Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Tisztelt "Név és Cím"
(valamint tisztelt Bódis Gábor)
Csorba Béla
Két cikketekhez szeretnék hozzászólni, mindkettő a múltkori számban jelent meg. Ígérem, rövid leszek.
Kedves „Név és Cím" Úr (avagy Kisasszony?)!
Sajnálom, hogy kilétét nem volt kegyes fölfedni, pedig nem szerencsés erkölcsi jogokról értekezni névtelenül. Remélem, hogy a névtelenség (és a szlovák problematika mögé) bújva valóban nemes szándékok vezérlik, s nem csupán a VMDK-ba szeretett volna rúgni egyet, most, a választások előestéjén. Bízva jóindulatában – hiszen az Ön által felvetett kérdésben aligha is lehetne igazi vita köztünk – szeretném megnyugtatni, kedves „Név és Cím”, hogy a VMDK-nak minden erkölcsi joga megvan egyenrangú nyelvhasználatot követelni az itteni magyarság részére. Mint ahogyan a szlovákiai magyaroknak ugyancsak megvan minden erkölcsi joguk föllépni nemzetiségük érdekében, függetlenül attól, hogy szervezeteik tiltakoztak-e vagy sem a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek miatt a szerb és a vajdasági hatalmi szerveknél. De ugyanezt mondhatom el a magyarországi délszlávok kapcsán is, annak ellenére, hogy a VMDK – hiszen ezt nemcsak az etikus magatartás, hanem a józan politikai megfontolás is így kívánja – több rendben, szinte minden, a hivatalos Magyarország képviselőivel folytatott tárgyaláson szóvá tette: az anyaországi kisebbségek sorsának jobbra fordulása (legalább elvben) javíthat a mi helyzetünkön is. Ami viszont a többi határon túli magyar kisebbséggel és szervezeteikkel való intenzívebb kapcsolat kiépítését illeti, ami a gyors reagálás egyik feltétele, arra a VMDK-nak ezidáig sem ideje, sem energiája nem volt, sajnos jórészt azért, mert a szlovákiai és a romániai helyzettől eltérően a jugoszláviai magyar értelmiség túlnyomó többsége, a korábbi évek szolgalelkű beidegződéseinek megfelelően továbbra is megelégszik a politikai kibicszereppel. Mindezt nem felmentésként, csupán magyarázatként mondom. Ami pedig a közös koszorúzás kérdésére vonatkozik: ez az ötlet több helyi szervezetünk megbeszélésén is fölmerült, egyelőre azonban (és ez nem jelenti azt, hogy a jövőben is így lesz) elvetették. Véleményem szerint helyesen. Feltételezhető, hogy egy ilyen gesztust követően a mostani sajtóhisztériától jóval nagyobb botrány keveredett volna: nem akartuk, hogy bárki is az 1941/42-es áldozatok emléke meggyalázásának kiálthassa ki az egyidejű koszorúzást. A dolgok azonban rendeződnek, és hiszem, hogy az Ön által, tisztelt „Név és Cím", hiányolt közös vagy legalábbis egyidejű megemlékezésekre hamarosan sor kerülhet, minden itt élő nép és vallásfelekezet megelégedésére és javára.
Tisztelt Bódis Gábor!
Olvastam Ágoston Andráshoz címzett leveledet. Nem kívánok döntőbíró lenni abban a kérdésben, vajon taktikailag helyes volt-e (avagy „ügyetlenség”) a VMDK részéről az alapítói jogokra vonatkozó kérelem. Azért nem, mert ezt ebben a pillanatban lehetetlen eldönteni. Számítani lehetett ugyanis arra, hogy azok az újságírók, akik a kezdetektől fogva, amikor pedig még fel sem merült az alapítói jogok kérdése, a VMDK esküdt ellenségei (erről újságcikkeik, kommentárjaik tanúskodnak), egyszerűen azért, mert a korábbi években túlságosan szoros és szolgai szálakat építettek ki az akkori vajdasági neosztálinizmussal, ezt az alkalmat nem fogják elszalasztani, és megkísérlik lejáratni a VMDK-t. Úgy gondolom, ilyen szempontból taktikailag lehetett ugyan rossz lépés a VMDK kísérlete, de hosszú távon – ezt az élet már most is igencsak bizonyítja – semmiféle parlament (legyen akár demokratikusan választott is) és semmiféle kormány nem fogja biztosítani a magyar lapok számára a hőn áhított függetlenséget, amíg a pénzt is ők adják hozzá. Nyilván nem tökéletes, de mindenképpen jobb megoldás ettől, ha az alapítói jogokat idővel a nemzetiségi önkormányzat veszi át. Ez a koncepció, úgy gondolom, megérdemelne egy higgadt, emócióktól mentes vitát, akár a sajtóban, akár politikai kerekasztal formájában is. A félreértések elkerüléséért ugyanis a VMDK sem tett meg mindent, de bizonnyal erre is sor kerül a választások után.
De nem kizárólag ennek elmondásáért fogtam tollat.
Kedves Gábor! A Napló első számától afféle külső munkatársatok vagyok. Értékelem a munkátokat, noha természetesen nem mindenben értek egyet koncepciótokkal. Úgy gondolom ugyanis, hogy igen szerencsétlen dolog volna, ha a Napló összetévesztené a szabadelvűség követelményét az elvszerűtlenségével.
Egyetlen példát mondok, noha tudnék jóval többet is, és nem kizárólag a VMDK-val kapcsolatban. Ágostonnak írt válaszodban megnyomod a tollad, és ezt írod: „... Vajdaság Főszerkesztőjével – akinek a közvetlen főnökével a VMDK előszeretettel tárgyal a magyarság sorsáról...” stb.
„Előszeretettel”? Gábor, Te ezt nem gondolhatod komolyan. Hacsak persze, előre megfontolt szándékkal nem állsz be Te is azok sorába, akik a VMDK választási esélyeit kívánják minden eszközzel (mint a tegnapi dogmatikus, Fehér István) rombolni. Ezt viszont én nem hiszem. Te ne tudnád, aki pedig évek óta politikai újságíró vagy, hogy ha két politikus leül a tárgyalóasztalhoz, az nem a feltétlen „előszeretet” jele, s főként nem valamiféle megalkuvás? Te ezt éppúgy tudod, mint bárki újságolvasó. Viszont poénnak nem rossz, ha elültetjük a bogarat az olvasók fülébe: gyanús, hogy ez a VMDK a Szlóbóval tárgyalt. Eközben persze az olvasó nem tudja, hogy a VMDK tárgyalt Ante Markovićtyal is, Đinđićtyel és Mićunovićékkal is (demokraták), Dragoljub Petrovićtyal és a radikálisokkal is... Sorolhatnám, de minek. Nyilván józanul gondolkodó politikai szervezet nem engedheti meg magának, hogy ne folytasson dialógust akár jövőbeli ellenfeleivel is. Éppen a magyarság érdekében. Másrészt, és ez legyen útmutató a jövőre nézve: függetlenül attól, hogy mely politikai erő nyeri meg a választásokat, és hogy ki lesz Szerbia új elnöke, a VMDK a mindenkori szerb államhatalmi szervekkel korrekt viszonyt kíván kiépíteni, noha ez a másik féltől is függ. Nem „előszeretettel”, csak egyszerűen az ésszerűség törvényeinek megfelelően. Akár Draskovićtyal is, ha ők győznek. Ez ugyanis nem a VMDK és a győztes politikai erő közötti pártkérdés (lehet még ettől igen rossz a véleményünk a mindenkori hatalmi pártról), hanem egy nemzetiségi szervezetnek és a (remélhetőleg) jövőben legitim módon létrejött államhatalmi szerveknek a bevett, normális, a civilizált világban szokásos kontaktusa.
Kedves Gábort Nem tartozom azok közé, akik féltik a VMDK-t a bírálatoktól. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét éppen a legkülönfélébb irányból érkező – legtöbbször igencsak igazságtalan – bírálatok erősítették meg. A szellemi ökölvívás lehet egészséges sport is, amelytől egyként erősödhet a VMDK és a Napló. Egymás kölcsönös simogatása egy ponton túl már akár kóros is lehet. (Ez vonatkozik a Napló és a Reformerők viszonyára is.) Ne tegyük tehát mindenáron. Azonban az övön aluli ütéseket kerüljük. Nemcsak annak nem tesznek jót, aki kapja, hanem annak sem, aki adja. És a Közönség sem szereti, Gábor!
Bódis Gábor: Tanmesék felnőtteknek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >