Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Ricsi és a kompromisszum
Évek óta foglalkoztat III. Richárd személyisége. Miért követett el annyi gyilkosságot? Mi játszódhatott le a lelkében, amíg eljutott addig, hogy elhatározta: „gazember leszek”?
Mennyit gyötrődhetett nyomoréksága miatt? Mennyi megaláztatás érhette, hányszor mutattak rá ujjal? Mennyi kompromisszumot köthetett környezetével, a hatalommal, önmagával, hogy évekig tűrte a meghurcoltatást? (Ha esetleg kompromisszum helyett, mondjuk, pulóvert köt, ennyi idő alatt a fél országot felöltöztethette volna. Nagyon nehéz az aszociális viselkedésű embereket megítélni. „Ha valaki megtanul a biológia nyelvén gondolkodni, és az ösztönök erejéről éppen elegendőt tud, az erkölcs és a jószándék relatív tehetetlenségéről, és mindehhez még viszonylagos pszichiátriai, mélylélektani betekintése is van a szociális viselkedés zavarainak létrejöttébe, akkor ítélheti el a »delikvenseiket« azzal a jogos haraggal, mellyel azt az érzékeny lelkű naivok teszik. De a kirekesztéssel sújtottban inkább sajnálatra méltó beteget fog látni, mint sátáni gonoszt, ami tisztán elvi értelemben teljesen helyes. Ha azonban ehhez a fölfogáshoz még hozzájön az az áldemokratikus dogma is, miszerint minden emberi viselkedést a kondicionálás határoz meg, tehát korlátlan mértékben változtatható és korrigálható, akkor súlyos vétkekre kerülhet sor az emberi társadalommal szemben.” – írja a Nobel-díjas Konrád Lorenz a Civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, sajnáljam-e Ricsit, vagy a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül küldjem a „bitófára”.
Nem lehet fölmenteni. De vajon mennyiben különbözött tőle tetteiben bárki a királyi családból vagy a család legközelebbi munkatársai közül. Hazafias, érzékeny lelkű honpolgáraink szemrebbenés nélkül vetnének hurkot a nyakába, vagy felnégyelnék, vagy szögeket vernének a fejébe, esetleg fültől fülig metszenék a torkát, már ahogy az nálunk szokás. A „mobbing”, ami oly könnyen vezet lincseléshez, az egyik legembertelenebb viselkedésmód, amelyre normális, civilizált ember vetemedhet És milyen könnyű „mobbing” hangulatot kelteni! Példa rá a joghurtforradalom, ahol a tömeg ordítva fejeket követelt. A vezérek pedig elégedetten pöffeszkednek a mittudoménmilyenországból importált, mittudoménmilyendrága bőrfoteleikben, míg egy újabb tömeg le nem rugdossa seggükről a sok tyúkszemet, amelyeket kizárólag a hosszan tartó semmittevéstől lehet kapni. Mert nehogy azt gondolja a tömeg, hogy valami megváltozik. Különben is, a tömeg csak ordítozni meg fenyegetni tud. Azt mondják, az igazságot üvöltözik. Mint ahogyan a hetvenes években az erdélyi Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola előcsarnokában ordítozott egy szekus az egyik évfolyamtársamra. Mire a kollégám kérte, hogy ne ordítson, mert nincsenek egyedül az épületben. Mire a szekus dülledt szemekkel harsogta, hogy az igazság ordítva is igazság marad. Mire Hunyász: igen, de attól nem lesz igazabb!
Az előbb említettem a királyi családot. Nemrégiben egy szocialista-kommunista királyi család két koronás főjét végezték ki a szomszédban. (Annak rendje és módja szerint bezárták az egész pereputtyot és a galerit, amely őket körülvette.) Utána mindenki „Richmondot” éltette (Shakespeare-nél a Ricsit legyőző rokon). De változás az ország sorsában nem mutatkozott. Alapvető. Az alattvalók éheznek most is. Nos, nemrégiben meghívásra (!) itt járt a szomszéd főnök. Vajon miért? Mintha azt hallottam volna, azért, hogy megtárgyalják a nemzeti kisebbségek helyzetét Csak nem tanácsot akarnak kérni az itteni apukák?!
Bizony, így van ez Hunyász barátom, ha a kő esik a tojásra, ha a tojás a kőre, mindig a kisebbségben élő nemzetek szenvednek.
A hatalom mindig igazságos, soh'sem téved. Persze mindannyian tudjuk, hogy nem így van. Nem akaródzik most az ártatlan áldozatokról írni, de hányszor éreztük magunkat becsapva? Hányszor követtek el Igazságtalanságot velünk szemben? Hányszor éreztük, hogy megrövidítik a jogainkat? Hányszor érlelődött meg bennünk III. Richárd elhatározása, hogy „gonosz leszek”?
De sokszor hallom, hogy itt mindenki egyenrangú, mindenkinek meg van adva a lehetőség. Igen, megadják, de ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy amit „teszünk”, azt lehetőleg szorongással, rossz lelkiismerettel tegyük (szégyellnünk kell magunkat miatta). El tudom képzelni az Újvidéki Színház igazgatóját, mennyit félhetett Henrik Ibsen A hazaáruló című művének a bemutatója után. Le is vettük (vétették?) műsorról.
Aztán a nagy EGYENLŐSÉG-gel sincs minden rendjén. Dolgoztam már kollégákkal az ország minden részéből, és azt tapasztaltam, hogy bizony vannak EGYENLŐBBEK! Hogy ne saját magammal példálózzak. Az egyik kollégám nem is olyan régen főszerepet játszott egy filmben, ahol a másik főszerepet egy fővárosi kolléga játszotta. A forgatási napok száma megegyezett, a szerepek fontossága ugyanúgy, a fővárosi kolléga tiszteletdíja mégis jóval magasabb volt (A kritikák lelkendezve zengedeztek arról, hogy milyen ragyogó magyar ajkú színészek vannak az országban.) Biztos, hogy nem a színészek követelik a megkülönböztetést.
Hogyan érezhette magát a magyar kolléga? Úgy döntött magában, hogy „gonosz leszek”? Nem hiszem. Inkább megkeseredett.
Az újabb és újabb nemzedékek hibáztathatók-e elődeik vétségeiért? Vagy azért, mert beleszületnek valamibe? Ne adj' isten, hogy úgy döntsenek „gonoszok lesznek”.
Inkább legyenek, legyünk megkeseredettek.
Kötjük, kötögetjük a kompromisszumokat
De meddig?!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >