Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Moravica lehetsz-e még 200 éves (4.)
Nekünk ezt le kellett állítanunk
Nacionalistáknak, sőt irredentáknak neveztek bennünket – Ne legyen most hős az, aki eladta a falut egy fotelért – Nyilatkoznak a szervezőbizottsági tagok
Csíkos Zsuzsa
Nem akarunk vitába szállni Csubela Ferenccel, de számtalan pontatlanság volt a meséjében. Ha érdemes még az esettel foglalkozni, akkor szeretnénk elmondani, hogy miért nem lehetett akkor minden úgy, ahogy mi akartuk.
Így összegezhető az, amit az ünnepséget szervező bizottság tagjai elmondtak a három és fél órás beszélgetésünk során. Szerették volna bebizonyítani, nem a falu vezetőségén múlott, hogy megtartották-e a 200 éves ünnepséget vagy sem, mint ahogyan a megjelentekből leszűrhető lenne. Mert az ünnepséget mindenki akarta. A falu egyként ünnepelni akart, emlékezni őseire. A szervezőbizottság tagjai is. De nem lehetett. Olyanok voltak a körülmények, olyan események játszottak közre, amelyek óvatosságra intettek. Nemcsak a 200 évet akartuk megünnepelni, hanem az 1906. évi első május elsejét és az 1936. évi kapasztrájkot is – mondta Tótpál József, aki akkor a Topolya községi pártelnökség tagja volt. – Ezeknek a szimbólumoknak a birtokában semmiféle Kopilović sem állíthatta volna le a dolgokat. De ezt megelőzően volt néhány szerencsétlen véletlen. Járt itt egy magyarországi újságíró, itt nem kapott interjút, mert nem volt bejelentve, majd Pacséron készített (véletlenül lakodalmasok között) riportot, ahol a menyasszonyi csokron piros-fehér-zöld szalag volt. A riportot április 13-án, a Horthy-féle bevonulás évfordulójára közölte a pesti rádió. A bevonuláskor megtizedelték a pacséri szláv lakosságot. Persze, hogy a belügy külső beavatkozást vélt felfedezni a riportban. Kisújszállásról érkezett meghívó, küldöttség is járt itt, Topolyán, az emlékezetes plakátra szinte kizárólag a Bácskossuthfalváról készült képeslapok kerültek. Mindez eljutott a tartományiakhoz, az állambiztonságiakhoz. Ezt én tudtam. A szervezőbizottság akkor még csak annyit látott, hogy elhúzási taktika folyik, nem tudta pontosan, miről is van szó.
– Erdélyi nekünk kezdetben azt mondta, minden rendben van – magyarázza Galambos Gábor. – Közben láttam, hogy sok minden nem stimmel. Gyakran jöttek értem éjszaka, vittek Topolyára; ezekről a dolgokról folyt a vita. A május elseje előtti héten elszaporodtak az ülések. Több éjszakába nyúlót tartottunk. Az egyiken három elvtárs vett részt a községből (a neveket később nem említették, úgy véltem, rájuk tartozik a megnevezés – a szerző megj.). Miután láttuk, hogy nem tudunk ellenállni a községi meg a tartományi nyomásnak, a falu érdekét tartottuk szem előtt, és elfogadtuk a tiltakozást.
– Meggyőztük egymást, hogy Moravica jövője nem a 200 éves ünnepségtől függ – mondja Méhes Béla. – A józan észre hallgattunk, mert nem akartuk, hogy ránk süssék a nacionalizmus bélyegét. Éppen a felnövő nemzedék érdekében tettük ezt Magunkat mi már régen nem féltettük, a fotelunkat se védtük, mint az, aki eladta a falut érte, és most azt szeretné, ha hőst csinálnánk belőle.
– Mi nem akarunk övön aluli ütésekkel vitát nyitni, és sértegetni sem akarunk senkit – teszi hozzá Galambos Gábor -, de az igazsághoz tartozik az is, hogy Csubela Ferencről tudni kell, ő hajtotta végre a falu integrálását, pedig Moravica ellene volt. És még sok mindent mesélhetnénk.
– Én a helyében nem vállaltam volna egyedül az elbeszélő szerepét – mondja Bencsik József. – Kár feltépni úgy a sebeket, hogy másokat is sértegessünk vele, és ezt ezúttal sem szeretném.
– Nem vagyok hős – vallja Gáspár Tibor -, és talán most már mindannyian másként csinálnánk, de ha akkor fenyegetés, tilalom ér valakit, mint bennünket, akkor szeretném én látni azt a nagy hőst, aki akkor egyértelműen tudott volna dönteni. A gyökerek sokkal mélyebbek. Nem ezen a vezetőségen vagy szervezőbizottságon múlott, azt elhiheti.
– Mert például Sokolac és Rogatica most is állami ünnepen ünnepel – fejtegeti tovább Tótpál József. – Akkor, 1986-ban megemlékezhettek például a 46-os kolonizációról. Igen, ez fájt nekünk. És a parancsba kapott elemzésbe bele is írtuk, hogy miért szabad másoknak, és nekünk miért nem. Sőt, arra is hivatkoztunk, hogy a Monarchia és az SZHSZ Királyság alatt ilyesminek nem volt akadálya. Kaptunk is érte, főbenjáró bűnnek tartották. Maga Erdélyi jött ki cenzúrázni a szövegünket, és hamut kellett szórni a fejünkre.
– Becsukatlak – mondta Méhesnek. Mégis megünnepeltük a 200 évet – szögezi le Méhes Béla. Igaz, nem mondtuk ki, mert megtiltották nekünk, a sajtónak is, hogy írjon róla, a tévé sem jött ki. De hétezer ember volt a stadionban meg a Koplalón, akkor, május elsején. És mindenki tudta, miről van szó. És ez volt a fontos.
– Olyan nyomás alatt, amelyben nekünk volt részünk, mások se tettek volna másként, ha jót akarnak a falunak, és nem elsősorban önmaguknak Ezért kellett nekünk leállítanunk az egész hivatalos procedúrát. De most utólag sem mondanám, hogy ezek vagy azok a konkrét személyek okolhatók érte. Ott, a községben vagy a tartományban. Ők csak végrehajtók voltak. Egy korszak politikájának a végrehajtói. De jó, hogy akadt valaki, aki először írt erről. Mert ez eddig tabu volt – tett pontot a történet végére Tótpál József.
***
Elmondták tehát az 1986. évi események résztvevői, illetve valamilyen módon a főszereplői a történteket. Mindenki a saját igazságát. A Napló nem kívánt kiemelni közülük senkit, vagy előnyben részesíteni, sőt befeketíteni sem. Kezdettől fogva úgy terveztük, hogy mindenkit meghallgatunk. Egyetlen célunk volt, beszélni arról amiről eddig, úgy látszik, nem volt szabad. Megírni azt, miként tiltottak meg egy falunak olyasvalamit, ami normális körülmények között a legtermészetesebb dolog. Az ember gyökértelen a múltja nélkül. És akkor is az, ha éppen vajdasági és magyar.
***
Tótpál és Kopilović
Tanúm rá Bíró Pista bácsi, hogy megpróbáltam a lehetetlent is. A VKSZ értekezletén küldött voltam, szerettem volna meggyőzni Kopilovićot, hogy minden rendben van Moravica körül. Bár tudtam, semmi esély sincs. Kopilović akkor az ellenséggel foglalkozott, beszédében Magyarországot beavatkozásáért meg is vádolta. Számomra világos volt, hogy példájában ránk gondol. Négyszemközt figyelmeztetett is: ha megtartjuk az ünnepséget, a falu vezetősége semmi jóra se számíthat.
(Tótpál József)
***
Tiltások
A községből ilyen határozatok érkeztek: az ünnepség nem viselheti a nemzeti, a tartományi és a nemzetközi jelleget, nem köthető össze május elsejével, az embléma nem használható, mert a piros szív, a zöld nyárfák és a fehér ég a nemzeti színekre emlékeztet, nem fogadhatók külföldi vendégek, és a Kisújszállásról ebből az alkalomból meghívottak sem képviselhetik ezt a közösséget Gondolják meg, hogy elfogadják-e…
(Galambos Gábor)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >