2024. május 17. péntek
Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kés a torkon

Tanyaszínház - amikor a bácskai magyarság saját keserű valóságán nevet

A pokolban élünk, nem? – kérdez vissza olyan szarkasztikus vigyorral, mint amilyen a drámája. Juhász Kristóf (Magyar Idők):

Az újvidéki Tanyaszínház 1978-ban alakult, ’83-ban még mindig szamár vonta kocsival járták a Délvidéket. Aztán a szamarak helyét átvette egy sárga IMT traktor, köznapi nevén Rakovica. A trupp délután ötkor ébred a sziesztából Topolya központjában, a háló- és táborhelyül szolgáló, titokzatos rendeltetésű hivatalban vagy kultúrintézményben, amelynek ajtaján öles betűkkel hirdetik, hogy az eredeti feladatkört szavatoló dolgozók szabadságra mentek. Délutáni szieszta nélkül vándorszínészetet (vagyis azt az archaikus társulati működést, ahol művészember és munkásember azonos, tehát egyik sem pihen, míg a másik dolgozik) űzni pár napnál tovább lehetetlen. Márpedig a Tanyaszínház egész nyáron praktizál. Este hatkor már díszletet-technikát állítanak a Vásártéren.

A mobil pódium összeszerelése a színiakadémisták beavatásának és szakmai alázatra nevelésének remek eszköze. A részvétel a Tanyaszínház nyári évadában tudniillik kötelező szakmai gyakorlat az akadémistáknak, vagyis a társulat működése ebben sem hasonlít a kőszínháziakéra. Folyamatosan változó tagságú szellemi műhely ez, az arculat mégis megőrződik – markánssága folytán nem is lehetne ez másképp. A mobil színpadot 2002 óta használják, a fénypult 15 éves, és a fénytechnikus biztosít arról: lelke van.

Az este kilences (a színpadi fény sötét nélkül nem az igazi) előadáskezdésre folyamatosan áramlik a község népe, autóval, biciklivel, gyalogosan, családosan, székestül vagy pokrócostul. A publikumból ítélve a Tanyaszínház előadása nem rétegdarab, van itt öreg, fiatal, gazdag és szegény, nyugati autóval érkező jaszkari és biciklivel (kerti szék gondosan a csomagtartóra szíjazva) beguruló paraszt bácsi. A gyerekek lendületesen eszik a vattacukrot, és kergetőznek a hatalmas Vásártéren, ahol, mint megtudom, állatvásárokat szoktak tartani, tehát dicséretesen koncepciózus a helyszínválasztás. Terék Anna Hangos disznók harapnak művét adják ugyanis Puskás Zoltán rendezésében.

Kézenfekvő az asszociáció Orwell Állatfarmjára, de Terék Anna szövegében kizárólag disznók és emberek szerepelnek. A közeg és a drámai alaphelyzet a disznóól és a vágóhíd. Ebben a miliőben az ember nem sokban különbözik az állattól, a böllér a disznótól. Egyszer kés kerül minden torokra.

„A kezed pedig milyen puha. Pont, mint azoknak ott, az ólakon túl.” Ám az ólakon túl is ólak vannak, nincs kiút, nincsenek magaslatok, faljuk a kukoricát, követjük a legyek röptét. „A légy ritka, mint a fehér disznó.” „Csitt! A konda dolgozik!”

Döbbenetem határtalan. Nem mintha nem láttam volna még ilyet. A budapesti alternatív színházi szcéna – pár évvel ezelőtti fénykorában – tobzódott az ettől is keményebben odamondós, szarkasztikus-szatirikus, kortárs disznóságokban. Schilling Árpádtól Bodó Viktorig, Mu Színháztól a Sirályon át a Tűzraktérig röpködtek a nemi szervek, fröcsögött a művér.

Igen ám, de akkoriban Budapesten e körökben többnyire egymást néztük. A kortárs népszínházi szatírjátékok szerzői-rendezői laptopjuk mögül elemezték a népet, akiknek játszani akartak. A bácskai közönség úgy nézi az előadást, úgy nevet a poénokon, és úgy tapsolja meg a zenés-táncos betéteket, hogy látszik rajtuk: ők az életüket élik a metaforákban. Nyilvánvalóan többen tenyésztenek például sertéseket közülük. „Kukoricaadó helyett makkadót! Több gyerek, több szavazat!” – disznólkodik szét egy szívbe markoló brechti songot a sertésparlament, majd kazahsztáni tankok felhasználásáról interpellálnak, és egy félig szerb kortesbeszéd is elhangzik.

Terék Anna kérdésemre elmondja, ezek csak a szokott lózungok fejlődő gazdaságról meg össz­népi jólétről. A nép úgy nevet a tankos manipuláción, a politikai uszításon meg mindenen, ahogy csak az tud nevetni, aki érintett a dologban. Nem volt olyan régen a háború, és nincs, aki ne lenne benne érintett, legalább valamelyik családtagja miatt (a Tanyaszínház Tháliáját nem hallgattatta el anno a fegyverek szava, a férfi színészek a katonaság elől szökve játszottak), s beszélgetésekből kiderül: most ugyan pénz beszél golyószórók helyett, de azért továbbra sincs minden rendben a Délvidéken. A bácskai magyarság az előadás képeivel saját keserű valóságán nevet. Ez valódi népszínház, valódi néppel. És ennek a népnek a Tanyaszínház művészei biztosítják a szelepet. Itt engedhetik ki a gőzt, itt röhöghetnek ki törvényt és hatalmat.

Az emberek persze azért is fogadják el a kortárs, kísérleti színházat, mert a Tanyaszínház évtizedek óta szívesen látott vendég a határon túli magyarlakta településeken (egy budapesti társulattól vajon hogy vennék ezt a stílust?). Az előadás utáni beszélgetésen szó esik egy bácsiról, aki születésétől kezdve látogatja az előadásokat – már 39-et látott. Látott tőlük Shakes­peare-t, Molnár Ferencet, Gárdonyit, látta a társulat ezer arcát. E trupp léte a Vajdaságban nem szórakoztatóipari kérdés, hanem szent ügy. Hernyák György társulatalapítót idézve: „a Tanyaszínházat nem lehet megállítani. Ha csináljuk, az emberek el fognak jönni. Ez a színház mindenkié, de senkié. A vajdasági magyaroké.”

A finálén tapsvihar. Pedig nincs hepiend: a disznók húskampókon végzik. Meg is kérdem az írót: hol a kiút a pokolból? Hol a feloldozás?

A pokolban élünk, nem? – kérdez vissza olyan szarkasztikus vigyorral, mint amilyen a drámája. (…)

 

2016. augusztus 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában

A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >

Tovább

Posztfasizmus

Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >

Tovább

A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL

A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >

Tovább

A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett

A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >

Tovább

Szerbiai választások: csodára várva

A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >

Tovább

Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!

Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >

Tovább

Teljes a zűrzavar

Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >

Tovább

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Tovább

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

Tovább

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább