Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Unió, te édes
Öreg Dezső
Azt mondta a pártvezető, Szerbia legnagyobb pártjának a vezetője, hogy ezt a pártot nem csak a tagság alkotja. Oda tartoznak a támogatók, sőt a bírálók is. Amolyan atyai gondoskodással fordult tehát Szerbia népéhez a Demokrata Párt vezetője az újraalakulás 20-ik évfordulóján. Tehette, hiszen az országnak is ő az elnöke.
Mondta azt is, hogy a következő választásokat nem veszíthetik el, mert erre nincs joguk. Persze hogy tudja, hogy ebbe a nép is beleszól, de jól hangzik, lehet idézni. A magabiztosságot egyébként is díjazni szokták a választásokon. Bár most szó sincs rendkívüli megméretésről. Még akkor sem, ha az ellenzék vezető pártja, a Szerb Haladás Párt összegyűjti azt az egy millió aláírást, amelynek kalapozásához már hozzáfogott. Túl erősek a demokraták ahhoz, hogy meg lehetne őket félemlíteni. Most, hogy a hatalmat gyakorolják, még erősebbek lettek. Mert ugye, most már nem csak az eszmék vonzzák soraikba az embereket, hanem az érdekek is. Amíg ellenzékből politizáltak, addig lehetett eszmékről, becsületességről, gerincességről beszélni. Sőt, amiatt is lehetett őket támogatni, mert az ember egyszerűen nem szerette ellenfeleiket. Azóta, hogy a radikálisokról leszakadtak a haladás pártiak és ők is Európát emlegetik, már nem olyan egyszerű a képlet. Azért az emberek még egy ideig nem felejtik el, milyen politikát hirdettek, nem is olyan régen. De előbb-utóbb bekövetkezik a tömegamnézia. Ha sokáig tart a nyomor. Talán ezért mondogatja a hatalom, hogy túl vagyunk a nehezén. Mostanában ismét emlegetni kezdték, hogy őszre béremelés esedékes. Talán azért is, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy a hazai valuta lassan, de biztosan gyengül, hogy kéthetente drágul az üzemanyag; hogy bejelentették az áram március elsejei drágítását, ami ugye újabb drágulási hullámot indít el. Nem egészen világos, mire is számít valójában a kormány. Nem valószínű, hogy hisz a csodában, tagjai felnőtt emberek, jobbára vagyonosak, tudják, hogy az aranytojást tojó tyúk csak a mesében létezik. Nincs kizárva, hogy szemet vetettek a devizatartalékra. Amely olyan 10 milliárdnyi euró. Már panaszkodott a jegybank kormányzója, hogy a politikusok nyomást gyakorolnak rá. Pedig ők is tudják, hogy azt a pénzt csak egyszer lehet elkölteni. Sokkal jobb lenne, ha azt költenénk, amit megkeresünk. Ehhez viszont új munkahelyek kellenének, amelyek megnyitásához ismét pénzre volna szükség. Nem csoda hát, hogy Európára függesztjük a szemünket, és hogy siettetnénk az uniós csatlakozást. Ahhoz viszont egy-két dolgot még el kellene rendezni. Mondjuk, kezdetnek Hágába kellene szállítani az utolsó két szerb vádlottat. Akiket mintha a föld nyelt volna el. Ez is megoldás lenne, de még a srebrenicai mészárlást elítélő parlamenti nyilatkozat szövege sem készült el, habár a már emlegetett párt- és államelnök régen bejelentette meghozatalát. Baj lehet az egyeztetéssel a parlamentben. Mert ugye, Európa azt várja, hogy ítéljük el a népirtást, amit sokan továbbra is elvitatnak. Vannak, akik csak politikai indítékokból, vannak viszont, akik hiszik, hogy Srebrenicában nem történt meg az, amit a világ állít. És továbbra is túl sokan vannak azok, akik számolgatják az áldozatokat, és a sajátjukat mindig nagyobbnak látják, mint a másét. És akadnak szép számban olyanok is, akik nem azt róják fel a múlt század 90-es évei vezetőinek, hogy lángra lobbantották a Balkánt, hanem azt, hogy elveszítették a háborúkat. Aztán nagyon sok fejben él a kollektív bűnösség fogalma, és ezt sehogyan sem akarják vállalni. Hiába a győzködés, hogy a bűnösöknek van neve. Bizonyosan azért, mert az ellenséget is kollektívaként élik meg. Nehéz lesz ezen a tudaton változtatni. Pedig az uniós csatlakozásba annak is bele kellene tartoznia, hogy a nemzet európaiként kezdjen gondolkodni. Egyebek között ezért is csupán álom az a görög javaslat, hogy az első világháború kitörésének 100-ik évfordulóján a térség minden országát vegyék fel az Unióba. Nem tudjuk még, hogy ott álmodni sem igazán szabad.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >