Ma Csongor, Bernadett névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Kegyelem Néktek, és Békesség!
Pál Károly
Mert amilyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek,
és amilyen mértékkel mértek,
olyannal mérnek néktek.
Márk. 4,24
Nem hiszem, hogy a bácsfeketehegyi Fecske falu-, és havilap olvasói között létezne olyan személy, aki minden pillanatban, holtbiztos abban, hogy a lehető legjobb, leghasznosabb, és lehetőleg minél többeknek tetsző döntések alapján éli az életét. Bármennyire is titkoljuk, vagy tagadjuk, mindannyian teli vagyunk kételyekkel, kérdőjelekkel, nem tudjuk, jól döntöttünk-e amikor ilyen, vagy olyan irányba fordítottuk szekerünk rúdját.
Nem titkolom, hogy én sem vagyok kivétel, hiszen sokszor annyi bennem a kérdőjel, hogy attól félek, még szélesebbre feszítik nekem sem tetsző, javamra biztosan nem váló termetemet. Azt is bátran bevallom, hogy jó néhány dologban azonban nem engedem közel hozzám a kételkedés ördögét. Nem engedem, mert nem tudnám elképzelni magamról azt, hogy lemondjak számtalan, általam minden alkalommal betartandó játékszabályról, többek között arról, amelyik jogot ad ahhoz, hogy holnap is felvállaljam tegnapi tetteimet.
Így vagyok például az írásaimmal is. Akik követik a Fecskében megjelent írásaimat, azok tudják, hogy a papírra vetett, gyakran elkalandozó gondolataim nem mindég vannak köszönőviszonyban írásaim címével. Mindennek ellenére, ha időnként beleolvasok évekkel azelőtti írásaimba, ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy szeretnék visszamenni az időben, hogy mai fejjel más gondolatot vessek a papírra, vagy a számítógép rögzítésre szolgáló, számomra igencsak ismeretlen helyen, és módon működő alkatrészébe.
Külön történetet tudnék kanyarítani írásaim címéről, hiszen ezeket a címeket napokon át hordozom, és forgatom magamban, és sokszor nem tudok más, kevésbé komplikált témát, és címet találni. Nem tudom például azt sem, hogy mi késztetett most is arra, hogy a damaszkuszi utat megjárt apostol szavait idézve, a Kegyelem Néktek, és Békesség! címet válasszam a Fecske Karácsonyi, ünnepi számába készülő írásom elejére. Lehet, hogy sokan felkapják majd a fejüket írásom mottójául választott bibliai idézet láttán is, és úgy gondolják, hogy én is be akarok kapcsolódni egyetlen napilapunkban megjelent, egyházromboló írásokat, szóban, írásban, vagy gondolatban túllihegő kommentálók táborába.
Végtelen, és feltétel nélküli hittel hiszek történelmi egyházaink közösségmegőrző küldetésében, és szerepében. Nem tudom elképzelni, hogy egyházaink megtartó ereje nélkül fenn tudna maradni magyar közösségünk itt a fagyos szelekkel pirosra csipkézett, Balkán-közeli rónaságon. Rosszul esik, sokszor szinte fáj, amikor olyasmi történik egyházainkkal kapcsolatban, ami közösségünk tagjaiban megingathatja a hitet István király döntésének szükségességéről, igazságáról, vagy pedig megtartó egyházaink, véleményem szerint, szent, és sérthetetlen mivoltáról.
Közös, és nagy felelősséggel jár az egyházzal kapcsolatos dolgok igazgatása, mozgatása, az egyházi életben való bekapcsolódási lehetőség számtalan módozatának kihasználása. Vitán felöli az is, hogy különböző a felelősségünk mértéke közösségi életünk bármelyik formája, tehát egyházi életünk alakulása iránt is. Mindég a közösséget vezetők felelőssége a legnagyobb, hiszen nem lehet sikeres egyetlen közösségi vezető sem, ha a közösség tagsága lemorzsolódik, elégedetlenkedik, esetleg lázong.
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Nagyon komoly ez az apostoli intelem. Úgy gondolom, hogy ezt is kétirányúként kell értelmezni, akárcsak a lehetőségnyújtás, és a lehetőséggel élés felelősségét. Nincs örök igazság, de van remény, jóakarat, közösség iránti felelősség. Van építés, és van rombolás. Van egyéni, és van közösségi érdek. Senkinek sem lehet elégedett, boldog élete egy elégedetlenkedő családban, vagy közösségben. Nem lehet hiteles az a másra mutogató politikus, aki mögött nem sorakoznak fel szavazói, de az a lelkipásztor sem, akinek, vasárnaponként üres, vagy egyre üresedőbb a temploma. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél, int bennünket a Teremtő. Éljetek szüntelen készenlétben, mert nem tudhatjátok sem a napot, sem az órát, valahogy így hangzik egy másik, felelősségteremtő szándékot hordozó üzenet.
Mint református keresztyén egyháztagjaink döntő többségének, nekem sem lehet teljes betekintésem mindazon történésekbe, és a mozgatórugókba, amelyek eredményeként a bulvársajtó módszereivel napvilágot látott információk elindultak közösségromboló útjukra. Nem tisztem, és ezért nincs szándékomban sem tanácsot osztogatni egyházunk, és gyülekezeteink irányítását felvállalóknak, sem felsorakozni az egyik, vagy a másik érdeket igaznak tartók tábora mellett, hiszen úgy gondolom, hogy csak közösen, őszintén megfogalmazott, egyeztetett álláspontokkal lehet túllépni a kialakult áldatlan állapoton.
Ha van kölcsönös jó szándék, akkor van újrakezdési, javítási lehetőség is. Hiszem, hogy mások is számtalanszor meggyőződhettek arról, hogy nem véletlenül történnek a dolgok az életünkben, hiszen a Teremtőnk, végtelen bizalommal, és szeretettel figyel mindannyinkat, lépéseinket, gondolatainkat. Jól tudjuk, hogy a felhők felett mindég kék az ég, és a rossz után, előbb-utóbb jobb idők fognak jönni. Meggyőződésem, hogy egyházunk, egyházaink ügye mindannyiunk közös felelőssége, és. számomra nem kétséges, hogy rendeződni fognak ma még nagynak, sokszor megoldhatatlannak tűnő gondjaink, és újra kezdődik a közösségépítés, és a gyarapítás időszaka.
Azok fogják hordozni ezt az Istennek tetsző építkező feladatot, és itt most már nem csak egyházi, hanem világi életünkre is gondolok, akik túl tudnak lépni önmaguk árnyékán, a közösségi érdeket, az egyéni elé tudják helyezni, egyszóval azok, akik felelősséget vállalnak, és esélyt teremtenek önmagunk, és az utánunk jövő generációk számára, hogy a Teremtőnkben hívő magyarként élhessünk, élhessenek őseinktől örökölt hagyatékunkban.
Nem lesz könnyű ez a munka, hiszen mindenkinek, mindannyinknak előbb a saját háza táján kell rendet teremtenie. Rend nélkül, a törvényben rögzített hierarchia betartatása, betartatása nélkül pedig, jól tudjuk, nincs közösségi megmaradás, nincs sorsával, és jelenével elégedett, jövőjében bízó, gyarapodó, és gyarapító gyülekezet. Tudom nem lesz könnyű rendet teremtenünk önmagunkban, és közösségünkben, hiszen amint ezt már megfogalmaztam írásom elején, mindannyian teli vagyunk kérdőjelekkel, és korlátokkal, de mindezek ellenére a végeredmény számomra, és számunkra csak egy lehet, az pedig a közösségi megbékélés, a közösen kialakított többségi akarat betartása.
Kegyelem Néktek, és Békesség! Istentiszteleteinken, rendszeresen elhangzik a damaszkuszi utat megjárt apostol, Teremtőnk által megfogalmazott örök igazsága. Most amikor a Megváltó születését várjuk, higgyünk abban, hogy van értelme életünknek ezen a tájon, őseink örökségében, utódaink hozományában. És közben ne feledjük, hogy egyikünk számára sem lehet sohasem késő az apostol útjára lépni, és a példáját követve az elhívatott építkező szerepét felvállalni.
Mindenkinek áldott, békés Karácsonyt, és boldog, eredményes újesztendőt kívánok.
A szerző írását a bácsfeketehegyi Fecske havilapban is megjelentette.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >