Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Áldás, békesség!
Pál Károly
Ha nem bácsfeketehegyi lakosként jegyeznének, akkor legszívesebben Tordán élném az életem, és járnám az utat, amit mindannyiunk Teremtője kiszabott számunkra. Valami ilyesmit mondtam az idén télen a tordai színházteremben abból az alkalomból, hogy ezúttal a bácsfeketehegyi művelődési egyesület elnökeként, sokadik alkalommal üdvözöltem a megjelenteket, akik belépődíjat is fizettek azért, hogy a tordai hagyományos téli találkozó keretében megnézzék a feketicsiek szórakoztatónak beharangozott műsorát.
Azt is elmondtam, hogy ezúttal is örömmel jöttünk Tordára, hiszen a két település lakói között kialakult kapcsolat arra is feljogosít bennünket, hogy elmondjuk, elmondhassuk, szinte haza jöttünk. Persze ez az elvárás, fordítva is érvényes, hiszen széles skálán mozog az a kapcsolatrendszer, ami sok tordai lakost időről időre Bácsfeketehegyre, vagy ha valakinek úgy jobban tetszik, Feketicsre szólít.
Mondtam még más dolgokat is az említett tordai rendezvényen, például azt, hogy elnézést kérek, hiszen okultunk az előző évben rövidre sikeredett műsorunkra tett megjegyzésekből, és ezúttal egy szép hosszú elnöki beszéddel készültünk megnyújtani bemutatkozásunk időtartamát. Tudtam, hogy felszólalásom nem fog megütközést kelteni, hiszen az edzett tordai színházlátogató közönség megszokta már, és türelemmel viseli, és figyeli a sokat látott színpadra lépő helyi- és vendégpolitikusok alkalmi, ünnepi, köszöntő, vagy értékelő beszédjét.
Bizony kevés településünk mondhatja el, mint Torda, hogy a neve ennyire beépült a köztudatba. Nemcsak itthon, hanem külföldön is, hiszen a testvér- és partnertelepülési kapcsolatok példaértékű ápolása, a jeles napok, és ünnepek tordai megszervezése, na meg az alkalmi rendezvények sokasága bizony messze viszik a település jóhírét. Vannak persze olyanok is, akik kicsit irigységből, vagy saját közösségük tehetetlenségének leplezése céljából, arról morognak, hogy már megint az a Torda, mit gondolnak ezek magukról, csak talán nem azt, hogy ők vannak a világ közepén.
Gondolom sokan, akik olvassák bemutatkozó írásomat a Tordai újság ünnepi számában, elcsodálkoznak azon, hogy mi mindent össze nem hordok, ahelyett, hogy arról beszélnék, ami miatt eldöntöttem, hogy írásban is szólok a Tordán, és szerte a nagyvilágban élő Tordaiakhoz.
Pedig ha jobban belegondolok témánál maradtam, hiszen oka van annak, hogy hithű református keresztyén létemre olyan, sokak számára talán szokatlan kijelentést tegyek, hogy el tudnám képzelni az életemet egy, olyan színtiszta katolikus közösségben, mint amilyen Torda.
Miért éppen Tordán, miért nem a református Magyarittabén, vagy ha már a katolikusokhoz vonzódom, akkor, miért nem a szintén közeli Udvarnokon, hogy ne soroljam tovább a magyarok által is lakott környékbeli falvakat, városokat.
Egyszerű a válasz a kérdésre. Talán ott kellene kezdenem, hogy annak idején, hosszú évtizedekkel ezelőtt felfigyeltem a Magyar Szó hasábjain, csökönyös rendszerességgel, megjelenő tordai eseményekről szóló beszámolókra, hírekre és jelentésekre. Akkor még csak ezekből a hírekből ismertem Tordát. Sok minden megváltozott azóta, hiszen rendszeresen jelen vagyok a tordai eseményeken.
Amikor a közelmúltban a falu krónikása, Dobai József temetésén jártam, akkor döntöttem el, hogy megpróbálom megfogalmazni miért más, és eredményesebb Torda, mint az őt körülvevő többi, magyarok által is lakott település.
Szerintem igen egyszerű a válasz. Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de állítom, hogy Torda azért sikeresebb szomszédjainál, mert olyan emberek vezetik, akik hisznek abban, hogy meg lehet állítani a romlást, vissza lehet fordítani a lejtőn, rossz irányba tartó elszabadult szekeret. Mindennek csak egy fontos előfeltétele van, hinni kell egymásban, és össze kell tudni tartani a közösséget. Mindehhez emberek kellenek, olyanok, akik a mindennapi gondok mellett vállalják azt a plusz munkát, ami végül azt eredményezi, hogy fejlődik a falu, erősödik a közösség.
Szándékosan nem emlegetek neveket, sem tordait, sem pacsérit, sem doroszlóit, de más, a részemről sikeresnek tartott település vezetőinek a nevét, hiszen a tordaiak, pacsériak vagy a doroszlóiak tudják, hogy miről, kikről beszélek. Tudják bizonnyal azt is, hogy nem véletlenül fejlődtek ők ilyenné amilyenek, hanem azért mert olyan vezetőik voltak, vannak, akik látták, és érezték, hogy van értelme a család, a magánélet, sokszor pedig még az egészség kárára is törődni azzal, hogy miként lehet sikeres a közösségük, a falu, amelyben élnek.
Minden közösség sikeressége és eredményessége a vezetőkön kívül, nagymértékben a lakosokon múlik. Azon, hogy nem széthullott kéveként viselkedik a falu népe, hanem kiáll, kiemelt, megválasztott vezetői mellett, és viselve a sorsát, vállalja az önálló akarattal járó gondokat is.
Azt szeretném mindezzel elmondani, hogy minden közösség sorsa a saját kezében van. Lehet panaszkodni, lehet sajnáltatni magunkat, irigykedni is szabad a sikeresebbekre, de azt tudni kell, hogy az egyén, és a közösség sikere, mindég az emberen múlik. Megváltónk jóakarata minden közösség számára adott, csak az a kérdés, hogy tudunk-e élni vele.
Visszatérve a Tordai újság ünnepi számába írt bemutatkozó írásom címéhez, szeretném minden Tordán, vagy Torda határán kívül élő Tordainak elmondani, és megüzenni, hogy legyenek büszkék falujukra. Áldást és békességet kívánva, a falubúcsú alkalmából szeretném megüzenni a Tordán, vagy bárhol máshol a nagyvilágban élő tordaiaknak, hogy Torda határain belől álmodják meg a jövőt, az emberhez méltó életet magyarul beszélő, és gondolkodó unokáik számára.
Kommentek
Tiszteletem Károly. Örömmel olvastam beszámolóját, mellyel teljes mértékben egyet is értek. Lehet ezt így is, sőt így kell.
Sáfrány Ferenc
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >