2024. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Autonomista vagyok

Keszég Károly
Keszég Károly

Mert hiszek a szellem autonómiájában. Végtagok nélkül élünk. Kezünket lefogják, lábunkat gúzsba kötik. Csak azért, hogy másra se gondoljunk, mint a kiszabadulásra. A szabadság legszebb pillanata tehát a szelle­mi rabság.

A folytonos bűntudat állapotában élünk évtizedek óta. A világháborúkat nem én indítottam el, a határokat nem én szabtam át, nem az én tervem volt, hogy - a németek sorsának mintájára - 40 000 magyar családot kitelepítsenek. Maradtunk. Maradtunk, egy­re kevesebben - ám meghurcolt öntudattal.

Pedig többedíziglen nem tehettünk ar­ról, hogy - talán, mert a hatalom valódi ízét csak nagy ritkán érezhették - mindig is hatalomra iszákos volt Közép-Európa min­den ideiglenes hatalomgyakorlója. Fájdal­mait ismerhetem és megérthetem, bűntudatát nem. Elismerem Helsinkit, de fájhat Trianon.

A belső feszültségtől, szorongástól ezen a tájon semmi és főleg senki sem mentes.

Ezért tűrhetetlen az a tétel is, hogy mindenért a letűnt autonomista korszak a hibás. A hibák, a terhek régebbi keletűek -kijavításukra pedig hiányzik az akarat. Most nyíltan beszélhetünk Illyés-ügyeinkről, orgo­na-ügyeinkről, Symposion-ügyeinkről, Vicei-ügyeinkről -, mert azt mások kreálták. A nép nevében. Ma is van nép, sőt a szabad­ság is megtörtént már. A butaság viszont akkor is, most is fegyelmezett rendben vo­nul. „A nemzetiségi viszonyok alapjában vé­ve jók, sőt mintaszerűek.” A hazugság akkor is, most is hazugság .marad, ha mégoly csábító is. Az ostobaság nem erény - ahogy azt mondta volt valaki.

Ráültünk a levegőre?

Mondom, kezünket lefogják, lábunkat gúzsba kötik. Csontjaink úgyis eggyé zörög­nek össze a Pannon fateknőben. (Hogy e jelképben ismét felismerjem a Kivándorolt Halott Költőt.) De míg hús volt a csonton, mért kellett lenyúzni a bőrt az agyról? Mos­hatjuk most a vért az eszme-piszkavasról.

A szellem autonómiája nem tűri meg a bezárkózottságot, az uniformizált ételek ízte-lenségét, a függőséget, a képmutatást, a szellemi és rendőrségi diktatúrát. Nem ma­gyarázni, élni jöttünk a világra. A bűntudat­ra való szabadság szolgasága nélkül.

1990. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább