Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Szarajevó haláltusája
Németh Árpád
– Mi a különbség Szarajevó és Szomália között?
A válasz hátborzongató:
– 60 Celsius-fok!
Bosznia-Hercegovinában és az Egyenlítőn fekvő afrikai országban egyaránt kétmillió embert fenyeget az éhhalál, ám amíg Szomáliában a klíma még ilyenkor is trópusi, addig Szarajevóban a minap mínusz 25 Celsius-fokot jegyeztek.
Az utcákon mégis hihetetlenül nagy a forgalom. Az emberek rőzsét, gallyat gyűjtenek, az egy-két ritka forrásnál vízért állnak sorba. S teszik mindezt gyalog, mert üzemanyag sincs, és heteken át nincs víz, áram, ennélfogva fűtés és telefonkapcsolat sem.
Az egyik piacon ötven márkáért vesztegetik a hordóból tákolt kályhát. Ugyanennyibe kerül egy zsák szén, és ennyi az ára a keményvalutával felérő egykartonnyi cigarettának is. Az öntöttvas kályha ára kétszáz, a gyertyaszálé kettő, négy ceruzaelemé tíz márka. Élelmiszerből csak egy liter tejet láttam, öt márkáért. Tulajdonosa annyit árult el, hogy a tehén Szarajevóban van, de – elkobzástói tartva – világért sem mondta volna el, hogy melyik városrészben.
A temető hónapokkal ezelőtt betelt, a sírgödrök ásását a közeli stadion edzőpályáján folytatták. Ott sincs már sok hely. A friss fejfákon furcsa a műanyag kilencesek alakja, mire rájövök, hogy az elhalálozási évszám, 1992 miatt elfogytak, s nyolcasokból vésik azokat. A temetkezési vállalat kezdi már elhagyni az évszázad jelölését is.
– Feladatunk ötezer koporsó szállítása is – mondta sajtóértekezletén Peter Kessler, a Menekültügyi Főbiztosság helyi képviselője.
Kíváncsi vagyok, milyen körülmények között élnek az emberek. A gallyat gyűjtő asszonyok egyike – intelligens arcú, jól öltözött – elárulja címét, felkeresem. Ő nyit ajtót. Megriad, aztán közli:
– Ne haragudjon, nem engedhetem be. Szégyellem a helyzetem!
Az első három éjszakát a tévében töltöm. A sarki fagyokhoz tervezett hálózsákban meleg van, de a lefekvés előtti meg a fölkelés utáni egy óra kibírhatatlan. A híradószerkesztő télikabátban, mégis dideregve vezeti a műsort, de még azon sem botránkozik meg senki, hogy melegedés reményében cigaretta füstölög mellette a hamutartóban.
A tévés éjszakák elviselhetetlensége miatt más szállás után kutattam. A Holiday Inn fagyos szobájáért 80 dollárt kértek, pedig az épületet időnként még lőtték. Néhány kollégám mégis ott aludt, gyertyákkal körülbástyázva.
– El nem tudod képzelni, hogy húsz gyertya milyen meleget ad – mondta az egyikük.
Végső kétségbeesésemben kórházi ismerőseimhez fordultam, akik a szülészeten találtak két szabad szobát. Esténként a távfűtést is bekapcsolták, így rövid idő alatt kellemes 12 Celsius-fokra szökkent a hőmérséklet.
Az átellenben levő belgyógyászati klinika ablakán jégrózsák virágoztak. Az intenzív osztály betegeinek egyike-másika takarókba, télikabátokba burkolózva várja a... megkönnyebbülést.
A szülészeten néhány nappal érkezésünk előtt, pontban karácsonykor hozott a világra egy egészséges kislányt az egyik, november végétől kórházban fekvő nő. Az orvosoktól megtudtam, hogy az anya egyike a nemzetközi adatok szerint húszezerre becsült megerőszakoltnak. Kilenc hónapja tart a háború, a kelet-boszniai, sokolaci asszony az elsők között szült. Kertelés nélkül nyilatkozik:
– Látni sem akarom, csak a sírását hallottam, azonnal elvitettem a nővérekkel. Utóbb tudtam meg, hogy szerencséjére kislány. Ha fiú lett volna, biz' Isten megfojtom, hisz ellenség cseperedett volna belőle!
Közönyösen meséli el a háború első napjainak megrázó élményeit is:
– Bezártak, aztán minden este feltépték az ajtómat. Volt amikor kétszer is. Részegek voltak vertek, szidalmaztak. Kellett neked Alijára szavaznod, hajtogatták.
Összeszorítja hálóköntösét, visszabotorkál szobájába, az arcára van írva, nem felejt, és nem bocsát meg soha.
Felkeressük a belvárosban levő Európa Szállót is, amelyben utoljára augusztusban jártunk, amikor néhány gyújtólövedék az épület felső emeleteivel végzett. Legnagyobb megdöbbenésemre a szállodát még mindig ugyanazok a menekültek lakják. Ebédidőben toppanunk be. A menü ugyanaz, mint tegnap vagy a múlt hónapban: híg, vöröses folyadék néhány babszemmel, meg egy negyed kenyér fejenként. Néhányan két-három cipót is felmarkolnak, nyolcan, sőt tucatnyian laknak egy-egy szállodaszobában.
Orvos ismerősömtől sajátítom el, hogyan lehet egy teáskannányi vízzel hajat mosni. Ő jóval tapasztaltabb: egypohárnyival is elintézi. Kilométereket gyalogol vízért a család, hogy otthon naponta fejenként fél literrel is megelégedjenek. Ennyiből ki kell jönnie egy mosakodásnak, fogmosásnak, teának, levesnek a WC-kagyló leöblítésének.
– Ami itt folyik, az biológiai kísérlet, az emberi tűrőképesség küszöbének nemzetközi ellenőrzés alatt történő megállapítása – hangoztatja keserűen Ejup Ganić, a bosnyák elnökhelyettes.
Szilveszter napján Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár érkezik villámlátogatásra. A repülőtéren magabiztosan nyilatkozza, hogy az 1993-as esztendő békét hoz Boszniának. Az egykori katonakórház páciensei leköpik, az elnökség épülete előtt tüntetnek ellene.
Sietve távozik melegebb égtájakra, mármint Szomáliába, de ezt megelőzően sajtóértekezletén még kijelenti:
– Legalább tíz, még súlyosabb helyzetben levő ország is van e földkerekségen.
Másnap, a békével kecsegtető új esztendő első napján kimegyünk a frontvonalra, pontosabban a város azon részébe, ahol csak utcák esetleg csak házak választják el egymástól a szerbeket meg a muzulmánokat.
Kísérőnk bizonytalan, tájékozatlan, erről az egyik utcasarkon végképp meggyőződünk, amikor ránk förmednek: fussunk át, mert orvlövészek tartják tűz alatt a terepet.
Végre a helyi parancsnoksághoz érünk, ahol lihegve magyarázkodik:
– Három napja itt még nem lőttek!
Egy ház mögül négy ember bukkan elő, hordágyat cipelnek. Előbb úgy vélem, sebesültet visznek, s csak mikor közelebb érnek, akkor döbbenek meg, a zubbonnyal letakart test – tetem. Abban a pillanatban éles vijjogás hallatszik. Egyikük elüvölti magát:
– Vigyááázz!
Hordágyastul együtt hasra vágják magukat, önkéntelenül mi is. Pedig tudom, hogy amíg hallani a gránátot, veszélytelen. Egy pillanaton belül be is csapódik, tőlünk legalább egy kilométerre. Ha ott volt valaki a közelben, azt már nem figyelmeztette a süvöltés, mint ahogyan a letakart katonát sem, akivel ugyancsak repesz végzett. Két társa is súlyosan megsebesült, közlik a többiek.
Az egykori zsebmetszőből tábornokká avanzsált, majd ismét lefokozott, legendás Juka, a bosnyák Robin Hood, aki egy katonai menetoszlop megtámadásával szerezte érdemeit, majd fosztogatásaival meg a bosnyák katonai vezetéssel való összetűzésével veszítette el felettesei kegyeit, egy motoros szánon lovagolva osztogatja a parancsokat – lévén, hogy mi is figyeljük – időnként jóízű sortüzet ad le egy ártatlan zászlórúdra.
A motoros szán meg a zászlórúd az egykori, 1984-es téli olimpia emléke: a közelben rendezték meg a síugró- és sífutóversenyeket.
A közelben állomásozik a hivatalos bosnyák hadsereg igmani egységének parancsnoka, Vehbija Karić ezredes is, aki azonban nem hajlandó nyilatkozni, még kevésbé cáfolni vagy megerősíteni a kéksisakos megfigyelők azon állítását, hogy a hegyen tízezer katona tartózkodik bevetésre készen.
Én ennek a nyomát sem láttam. Egy bonni rendszámtáblája, arab feliratos, zöld zászlójú terepjáróval, meg egy magyar rendszámú, négykerék-meghajtású, meggyvörös VW minibusszal találkoztam.
Még az az elavult mozsárágyú is eltűnt, amelyik egy héttel korábban legénységével és két szem lövedékével magányosan ált a hegyoldaIon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >