Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Miért és miért nem
„Fájó szívvel szántam rá magam erre az elhatározásra. Az Olvasót azonban továbbra is elkötelezetten szolgálom a Szabad Magyar Szóban.” Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
Kétszer 12 pont a vajdasági magyar közbeszédről
Pontosan 25 évvel ezelőtt jelentkeztem először Washingtonból a Magyar Szó olvasóinak, a Kolumbusz bosszúja című jegyzettel. Az amerikai kisebbségek egyenrangúsági harcáról írtam – miközben a volt Jugoszláviában dörögtek a fegyverek. Ma nincs háború a Balkánon, de a legtöbb utódállam mindmáig képtelen volt emberhez méltó életet teremteni mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmaknak. Az új hatalom pedig – feledve a korábbi állapotok kritikáját – a többpárti demokrácia fátyla alatt még durvábban bitorolja a kormányzási jogosítványokat, mint azt a rendszerváltás előtti politikai rendszer tette. Így történhetett, hogy a vajdasági magyar sajtóban bekövetkezett – vagy kikényszerített – változások sem egyértelműen kedvezőek, az utóbbi időben pedig különösen károssá váltak.
Amikor 1991 őszén kiderült, hogy amerikai küldetésemnek nem lesz otthoni anyagi alapja, úgy döntöttem, hogy a háború végéig szolgálom a Magyar Szó olvasóit. Dayton után azzal toltam ki a határidőt, hogy „Milošević bukásáig” ki kell tartani. A 2000-es év után az új demokrácia konszolidálása volt a cél, később a kisebbségi önkormányzat kiépítése. Amikor az utóbbi is többé-kevésbé megvalósult, akkor meg az vált saját sajtója elnyomójává. Nem lehet hát abbahagyni még most sem a tiszta és tisztességes közbeszédért folytatott küzdelmet.
Huszonöt év folyamatos washingtoni jelentkezés után kötelességemnek érzem megindokolni az Olvasó számára, miért nem fogja megtalálni – legalábbis egyelőre – amerikai jegyzeteimet a lap hasábjain. Azt, hogy miért, és miért nem folytatódik a munka. Azt, hogy miért célunk a szabad magyar szó. Kezdjük az előbbivel!
Miért kell a Szabad Magyar Szó?
Mert alapvető emberi jog a szabad véleménynyilvánítás
Mert a nemzeti kisebbséget is megilleti a sokszínűség, a pluralista társadalmi lét szabadsága
Mert a kisebbségi sajtó közösségteremtő ereje nem az egyengondolkodásban, hanem az együtt gondolkodásban rejlik
Mert mégoly totális politikai meg anyagi hatalom, túlerő és támogatottság birtokában sincs joga senkinek elhallgattatni a másként gondolkodókat
Mert szükséges és lehetséges a tiszta és tisztességes közéleti vita, a nyílt eszmecsere
Mert minden konstruktív véleménynek helye van
Mert műveljük a jobbító szándékú, pallérozott kritikát, és vállaljuk a jó szándékú bírálatot
Mert gátat kell szabni a populista demagógiának
Mert megálljt kell parancsolni a félelemkeltésre alapozó politikának
Mert elutasítjuk a gyűlölködést és a karaktergyilkosságot
Mert a szétszóródó, a háborúk, a megfélemlítés és kisemmizettség elől külföldre távozó, elsősorban az interneten kommunikáló vajdasági magyaroknak is joguk van a valós otthoni helyzet megismerésére és a beleszólásra
Mert szükséges és lehetséges a politikai és pénzhatalmi gócoktól független, szakmai értékek mentén szerveződő médiacsalád
Miért nem tudom folytatni a jelenlegi Magyar Szó hasábjain 25 év odaadó munkáját az Olvasó szolgálatában? Erről tájékoztattam a főszerkesztőt azzal, hogy a hosszas fontolgatás után és fájó szívvel meghozott elhatározásra a következő tucatnyi ok vezetett:
Elődje alaptalan leváltása nyomán óva intettem Varjú Mártát nyilvánosan is attól, hogy Fekete Elvira nyomdokaiba lépjen. Egyetlen napilapunk azóta a hatalom kiszolgálójává süllyedt – olyan mértékben, ahogyan azt egyetlenegy korábbi főszerkesztő sem engedte meg magának. Még Erdélyi Károlyt is partnerként kezelte a hatalom, nem cselédként.
A lap tekintélyét féltve idén januárban, ill. februárban rámutattam a Magyar Szóban megjelent plágiumokra. Németh Zoltán főszerkesztő-helyettes azonban nem engedte közzétenni a bizonyítékokat.
Az áprilisi választások kampánycsendje előtti utolsó nap egy külmunkatárs tollából soha nem látott módon, egész oldalas becsmérlő véleménycikk jelent meg a vajdasági magyar közélet jeles szereplőiről. Ebben engem is kiemelten rágalmazott a szerző, ám válaszomat nem volt hajlandó publikálni a lap.
A főszerkesztő-helyettes egy trollportálon többször is megrágalmazott az Új Symposion „eltemetésével”, sőt nyerészkedéssel.
A Magyar Szó – a szakmai méltóságról lemondva – partnerként szerepel a Jó Reggelt Vajdaságon, amely többnyire kilétüket sem vállaló szerzőkből áll, és Bayer Zsolt dicstelen hagyományait átültette a korábban legalább mocskolódásmentes vajdasági magyar médiába.
Júniusban megpróbáltam előmozdítani a párbeszédet és az összefogást a szabadkai főszerkesztői kerekasztallal. Varjú Márta a személyes meghívás és hosszú telefonbeszélgetésünk ellenére sem jött el, és a Magyar Szó nem is tudósított arról a háromórás rendezvényről, amelyen négy volt főszerkesztő és félszáz ember higgadtan, értelmesen beszélgetett a lapról a leglátogatottabb szabadkai értelmiségi találkozóhelyen, a Klein-házban.
Júliusi nyílt levelemben még egy kísérletet tettem arra, hogy kritikusan ugyan, de összefogásra biztató, vajdasági magyar közösségünket féltő szóval forduljak a Magyar Szó főszerkesztőjéhez, a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez és a VMSZ elnökéhez. Válaszra sem méltattak.
Áprilisban a Magyar Szó leállította vasárnapi jegyzeteim internetes publikálását, anélkül, hogy nekem szóltak volna. Szeptember elején még a szerkesztői hozzáférésemet is megvonták, noha azt olyan tartalmak gyors publikálására is használtam, amelyekkel a Magyar Szó a világ összes magyar nyelvű napilapját verni tudta.
A jelenlegi vezetőség öt év alatt egyetlenegyszer sem kérdezett meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen lehetővé tenni a tulajdonomban lévő internetes címtartományok használatát.
A jelenlegi vezetőség öt év alatt egyetlenegyszer sem kérdezett meg, hogy hajlandó vagyok-e díjmentesen írni hétről hétre.
Pressburger Csaba botrányos leváltása után az idén még egy volt főszerkesztőt eltávolítottak, pedig Kókai Péter az elmúlt negyed évszázad egyik legfontosabb lapvezetője volt. Közéleti szereplése miatti kirúgása vállalhatatlanná teszi az együttműködést.
Végül túlcsordult a pohár, amikor idén augusztusban a legkiválóbb munkatársak egész sorát hozták lehetetlen helyzetbe. Ilyen csoportos kirúgásra még az egykori párt sem ragadtatta el magát.
Ismétlem: fájó szívvel szántam rá magam a fenti elhatározásra. Az Olvasót azonban továbbra is elkötelezetten szolgálom a Szabad Magyar Szóban.
Következő cikk: Magyarország 1956 – a szocialista forradalom
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában
A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >
Posztfasizmus
Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >
A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL
A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >
A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett
A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >
Szerbiai választások: csodára várva
A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >
Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!
Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >