Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Menekülni: jó
Szerbhorváth György
„A szerb vámosnő gratulál a díjadhoz. A magyar rendőr viszont hozza a formáját, az iránt érdeklődik, van-e menettérti jegyem.” Szerbhorváth György (Litera):
A megőrjített közvéleménynek pedig igaza van – a menekülést direkt megszervezik. Nekem két nappal Szerbia bombázása előtt telefonáltak a belgrádi magyar nagykövetségről, hogy ők evakuálják magukat, én is szedelődzködjek, lehetőleg máma még. Mondom, nem lehet, másnap megyek vonattal, így terveztem, átvenni a Sziveri-díjat. Aki szintén elmenekült Pestre, igaz, más okból, és mint kiderült, meghalni.
Menekülni egyszerűbb, mint utazni. Kevés cucc is elég, ez nem nyaralás, nem kell strandpapucs. Hogy ne tűnj fel, a kistáskádba csak váltásnyi gatyát, zoknit pakolsz, fogkrémet. S mert még hideg van márciusban, két pólót, inget, vastag pulcsit és a kabátod húzod fel. Mindenből a legjobbat, egy ilyen útnak meg kell adni a módját. Csak mobilom nem volt még, 1999-ben térerő sem létezett a szülőfalumban. Pedig volt mobilzseb a kabátomban, amit itt, a Rákóczi úton vettem pár hónappal korábban – a fiatal elárusítólány figyelmembe is ajánlotta ezt a praktikus kis okosságot. Mondtam, nincs mobilom, mert térerő sincs a faluban. Rám csodálkozva megkérdezte: te is etyeki vagy? Nem, mondtam. Bár Bián sokat jártam egy menekült barátomnál, egy korábbi háború alatt, gondoltam.
Ha menekülsz, csupa érdekes emberrel ismerkedsz meg. Először is a határon: a szerb vámosnő gratulál a díjadhoz. A magyar rendőr viszont hozza a formáját, az iránt érdeklődik, van-e menettérti jegyem. Van hát – a szerbek miatt vettem, nehogy gyanús legyek. A szerb talán örül, hogy elhúzol az országából, a magyar meg retteg, hogy elveszed az ilyes munkáját, amikor másokat basztathat és hatalmat érez a kezében. Egyszer még a szalonnás pogácsámba is belekötöttek, mert az húsos, tehát tiltott. A szerbeket visszafelé se érdekli semmi, várom a vámosokat Bajmoknál, sehol a vámos, a rendőr mondja, menjek már. Oldalra nézve látom, a két vámos ugrálgat a bokrok közt, faágakat huzigálnak le – meggyszezon van. Pedig a csomagtartómban ott volt vagy ötven könyv – valójában a könyveim migrálnak oda-vissza, nem én.
Majd járod a menekültügyi meg bevándorlási hivatalokat, órákig ácsorogsz földijeiddel, amíg a hírhedt Füredi úr ad egy tartózkodási engedélyt – a fiúknak egy évre, a széplányoknak kettőre. Kínaiak meg afrikaiak közt ücsörögsz – nem kell nekem világot látni menni, ott láthattam a fél világot –, érzed, ők otthon vannak, megérkeztek valahová, míg te nem tudod, mit akarsz. Aztán megtudod. Jönnek az idegenrendészeti meg a titkosszolgálati meghallgatások: igazi önismereti teszt ez, jobb, mint a pszichiáternél. Nem apádról kell beszélni, hogy terrorizált-e gyerekkorodban, hanem azt vizsgálják, te magad terrorista vagy-e, ismered-e Bin Ládent, ha már jártál Boszniában meg a Szandzsákban a Nacionál Geográffal – ahogy ott mondják, ahol bizony, ötszáz éve élnek a muzulmánok. Ha nem vagy gyanús, felkínálják a ragyogó ajánlatot, hogy jelents nekik. Ugye, akkor papírt is előbb kapsz. Addig nyúznak, hogy megtudod, kik a jó s kevésbé jó barátaid, miért, mivel foglalkozol, mik a terveid – csupa olyan kérdés, amin gondolkodni kell, s idő is akad végre, amíg szemedbe világítanak a lámpával. Amikor sokadszorra vagy ott, már jobban ismernek, mint te önmagad, tiszta terápia, ráadásul ingyér.
Ha már az állampolgársági vizsgára készülsz, leteremtenek, tessék szépen felöltözve jönni. Megveszed életed második öltönyét, azóta se hordtad. Megtanulod a himnusz első nyolc sorát, negyven körül a memorizálás már nem oly egyszerű, aztán tátogsz, amíg szintetizátoron nyomja az isten áldja a magyart egy kerületi zenetanárnő. Majd jő a szózat, erre nem is készültél, de ekkora váltásokra úgyis csak az országok, nem a hangterjedelemben vagy képes. S jöhet az ünneplés, már nem vagy menekült, se migráns, már itthon vagy. Az otthon pedig az, amikor több útlevél van a zsebedben, forint, euró meg dinár, nekem ezek a hazám, a szülőföldem.
Huszonév alatt elunja az ember ezt a szülőhazás-vándorlós diskurzust, nem mintha én nem írnék meg mindent, ami a határon, a vonaton, külföldön történik. A pesti írónak az is élmény, ha felül a négyes-hatos villamosra, én inkább ki se mozdulok a nyóckerből. Ráadásul ha migráns és menekült is voltál, valahonnan jöttél, azt hiszik, szakértő vagy. Múltkor felhív a Friderikusz, hogy lesz-e horvát-szerb háború a menekültek miatt. Hát, mondom, szerintem nem lesz. A hangjából némi sajnálatot éreztem ki, mert ha nincs háború, nincs téma se a jövő heti műsorba – pedig milyen nagyszerű lenne, hogy én épp akkor szerepelek, bréking nyúz, kitört a háború. Így maradtam le a magyaros világhírről. Talán majd legközelebb nagyobb szerencsém lesz, és kitör a háború.
Mostanra az maradt, hogy határmenti magyar és szerbiai magyar falvakba járok, melyeken rengeteg menekült vonult át. Amolyan faluszociográfusként beszélgetek a helyiekkel, egy Féja Gézába oldott Erdei Ferencként, megspékelve Szabó Dezsővel, mert e munka lényege az aggodalom, a nemzetféltés. Mikor melyiké. A szerb oldali magyar faluban, a kerítéstől semennyire a fiatal boltoslány azt mondja: „Mi szeretjük a menekülteket!” Talán a forgalomra célzott. Középkorú kolléganője, egy másik dróton túli magyar már differenciáltabb: az albánok civilizálatlanok, agresszívek, viszont a szírek, afgánok nagyon illedelmesek, látszik rajtuk a kultúra.
Sőt, az elárusító szerint sose a menekültekkel volt itt a probléma, hanem a részeg orosz kamionsofőrökkel, akik napokig várják, amíg bepakolják az almát. Addig meg vedelnek, reggelre meg elfelejtik, hogy nem fizették ki az utolsó üveg vodkát. Az iskola takarítónője pedig egyenesen a vándor kifejezést használja, semmi illegális gazdasági bevándorlózás. A baj inkább az, értékel háztáji termelőként, hogy miattuk idén nem jöttek a szomszéd faluból a cigányok almát szedni, mert az embercsempészet jobban fizet. S kiderül, a magyar embercsempész megértendő alany, rendes ember, a határ mentén hagyomány, túlélési stratégia, az életmód bevett része a csempészés, legyen szó alkoholról, benzinről vagy emberről – hát nem mindegy? Valamiből élni kell. A magyar embercsempész tehát jó, a cigány viszont törvényt szeg és nem kapál, nem szed szőlőt éhbérért.
A magyar oldalon meg már inkább a rendőröket szidják, nincs már egy szál illegál migráncs se, de ötvenesével vonulnak a terepjáróikkal, tönkrefurikázzák a legelőket, a részeg helyi biciklistákat ellenőrzik. Engem is: talált tárgy vagyok, az ifjú kolléga tanítja be a még fiatalabb készenlétist: látod, ez a személyi igazolvány, na most megfordítjuk, ott az anyja neve, Erdélyi Erzsébet. Most erdélyi? Nem. Születési helye – Jugoszlávia. Volt olyan is, mondja a rendőrnő. Éjjel már velük bratyizok, kérdezem, mit csinálnak itt a Dél-Alföldön a Nyírségből? Hát, azt már ők sem tudják. A falusi fiatalok a pizzériában ücsörögnek, egyikük keresztrejtvényt fejt, elmondja, hat nap múlva indul London mellé dolgozni, ott vannak a helyi haverok, itt már nincs senki sem. Igaz, egyikük arról beszél, ő bizony marad, de most az a baj, hogy három hete komoly kapcsolata van egy tanyasi lánnyal, csak a szülők szégyelik, hogy rájuk dől a szálás. Ajánlom, vigye el Szegedre szórakozni. Szögedreee? – hát az mössze van, vagy harminc kilómétör. Az már nöki olyan, mint a kivándorlás. Nem mögy ő sehova. Azért jó a drótkerítés is, onnan se gyün mán át - senki.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >