Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A senki földjén
Baranyai útijegyzet
A felszabadított Baranyában félnek az emberek.
Ennyi.
Akár be is fejezhetném baranyai tudósításomat, mert minden más lényegtelen.
Minden más ennek a félelemnek van alárendelve. S amíg ezt írom, a fejem fölött egymás után húznak el a bombával megrakott repülőgépek nyugat felé. A bombázás végeredményben humánus jellegű, visszhangzik fülemben a hivatalos közlemény zárómondata.
Odafelé menet, Hódság előtt őrült iramban megelőzött egy rendszámtábla nélküli Mitsubishi (csak a YU jelzés volt a hátsó üvegén), és egy bécsi rendszámtáblájú piros Ford mikrobusz, a hátsó ajtaján nagy sárga (vagy zöld?) tenyerekkel, talpakkal. Mind a kettőben életerős fiatalemberek ültek. Érdekelt a dolog, nyomukba szegődtem. Szerbmileticsnél Gombos felé vették az irányt, onnan már egyfelé vezet az út, át a hídon Erdőd, Dálya, Szarvas felé.
A bezdáni híd innenső lábánál rutinos rendőri ellenőrzés. „Borért megyünk, Baranyában terem a világ legjobb bora”, a csomagtartóban demizsonok, műanyagedények. „Menjünk nyugodtan.'' „Mégis, mi a helyzet odaát?” – kérdezzük. „Semmi, minden nyugodt” – hangzik a válasz.
A túloldalon néhány gumikerekű harckocsi, a csövek arrafelé irányítva. Jobbra Batina vagy, ha jobban tetszik, Kiskőszeg. Még nem tudjuk, hogy az éjszaka robbantották föl a Horvát Demokrata Közösség tagjainak a házait. A katolikus papot, fiatal horvát fiú, Pélmonostorra vitték, véresre verték, állítólag fegyvert sejtettek az oltár alatt. Csak fentrőli közbenjárásra engedték szabadon. Vörösmarton értesültünk az éjszaka eseményeiről, négy fal között, négyszemközt, suttogva. A régi barátok ismerősök is bizalmatlanok. Az az érzésem, hogy mindenki bizalmatlan minden innen jöttel szemben, mintha mi mindannyian az itteni hivatalos politika szószólói és elkötelezettjei lennénk. Azelőtt, amíg volt Forum, eljutott Vörösmartra és Csúzára a Magyar Szó, a 7 Nap, a Napló. Most csak a csütörtöki Magyar Szó jut el Vörösmartig, és csak a 7 Nap Csúzáig.
Aki mond valamit, csakis név és tanú nélkül teszi. Az egyik pedagógus indoklása mindent megmagyaráz. Azt mondja, hogy ha ő most októberben – mert hamarább semmi esély arra, hogy elkezdődjön a tanítás – elkezd majd tanítani, akkor a horvátok visszajövetelekor kollaboráns lesz, a legjobb esetben – mehet. Ha viszont a mostani hatalom fennhatósága idején nem mutat hajlandóságot az együttműködésre, a legjobb esetben felmondást kap. Mint ahogy sokan már meg is kapták.
A horvátországi magyarok pártjának elnöke ellen körözőlevél van érvényben, vagy ahogy egy helyütt mondták, vérdíj. Ő maga, persze, Magyarországon van, mint sokan mások, főleg a fiatalok. Az utcák üresek, kihaltak, a redőnyök lehúzva, járókelő szinte sehol. A réges-régi rendszer réztáblája a fölirattal – Horvát Szocialista Köztársaság, Pélmonostori Község, a községi közigazgatási és társadalmi szolgálat titkársága, Vörösmarti helyi hivatal – még ott áll a helyi hivatal épületén, a nemrég kitűzött jugoszláv zászlót viszont nem nagyon lengeti a szél, körülcsavarodott a rúdon, mintha sejtené, honnan fúj.
Régi ismerőssel találkozunk az utcán.
– Tegnap jöttem haza – meséli, persze nem mikrofonba. Közben állandóan jobbra-balra pislant. – A család odaát van, én is csak azért jöttem haza, mert hallottam, hogy lepecsételik a lezárt házakat, de eddig még nem pecsételték le. A munkahelyem Eszéken van, most el sem tudnék oda jutni. Hallom, arrafelé igencsak kirabolják a házakat, főleg Bellyén, nálunk szerencsére még nem. Csak robbantgatnak. Hogy kik? Hát nem tudjuk. Meg azt is hallom, hogy felszabadítottak bennünket. Kik, mik? Kitől, mitől?
A posta, a bank zárva, az a néhány bolt, ami még nyitva tart, egyre üresebb. A nyugdíjasok Eszékről kapnák a járandóságukat, persze, nem kapják. Benzin nincs, aki átmegy Bezdánba tankolni, legfeljebb ha kap is, csak annyit vihet át, amennyi kocsijának tartályában elfér. Nappal kihaltak, csendesek a baranyai falvak, de este és éjszaka idehallatszik, ahogy Eszéket lövik.
– Én itt dolgozom Vörösmarton, de Bellyén van a házam – meséli, csak úgy mondhatom, hogy valaki. – Hétfőn jövök, szombaton megyek haza, illetve csak mennék, mert minek. Feltörték a házamat, elvittek mindenemet, a bútort, a mosógépet, a hűtőt, a ruháimat, mindent, mindent, mindent. Mert nem voltam otthon hét közben. Kik, nem lehet tudni. Teherautóval odaállnak, bepakolnak a hídon azt mondják, hogy menekültek és viszik magukkal mindenüket, által meg potom pénzért eladják, amit összeharácsoltak. A garázsból az autómat is elhajtották. Kik, nem tudni. Meg sem merem kérdezni.
A fölszabadított Baranyában. Az ezeréves falvakból most senki földje lett.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >