Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A számításba hiba csúszott
1991. május 4. Zágrábban a horvát nemzeti lobogók félárbocon. Sajnos, nem Josip Broz Tito tizenegy évvel ezelőtti halálára emlékeznek így, hanem a horvát belügyminisztérium elesett tagjait gyászolják.
Lehet, hogy teljes egészében sosem tudjuk meg, hány áldozata volt a rendőrök és a szerb szélsőségesek összecsapásainak, akiket már nyíltan és, úgy tűnik, joggal neveznek csetnikeknek. Eddig tizenkét elesettről és huszonöt sérültről tudnak Borovo Selóban, egyről pedig Polačában a belügyesek részéről. Hogy hány áldozat volt a másik oldalon, nem tudni. A horvátországi szerb nép „megmentői” nemcsak hogy nem mentettek meg senkit, hanem az itteni szerbeket alázták meg. A foglyul ejtett horvát rendőrök csetnik módszerrel történt „megdolgozása”, a felfoghatatlan brutalitás világosan rámutatott igazi szándékaikra. Minden árat készek megfizetni Nagy Szerbiáért. Minél több horvát életbe kerül ez, annál jobb. A horvátországi szerbek, akiknek van okuk bírálni a hatalmat a nem mindig bölcs intézkedések miatt, „megmentőik” drasztikus lépései következtében olyan helyzetbe jutottak, hogy Tuđmannak támogatásukról biztosító leveleket küldenek. Természetesen mindnyájukat a szerbség árulóinak kiáltják majd ki, hiszen eddig is „becstelen” szerbeknek tartották mindazokat, akik a nagy vezér Milošević és a segédvezér Babić két szép szeméért zágrábi vagy rijekai lakásaikat (itt több szerb él, mint Krajinában) nem kiáltották ki a horvátországi abszurd szerb állam részeivé, és nem csatolták Szerbiához. És ha már így járnak azok a szerbek, akik nem a veszélyeztetettségről szóló lármázással és nem késsel akarnak bizonyítani, világos, hogy a horvátokat kivétel nélkül usztasáknak nyilvánítják.
Ilyen légkörben a horvátországi vagy a jugoszláviai együttélésre vonatkozó demokratikus párbeszéd mozgástere lényegesen leszűkül. Kinek áll érdekében egy olyan Jugoszlávia, amelyben egyesek jogot formálnak arra, hogy egész nemzeteket és nemzetiségeket neveljenek meg saját belátásuk szerint, akár erőszakkal is, ha más módon nem megy. A szemenszedett hazugságokkal, amelyeket áldemokratikus mezbe öltöztetnek bizonyos magasabb érdekek (ebben az esetben a szerb nemzeti érdekek) miatt, már nem sokáig fogják félrevezetni saját nemzetüket sem. A Szerb Köztársaság kormányának azon állítása, hogy semmi köze nincs a Borovo Selo-i vagy a plitvicei eseményekhez, a legenyhébben szólva is naiv, mert ezeket a vidékeket nemcsak Sešelj csetnikvajda látogatta meg, hanem a szerb kormány minisztere is, aki a Szerbián kívül élő szerbekkel van megbízva. Függetlenül attól, hogy Šešelj vitte-e magával a minisztert, vagy ő volt a miniszter kíséretében, együtt öntötték ki az epét és hintették el a gyűlöletet. Šešelj nyílt csetnikeskedése és a Horvátország iránti hivatalos szerb politika közé így minden kétséget egyenlőségjelet lehet tenni.
Milyen szerepe van mindebben a Jugoszláv Néphadseregnek? Egyes lépései azt mutatják, hogy a szerb politika pártján van, néhány vonatkozásban pedig úgy tűnik, hogy egységének jelenléte állította meg a még súlyosabb nemzetiségi összetűzéseket. Vajon a hadsereg kettő vagy több mércéhez tartja magát, esetről esetre másként cselekszik-e, attól függően, hogy kitől kapja rendeleteit, vagy hogy tisztjei éppen abban a bizonyos pillanatban mit határoznak el? Erre a kérdésre az államelnökségnek, mint főparancsnoknak és a vezérkarnak, mint az elnökség akarata végrehajtójának kellene válaszolnia. Egyes lépéseivel ugyanis komolyan megingott tekintélye. Amennyiben tekintélyét meg akarja tartani, nem engedheti meg magának, hogy egyetlen lépésével is jelét adja a Slobodan Milošević nagyszerb elképzeléseivel való szövetségvállalásnak. Ha viszont csak a hatalomért harcol, akkor ez a szövetség teljesen logikus.
Miloševićhez közelebb áll még a katonai puccs gondolata is, mint az, hogy a jugoszláv államelnökség élére eddigi fullajtárja helyett Horvátország képviselője kerüljön. A nemzetről és a szabadságról szóló dajkamesék csak a kíméletlen hatalmi harc eszközei. Milošević ügyesen lépett, amikor ráállt a Franjo Tuđmannal való tárgyalásokra és arra, hogy külön rendezzék a szerb-horvát kapcsolatokat mert a határkérdések felvetésével viszályt váltott ki Horvátország és eddigi természetes szövetségesei, Macedónia és Bosznia-Hercegovina között. A magányos Horvátország az érdektelen Szlovéniával és a gyanakvó Macedóniával meg Bosznia-Hercegovinával könnyű prédának ígérkezik Milošević számára. A számításba azonban hiba csúszott. A prédát nem lehet megszerezni háború nélkül. És minden háború végén ismét tárgyalni kell. Hogy milyen tárgyalóink vannak, erről híven tanúskodik saját történelmünk, amelyben több a gyásznap, mint a győzelmi ünnep. Vajon ez másként lesz-e egy újabb háború után?
Plitvice - A véres Húsvét, 1991 (a polgárháború nem hivatalos kezdete)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >