Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Nyílt levél B. B. Emíliához
Bódis Gábor
Kedves Emília,
szokásomhoz híven rövid leszek, és nem veszem huzamosabb ideig igénybe idejét és türelmét.
Megnyilatkozásomnak egyetlen oka az Ön felszólalása a VDNSZSZ TV legutóbbi ülésén, amelyben a többi között erkölcsi dilemmáit ismertette egyes újságírók „kétarcú” tevékenysége miatt. Én személy szerint a felszólalásról a Magyar Szó június 12-i tudósításából és a másnap közölt helyesbítésből értesültem.
A „tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó újságírók egyre gyakrabban együttműködnek újonnan megalakított lapokkal, illetve maguk alakítanak és adnak ki lapot, oly módon, amely ellentmond azon tájékoztatási eszközök koncepciójának és egyben a minőség kárára is megy, ott, ahol állandó munkaviszonyban vannak” – mondta Ön a többi között beszédében. A mondat első felét, megvallom őszintén, nem nagyon értem, hiszen az újságírásnak a tényeken alapuló, tárgyilagos tájékoztatás lenne a feladata. Függetlenül attól, hogy milyen sajtóeszközben dolgozik az illető tollforgató. Hacsak nem arról van szó, hogy a „hivatalos” tájékoztatási eszközökben csak egyetlen igazság létezik, és ennek megmondhatója az Egyetlen Párt. Utadról soha le nem térünk… Ha valaki mégis letérne, várja a differenciáció, szuszpendálás és egyéb, nem éppen „szervezett és demokratikus” társadalmakban alkalmazott fenyítés.
Ami a mondat másik felét illeti és a „minőség káráról” szól, ez először hangzik így el, és egyetlen főszerkesztői vagy szerkesztőbizottsági jelentés sem számol be róla. Vagy Önnek jobb betekintése van a szerkesztőségi munkába, mint a szerkesztőségek vezetőinek? Meglehet. Engem személy szerint nem érint a „minőség kára” meghatározás, mert huzamosabb ideje már második felfüggesztésemet töltöm, szép békességben. Először másfél évvel ezelőtt, számomra ismeretlen okokból „menesztettek”, és a Munkástanács (sic!) nagy kegyéből több hónapi huzavona után „megmaradhattam” az újságírásban. Igaz, kizárólag csak külpolitikával foglalkozhatom.
A sors iróniája, hogy egész eddigi pályafutásom alatt csak külpolitikával foglalkoztam.
Másodszor akkor részesültem a „szervezett és demokratikus” társadalmakra jellemző fenyítésben, amikor zárókommentáromban szóltam „másabb” hangon az el nem kötelezettségről.
Jaj, szegény kis szövegem, azóta hány rezsimhű újságíró pipálta le a mozgalmat becsmérlő írással. Pedig emlékszem dicsőítő szavaikra is… Ezen másodszori felfüggesztést eddig még senki sem „oldotta fel”.
Magamat nem érezvén találva, a többi munkatársról szólnék, de nem a nevükben. Ön helyesen állapította meg, hogy a „fejlett demokratikus rendszerekben az ilyen gyakorlat nemcsak hogy nem kívánatos, hanem egyes esetekben határozott törvényes rendelkezéssel tiltva van”. Mármint, hogy az újságírók máshova is bedolgoznak. Csakhogy azok tényleg fejlett demokratikus rendszerek, amelyek megbecsülik a tollforgatókat, legalább tisztességes fizetéssel, úgyhogy nem szorulnak mellékkeresetre. Arról viszont szó sincs, hogy azért tiltják meg a más lapokkal való együttműködést, mert a „koncepciótól eltérő módon” írnának. Hivatkoznék a londoni BBC-re, amelynek szerkesztéspolitikájába nemhogy egyetlen párt, de még az alapító, a brit kormány sem szólhat bele. Ön azt mondta: „hogyan elfogadni, megérteni azt a két arculatot és két arcot, amely az ilyen újságírói tevékenység esetén jelentkezik? Melyik közülük az eredeti?” Az én véleményem szerint teljesen normális dolog, ha egy szerkesztőségben több különböző arc van. Inkább az a rendellenes, ha az újságíróknak megtiltják, hogy a saját „házukban” legalább az igazsághoz megközelítően írjanak. Erre szolgálnak a híradószerkesztők mellé beosztott cenzorok is például. Nehogy valami nemkívánatos kerüljön be a műsorba. Ez lenne egy „fejlett demokratikus rendszer?”
Végül ezt mondta: „a törvényes keret, amelyet hamarosan létrehozunk, feltehetőleg az ilyen gyakorlatot… a szervezett és demokratikus társadalmakban elfogadott és ismeretes mércékre helyezi”. Eltekintve az egyes személy többes szám pártaktivista szellemétől (létrehozunk), a többivel egyetértek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >