Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Békét és reménységet!
Pál Károly
Békét adj Uram, kérlek,
A háborgó szívemnek,
Békét és reménységet,
Minden ártatlan gyereknek.
Az idén úgy látom nem lesz rekordtermés falunk messze földön ismert fekete meggyéből. Nem kutattam az okát, hiszen nem sokat változtat a lényegen, hogy kevés fán rakodott be annyi termés, ami örömöt okoz júniusban a gyorsan telő szedővel, vederrel, vagy kosárral felfegyverzett meggyszedőknek. Aki már szedett meggyet, az tudja, hogy igen haladatlan tud lenni ez a sokak által nemszeretem munkák közzé sorolt tevékenység. Ez még akkor is így van, ha egyedén, azaz önmagának szedi a meggyet a fatulajdonos, hiszen a meggyfa életében oly rövid ideig tartanak azok az évek, amikor nem kell a varjuk, és más madarak által lakott magasságba költözni a meggyszedőnek.
Majd szebb, nagyobb szemű, és ízesebb lesz a termés, biztatom magamat, miközben azt is tudom, hogy csak akkor lehet igazán megbecsülni a várható hozamot, ha pirosodni kezd a termés. Sokszor becsapódtam már, amikor időnap előtt megjósoltam, hogy mennyi meggypálinkát főzünk az idén. Csalós dolog a termésmennyiség megsaccolása, mindaddig még a száruk végébe kapaszkodó kis zöld meggyszemek meg nem unják, hogy valaki furcsa formájú levélkének nézze őket, és úgy általában május közepén szépet álmodnak a védelmező lombok között.
Szép lehet ez a májusi álom, hiszen a kis zöld meggyszemek, kivétel nélkül belepirulnak abba, hogy kezd beteljesedni sorsuk, amit a Teremtő kiszabott rájuk. Pirulnak a meggyszemek, és híznak a gondolattól, hogy hamarosan égővörös, majd szinte fekete színűvé változnak, megérnek, mint az ősz hajú koros bácsikák, és nénikék. Bepirulnak, és megédesednek, mint a kisnagylányok, akiknek a fülébe szépeket suttognak a legénykék.
Nem hagy az ördög, és mégiscsak leírom, hogy ma már azt sem lehet bizonyosan tudni, hogy ki, és mibe pirul bele, hiszen ebben a felfordult világban oly sok minden másként van rendjén, mint annak idején. Ma már az is gyakran megtörténik, hogy a leánykák suttognak a legénykék fülébe oly dolgokat, amibe még talán a meggyszemek is belepirulnának. Ha lenne értelme, lehetne idegeskedni, és zsörtölődni, mindazon ami a mai fiatalok számára elfogadott, de hát nincs sok értelme.
Valahogy így van ez rendben. Változnak az idők, változnak a szokások. Az, ami ma elfogadott a köztudatban, valaha egy életre szóló botrányt okozott volna. Botrányra pedig nem igazán van szükségünk, annál inkább gyermekáldásra, aminek pedig nélkülözhetetlen előfeltétele az, hogy a fiúk és a lányok érdeklődjenek egymás iránt.
Van mit pótolni, hiszen az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott a világ nálunk Meggyesen is. A fiatalok egy része, ki kényszerből, ki kalandvágyból, ki pedig csak úgy, elment a nagyvilágba szerencsét próbálni. Fiatalok nélkül pedig nincs gyerek, nincs jövő. Nincs élet. Nem teljes értékű az élet, ha nincs folytatása, ha nincs utód, aki továbbviszi, és gyarapítja az előző generációk teremtette értéket.
Nincs fájóbb dolog annál, ha kivész egy család, amely a maga idejében sokat jelentett a közösségünk életében. Gondoljunk csak bele, hogy milyen fájdalmas mindannyiunk számára az, ha a minden élők útjára lépve eltűnik a látókörünkből a szeretett családtag, vagy a kedves barát, szomszéd, vagy az ismerős. Más lesz, megváltozik az életünk, hiszen az eltávozotthoz kapcsolódó kötelékek szakadását a mi életünk is megsínyli. Az élet megy tovább, szoktuk mondogatni a nyugtatásnak szánt örök igazságot, miközben tudjuk, hogy csak az idő hozhat, ilyen – olyan, megnyugvást, beletörődést a megváltoztathatatlanba. Az itthon maradottak életében ilyenkor, általában az hozhat könnyítést, ha van kiért aggódni, van kit szeretni, ha van utód, aki értelmet ad az életüknek.
Semmi szándékom sincs bárkit megbántani, hiszen igen gyakran nem tudunk kihatni a körülöttünk zajló eseményekre. Még azokra sem, amelyek akaratunk ellenére, önmagunkban, vagy a családunkban történnek. Sokszor csőstől jön a baj, szoktuk mondani, hiszen az egyik gondot még ki sem hevertük, amikor már a másik is itt van a nyakunkon. Ezekben a nemszeretem időkben különösen jó az, ha nagy a család, a baráti, és az ismeretségi kör, ha hiszünk a Megváltóban, hiszen mindannyiunk számára jól esik, hogy nem vagyunk egyedül, van akire, bármilyen formában, és módon, de számíthatunk.
Elkalandoztam egy kicsit az írásom címétől, és témájától, aminek mottójául Tolcsvay László és Bródi János örökzöld slágerének címét választottam, a Békét és reménységet. Sokan ismerik ezt a dalt, hiszen mint minden slágerben, egy kicsit ebben is megtaláljuk önmagunkat. Háborgó lelkünkről, a megszületendő ártatlan gyerekről, a béke iránti vágyról, a reménységről, az Úrba vetett hitről szól a dal.
Az élet iránti vágyról, a hitről szól a dal, arról, hogy akarattal, összefogással, jót lehet teremteni, értelmet lehet találni az életünknek. Meg lehet mutatni, hogy itt vagyunk, mi is, részesei vagyunk őseink alapította településünk mindennapjainak, és ünnepeinek. Rajtunk múlik, hogy miként tudjuk újra belakni a teret, magyar szóval megtölteni a házakat, az utcákat, templomainkat és az iskolát. Újra tudjuk, és akarjuk kezdeni az életet, hiszen van értelme Bácsfeketehegyen magyarként élni.
Június hatodikán, vasárnap, választások lesznek Szerbiában. Nemzeti tanácsokat választanak a kisebbségben élők országszerte. Bácsfeketehegyen, és minden más magyarlakta településen a Magyar Nemzeti Tanács megválasztására kerül sor. Ha valaki nem ismerne, és megkérdezné tőlem, hogy véleményem szerint ki fogja megnyerni a választást, akkor nyilván a Magyar összefogás listát, és a listát vezető dr. Korhecz Tamás nevét fogom említeni, mivel úgy gondolom, hogy annál jobb megoldás nincs, mint ha a magyar ügyekben magyarul beszélő, és gondolkodó emberek döntenek. Ezért fontos, hogy a feketicsi magyarok, akik vajdaságban szinte legtömegesebben feliratkoztak a magyar választói névjegyzékre, ezen a napon éljenek a jogukkal, és fogadják bizalmukba a Bácsfeketehegyen is nyerő listát, amelyről Csete Szemesi István püspök úr, és Bojtos Irén, a helyi VMSZ elnök lesz, lehet az MNT tagja.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy van értelme mindennapjainknak itt Bácsfeketehegyen. Sokkal nagyobb értelme van a szülőföldön maradásnak, mint a távozásnak. Változni fog a világ ebben az országban is ahol élünk, jobb lesz az élet, munkahelyek nyílnak, lesz értelme a vállalkozásnak, a bizakodásnak. Hamarosan kinő az ipari parkunkban a földből a huszonhat méteres magasságával messze földről látható malomépület, reményeink szerint megépül a hozzávezető bekötőút, és más munkahelyteremtő beruházások is létrejönnek körülötte.
Békét adj, Uram kérlek, a háborgó szívemnek, békét és reménységet, az ember ennyit csak kívánhat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >