Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Autonomista vagyok
Keszég Károly
Mert hiszek a szellem autonómiájában. Végtagok nélkül élünk. Kezünket lefogják, lábunkat gúzsba kötik. Csak azért, hogy másra se gondoljunk, mint a kiszabadulásra. A szabadság legszebb pillanata tehát a szellemi rabság.
A folytonos bűntudat állapotában élünk évtizedek óta. A világháborúkat nem én indítottam el, a határokat nem én szabtam át, nem az én tervem volt, hogy - a németek sorsának mintájára - 40 000 magyar családot kitelepítsenek. Maradtunk. Maradtunk, egyre kevesebben - ám meghurcolt öntudattal.
Pedig többedíziglen nem tehettünk arról, hogy - talán, mert a hatalom valódi ízét csak nagy ritkán érezhették - mindig is hatalomra iszákos volt Közép-Európa minden ideiglenes hatalomgyakorlója. Fájdalmait ismerhetem és megérthetem, bűntudatát nem. Elismerem Helsinkit, de fájhat Trianon.
A belső feszültségtől, szorongástól ezen a tájon semmi és főleg senki sem mentes.
Ezért tűrhetetlen az a tétel is, hogy mindenért a letűnt autonomista korszak a hibás. A hibák, a terhek régebbi keletűek -kijavításukra pedig hiányzik az akarat. Most nyíltan beszélhetünk Illyés-ügyeinkről, orgona-ügyeinkről, Symposion-ügyeinkről, Vicei-ügyeinkről -, mert azt mások kreálták. A nép nevében. Ma is van nép, sőt a szabadság is megtörtént már. A butaság viszont akkor is, most is fegyelmezett rendben vonul. „A nemzetiségi viszonyok alapjában véve jók, sőt mintaszerűek.” A hazugság akkor is, most is hazugság .marad, ha mégoly csábító is. Az ostobaság nem erény - ahogy azt mondta volt valaki.
Ráültünk a levegőre?
Mondom, kezünket lefogják, lábunkat gúzsba kötik. Csontjaink úgyis eggyé zörögnek össze a Pannon fateknőben. (Hogy e jelképben ismét felismerjem a Kivándorolt Halott Költőt.) De míg hús volt a csonton, mért kellett lenyúzni a bőrt az agyról? Moshatjuk most a vért az eszme-piszkavasról.
A szellem autonómiája nem tűri meg a bezárkózottságot, az uniformizált ételek ízte-lenségét, a függőséget, a képmutatást, a szellemi és rendőrségi diktatúrát. Nem magyarázni, élni jöttünk a világra. A bűntudatra való szabadság szolgasága nélkül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >