Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Moravica, lehetsz-e még 200 éves? (2.)
Csubela szervezkedik!?
A három felkiáltójel – Kétnyelvű táblákat az évfordulóra – Beintésre várva – Senki sem mondta, hogy nem, de azt se, hogy igen!
Csíkos Zsuzsa
Hárman ültünk össze 1985 januárjában, egy évvel az évforduló előtt. Galambos Gábor, Gáspár Tibor, a Szocialista Szövetség helyi vezetője meg én. Elkészítettük a programot, amit a választmány elfogadott, és szervezőbizottság is alakult. A propaganda megszervezése nekem jutott. Érdekes, hogy minden itt kezdődött.
Szerettem volna, ha mindenki tud az 1986. május elsejére tervezett ünnepségről. Büszkék lehettünk a falura, nem volt mit szégyellnünk, bátran indulhattunk. Három innen elszármazott embert hívtam segítségül, akiknek valamilyen közük van, volt az újságíráshoz. Szívesen jöttek. De aztán ennek következménye is lett ám! A hét elején beszéltük meg a dolgokat, a hét végén már jön Galambos; éppen a ház előtt kapálgattam:
– Feri, hát mit csináltatok?
Semmit, csak megbeszéltük a tervet. Mire ő ijedten:
– Jött a hír a tartományi pártbizottságból, hogy szervezkedik a Csubela! Most mi lesz?
Szépen átadtam neki a tervünket, úgy jegyzet formájában. Tudják, mit kifogásoltak Topolyán, a „revízión”? Azt a három felkiáltójelet, amellyel magamnak megjelöltem, hogy az évfordulóra kétnyelvű cégtáblákat készíttetünk. Kopilovićék beintettek a pártból: jó lesz odafigyelni Moravicára, ott valami történik!
Pontosan tudom, hogy került el oda a dolog, de sohasem kívántam tisztázni a félrevezető információk kiszolgáltatásának okát. Rájövünk most már, hogy milyen fölöslegesek voltak ezek az aggályok és félelmek. Ettől kezdve ugyanis más irányt vett a dolog. Érezhető volt a megtorpanás, aggodalom. Jóllehet határoztunk a rendezvény megtartásáról, és semmiféle testület sem döntött a letiltásáról, mégsem ment simán az ügy.
Méhes Béla, Tóth Pál József, Sétáló János, Galambos Gábor, a falu (hivatalos, illetve befolyásos) vezetősége 1986 februárjában javasolta: várjunk a jóváhagyásra, Szabó Ida meg Jontovits Rudolf visszajelzésére, vállalják-e a védnökséget. Én persze nem értettem ezzel egyet, hiszen a falu népe már döntött, a dolog tiszta, nincs mitől tartanunk.
Egymást váltották az ülések. Egyszer megegyeztek abban, hogy a 200 évről meg kell emlékezni, aztán másként döntöttek. Mindenki félt. Felrovom a falu vezetőségének, hogy nem számított nekik, mit gondol a 7000 ember, hanem azt lesték, mit mondanak Topolyán vagy Újvidéken. Egyetlen fontos dolog volt: tetszik-e ez Kopilovićnak, Erdélyinek! Bár azt se tartom kizártnak, hogy a háttérben mások is „bedolgoztak”.
1990. május 23.
Következő számunkban: Sztálinista módszerek – A „vészbizottság" ülése – A MIRK-plakát a vörös posztó
***
Csubela Ferenc mindvégig töretlenül hitte, Moravica megünnepelheti az évfordulót. Minden szálat a kezében tart. Itt kezdtük ennek a groteszk, de egyúttal elkeserítő eseménynek a feltérképezését. Tanulságul a részvevőknek – akik talán még jelentkeznek – meg mindannyiunknak.
***
Vér nem folyt
Büszke lehet a falu, itt nem voltak leszámolások a háború idején és utána sem. Pedig összeterelték a magyarokat itt is. Zsáki József mozgalmi emberünk kiállt elébük:
– Előbb én, azután ők!
Megismétlődhetett volna nálunk is a Bezdáni ember. De akkor volt még, aki mert és gondolkodott. Az utóbbi tizenöt-húsz évben már csak bólogatni kellett. Ilyenek vagyunk, a történelem tett ilyenné bennünket. Könnyebb kiszolgálót játszani, mint becsületesen veszteni.
***
Mitől félt Moravica?
Moravica hivatalosan nem ünnepelhette meg a letelepedés 200 éves évfordulóját. Pedig nagyon készült rá a hétezer lakosú falu. Senki sem tiltotta meg hivatalosan, de úgy mondták: jobb, ha elfelejtik. Megijedtek talán? Ők, a kitartásukról és nyakasságukról ismert kunok vagy jászok, ahogy néha magukat nevezték? Pontosan talán úgy fogalmazható meg, hogy megnyilatkozott ebben az elbizonytalanodásban és öncenzúrában az egész vajdasági magyarság gondolkodásmódja, ennek az elmúlt negyven évnek lerakódása. Beleegyezés nélkül nem merték vállalni, még ha érezték is igazukat…
(Csubela Ferenc)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >