2024. május 17. péntek
Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Háború a háborúban: „eltékozolt ország elkallódott nemzedéke”

Könyvajánló - Végel László: Exterritórium

Végel László saját szavain és élményein túl elméleti igénnyel ír a háborús kisebbségi létről. Megmarkolja a grabancodat, és nem ereszt. Pedig semmi szüksége nincs rád. Te maradsz vele, és nem ő erőszakolja rád a szavait.  KultúrPara:

Milyen számkivetettnek lenni saját hazádban?

Milyen nem tartozni sehová?

Milyen minden motyódnak elférni egy lapos táskában?

Milyen, amikor nem találsz szavakat az igazságra?

Milyen, amikor bombák robbannak melletted?

Végel László ezeket a kérdéseket boncolgatja az eredetileg 2000-ben, a délszláv háborúról kiadott személyes hangvételű könyvében - amely mellesleg takaró szálig mind elfogyott a boltokból.

Miért adták ki újra?

Mert olvasod, és bólogatsz.

Hogy igen, ilyen lehetett.

Hogy igen, de iszonyú, amikor valakire a szerbek azt köpik: magyar! és a magyarok gyanakodva: szerb... Békeidőben nincs is ennek semmi jelentősége, de legalábbis komolyabb tétje: elmosódik, kutyát sem érdekli. De 1999. márciusától júniusig, amíg Szerbiára NATO-bombák zuhogtak, akkor - én személy szerint - nagyon nem szerettem volna arrafelé magyarként élni.

Gondolj bele!

Az a NATO bombáz, amelynek éppen abban az évben lett tagja Magyarország.

Hm.

Magyarországi repülőterekről is felszállhat az a repülőgép, amely súlyos terhét éppen a te szerb városod felett ereszti ki pusztítani.

Khm.

Képzeld bele magad az egyszerű, mint a faék stílusú emberek gondolkodásmódjába: te, a magyar bombázod őket. Mindegy, hogy nem te ülsz a repülőgépekben.

Mindegy, hogy te is beledögölhetsz.

Mindegy.

Magyar vagy.

Lincselnivaló.

De minimum gyanús.

Tehát nincs elég bajod, hogy mindened elfér egy kis táskában, és menekülsz, hogy a te fejedre is bombák hullanak, hogy esetleg te is ugyanolyan viszolygással eszed a halat, mert tudni, lehet hogy a Dunában úszkáló felpüffedt emberi hullákon híztak ki ekkorára, ez mind nem számít. Neked azzal is foglalkozni kell, hogy meghúzd magad. Hogy alázatos legyél. Hogy semmitmondóan heheréssz, ha az ostrom szünetében a magyarokat szidják, és magadban imádkozz, hogy csak nehogy egy kalap alá vegyenek téged is, csak nehogy szem előtt legyél, amikor valakinek a magyarok révén kicsit indulatosabban eszébe jutsz.

Aztán elérkezik 1999. júniusa.

Győzelem! - harsogja a szerb média.

Győzelem? - néz szét tanácstalanul a bölcs ember.

Győzelem a lehetetlen felett?

Győzelem, amelyet a kisebbségi állampolgárok elsötétített függönyök mögött vártak be, miközben áldották a szerencséjüket?

Térdre kényszerítették a NATO-t?

Tényleg?

Vagy csak Szerbia menekül a valóságtól?

„Vegye tudomásul mindenki, ezennel beteljesült a Koszovó-mítosz és Szerbia megvédte Európát Amerikától. Ugyanúgy, mint egykor a török veszedelem ellen. Európa megmenekült.”

Olvasd hát a személyes hangvételű tudósítást erről a pár hónapnyi bombázásról, hitekről, tévhitekről, túlélésről, amelyben tudomásul kell venni, hogy hirtelen minden ember teljesen másképpen fog viselkedni, mint békeidőben. Végel László saját szavain és élményein túl elméleti igénnyel ír a háborús kisebbségi létről. Megmarkolja a grabancodat, és nem ereszt. Pedig semmi szüksége nincs rád. Te maradsz vele, és nem ő erőszakolja rád a szavait.

Te csak olvasod, és bólogatsz.

És örülsz, hogy nem te voltál a helyében.

„Íme az újabb haladék! Újból a közel egy évszázadon át ismétlődő folyamat. Nem kell elszámolni semmivel. Senkinek. Szerbia továbbra is az ártatlanok és a megalázottak országa lesz. E kettő együttvéve olyan, mint a pokol. Az eltékozolt ország elkallódott nemzedéke aligha fog elszámolni magával. Semmire sem maradt idő. Talán, majd egyszer. Lehet, hogy belátható időn belül. Egyenlőre azonban minden úgy történt, mintha nem történt volna semmi."

2016. december 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szijjártó és Várhelyi a haladók és a VMSZ szolgálatában

A külügyminiszter legújabb, felületesnek, de pökhendinek is nevezhető, tárgyismeretet nélkülöző nyilatkozata ismételten megmutatta, hogy a Fideszes >

Tovább

Posztfasizmus

Nem terrorizál, hanem csábít. Ritkán tilt, annál gyakrabban kisajátít. Nem elégszik meg a puszta pártpolitikával, hanem >

Tovább

A VMSZ FRIGYE A RADIKÁLISOKBÓL LETT HALADÓKKAL

A Pásztor Bálint VMSZ-elnök magánlapjának is mondható Magyar Szó ugyancsak a május 9-ei számának címoldalán kapott >

Tovább

A médiaszabadság Szerbiában 2002 óta a legalacsonyabb szintre esett

A Slavko Ćuruvija újságíró meggyilkolásával vádolt személyek felmentése a jogi körülmények jelentős rosszabbodását jelenti. Ezt nem >

Tovább

Szerbiai választások: csodára várva

A lelkek kufárjai a bulvárosodó médiumok lettek. Növekszik a háborús veszély, tehát szükség lesz valamilyen megmentőre. >

Tovább

Pásztor után Juhász – eben guba, kutyán suba!

Zobenicát (természetesen) a SNS szavazógépezete ugyancsak szavazattöbbséggel megválasztotta az egyik alelnöknek. Nos, ez a Zobenica fogja >

Tovább

Teljes a zűrzavar

Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >

Tovább

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Tovább

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

Tovább

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább