a különben gügye, de ebben az esetben talán helytálló kérdésemre, hogy van, azt válaszolta, remekül.
Az Önök krónikása, bár nem feltétlenül bízva a válasz makulátlan őszinteségében, hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázta: legalább egy ember van, aki Belgrád kellős közepén remekül érzi magát. A legfontosabb a humorérzék, még az ilyen vérzivataros időkben is.
Tárcsáztam a másik liberális lapot is, ahol már elkeseredettebb volt a hangulat. „Borzadály, hogy minden kampány nélkül Šešeljék ennyire előretörtek”. Keserű megállapítás a kolléga részéről. Csakhogy ez a kampánynélküliség-teória nem áll. Ha a választási hadjárat alatt csupán azt értjük, hogy a politikusok sorra járják a körzetek nagyobb városait, és azok főterén akarják a maguk ügyének megnyerni a választópolgárt, akkor Šešeljéknek tényleg nem volt nagy kampányuk. De a vajda, úgy tűnik, sokkal jobban érzi a környezetét, mint a demokratikus ellenzék, és a lehető leghatásosabb módszert választotta. Le sem lehetett vakarni a képernyőről. Persze könnyű volt neki, hiszen Draškovićékat (hogy a VMDK-ról ne is beszéljünk) csak másodpercekre engedték a kamerák elé. Az persze más lapra tartozik, hogy azt a rövidke időt hogyan használták ki. Egyesek például úgy, hogy ezer márkás minimálbért ígértek. Demagógiára még nagyobb demagógiával válaszolni nem a legbölcsebb dolog.
A választások utáni derűtlen időszak legfontosabb kérdése nem az, hogy a szocialisták a radikálisokkal szövetkeznek – immár legálisan is! – vagy a következetességgel aligha vádolható demokratákkal. Nem, nem ez a nagy talány, hanem az, hogy Dobrica Ćosić lemond-e vagy nem. Közvetlenül a választások előtt ugyanis úgy nyilatkozott, hogy távozik amennyiben nem a demokratikus erők győznek. A pátriárkával történt hétvégi eszmecseréje után viszont kerek perec kijelentette, hogy esze ágában sincs lemondani, ezt csak akkor teszi meg, amikor a népe érdekei megkövetelik. No, mármost Ćosić vagy nem látta a választások eredményeit, vagy szerinte a demokratikus erők győztek vagy, ami a legvalószínűbb, még mindig azt hiszi, hogy ő a Nemzet Atyja. Ideje lenne már komolyabban szemügyre vennie a vajdát.
És ez nem ártana a Vezérnek sem, ha még sokáig akar a trónon ülni. Milošević egyébként megtartotta újabb székfoglaló beszédét, és abban békét meg jogállamot parancsolt. Nem tudni, hogy a jogállamon azt kell-e érteni, hogy a szerb rendőrség felsőbb utasításra elfoglalhat minden épületet és intézményt. Ami az utasítások tartalmát illeti, nem kellene sokat dilemmázni, hiszen a belügyminiszteri tárca legesélyesebb várományosa éppen a vajda. Módszereit begyakorolhatta a horvátországi és boszniai hadszíntereken. A különbség most az lesz, hogy a megbüntetendők listáján nem usztasák és iszlám fundamentalisták, hanem megbízhatatlan szerbek szerepelnek majd.
És ugyan mit fog mindehhez szólni a listákat nem nagyon kedvelő világ? Karácsony és újév között a földteke nyugati részén szinte megbénul az élet, és ilyenkor nem szokás idült válságokkal foglalkozni. Szélcsönd van a világ döntéshozó testületéiben, de nagyon is valószínű, hogy vihar előtti csönd ez. Vészesen közeledik az ultimátumszerű határidő, január 15-e, amelyet az iszlám országok szabtak a boszniai csomó hatékony kibogozására vagy átvágására. Hogy a világ vezetői mennyit adnak a délszláv válság főszereplőinek a szavára, az viszont abból tűnik ki a napnál is világosabban, hogy Major brit miniszterelnök sétát tett a minap Horvátországban, és meglátogatta a brit kéksapkásokat. Erről azonban elfelejtette tájékoztatni a „házigazdát, úgyhogy a horvát államfő sértődötten panaszkodott, hogy az ő országa nem egy banánállam, ahol csak úgy lehet ki- meg besétálni. Még az a szerencse, hogy Major nem tankokkal vagy repülőkkel jött. Ezúttal.
Nem tudom, mekkora visszhangja volt a két héttel ezelőtti felhívásomnak, és a fiúk hazajöttek-e szavazni. Mindenesetre az örök kételkedők most elmondhatják elsősorban saját lelkiismeretük megnyugtatására, hogy Iám, hiába is jöttek volna, mert itt már úgyis minden el volt döntve. Mindazok, akik így gondolkodnak félreértettek, én őmiattuk szólaltam meg, mert senki sem menekülhet a saját árnyékától.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >