Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Dominó újratöltve
Avagy: Azért jó a kuthoz járni, mert ott lehet kurizálni
Bódis Gábor
Mindent egybevetve, ez a Dominó nem az a Dominó. De még ha hasonlítana is rá, már nem lenne közönsége. Nemcsak a Mennyei Times szerkesztői nem jelennének meg. A többiek is már régen máshol dominóznak. De Ácó bácsi szúrós tekintetétől még bele-belecsuklanak hosszúlépésükbe.
Tudom, nem új a hír, hogy az újvidéki kocsmalegenda, a Dominó a Vásárcsarnok közelében reinkarnált. Azaz ugyanazon a néven megnyitották a magas kultúra eme régi/új intézményét.
A taxis tudta hol van, Mađari ga drže (azaz magyarok üzemeltetik). Ez utóbbi nem derült ki, habár nem is folytattunk oknyomozó újságírást. Mármint a lányom, Tímea és én, hiszen ahogy egy gondoskodó, jó apához illik, gondoltam megmutatom neki azt az ikonikus helyet (jó, annak a mását), ahol a bátyja olyannyira unatkozott, hogy több százszor is megszámolta a teraszt övező fal tégláit. Húga már nem részesülhetett ebben a páratlan pedagógiai kísérletben, és hát azért ezt pótolandó, megmutattam, hogy annak idején mit úszott meg (tekintettel a korára és nem az atyai jóindulat miatt).
Az igazi Dominó tulajdonosának a képe ugyan ott lóg a söntés felett, de a többi részlet nem árul el semmit a jogelőd dicső múltjáról. Amelynek részleteire az egykori törzsvendégek nem is igazán emlékezhetnek, a sör és a bor jótékony, gyógyító hatása miatt. Másnaponként felidéződtek ugyan az emlékfoszlányok, de hamarosan ismét homály fedte őket. Hacsak Ácó bácsi, a mindenes - akinek a funkcióját senki sem fejtette meg (egyesek szerint jelentett, de könyörgöm, kinek és ugyan mit?) - nem intézett a gyanútlan, de már lábadozó vendéghez néhány keresetlen szót. Előző napi viselkedésével kapcsolatban. Amit az szégyellt is volna, de ebben meggátolta kifejlett immunrendszere, ami már az aznapi csatára készítette fel.
Több mint negyed század távlatából és a Dominó klón kockás terítője mellől fel-felsejlenek a felejthetetlen mozzanatok, amelyek csak azért maradtak meg, mert számtalanszor újrameséltük azokat. Amikor a halottaskocsi a temető felé vezető útjáról letérve a Dominót is érintette, hogy a felejthetetlen és borzasztóan korán elhunyt cimbora még egyszer láthassa a szentélyt. Vagy amikor egyes fórumosok büszkén dicsekedtek, hogy sikerült nekik pártvonalon kinyírni a Sziverit. Nekik olyan kiváló az immunrendszerük, hogy az egész szégyenteljes ügyet a tudattalan legsötétebb zugaiba száműzték. De az ki-kibuggyan.
Arról nem is beszélve, hogy a csapattársak közül már túl sokan a Mennyei Times-ot írják (a Mucsi, a Cindri meg a többiek).
Nekik sem tetszene túlságosan ez az új kultúrközpont. Arról nem is beszélve, hogy a pincér nem is tudott magyarul. Ezt sem mi derítettük ki, hanem egy több nyelvet beszélő társaság. Akikről azt feltételeztük, hogy az enyhén furcsa magyar mellett nem kevésbé formabontó szerb nyelven is kommunikáltak, és még egy nyelv volt használatban, szerintem telepi cockney. Ennek ellenére odaszóltak hozzánk, hogy milyen dolog ez: itt nem beszél a pincér magyar?
Nem beszél, viszont ugrik, mert a szerény külső senkit se zavarjon meg: egy magas kategóriájú intézményről van szó. Perdöntő bizonyíték: minden asztal mellett egy csengő van a falon, konobar (cirilül, de úgy is pincért jelent) felirattal. A New York Kávéházban rendelhetett így Krúdy egy habos kávét (a csülkön és a fröccsön már túl volt).
És a lelki táplálék sem akármi: több nyelven is káprázatosan hímzett (vagy festett) falterítők hirdetik az élet bölcsességeit. Mint például a már fentebb említett: Azért jó a kuthoz járni, mert ott lehet kurizálni. Vagy: Za svakog muža sreća je to (ili ta, mert nem látni jól egy belógó virágsziromtól) kada žena dobro kuhati zna (akkor inkább mégis ta). Azaz magyarul: Minden férjnek vak a szerencséje, ha nem látni, mit rak az arája elébe. Szabad fordítás, de hiteles.
Ez sem rossz: Ha engem szeretné, piros csizmát viselné. A szlovák felirat sem lehet smafu, ott is a főzésről és az emésztésről van szó. Talán.
Mindent egybevetve, ez a Dominó nem az a Dominó. De még ha hasonlítana is rá, már nem lenne közönsége. Nemcsak a Mennyei Times szerkesztői nem jelennének meg. A többiek is már régen máshol dominóznak. De Ácó bácsi szúrós tekintetétől még bele-belecsuklanak hosszúlépésükbe.
Következő cikk: A kvótanépszavazás az erdélyi magyarság immunrendszerét kapcsolja ki
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >