2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Tanyaszínház a mi sorsunk

Kovács Frigyes

Kovács Frigyes, színész-rendezőnek a Tanyaszínház alapítójának beszéde a 35. jubiláris kavillói ősbemutató előtt

Jó estét kívánok.

Ötévenként felküldenek engem erre a színpadra – mindig  jubileumok alkalmával, hogy mondjak valamit.

Valamit mondjak, én, az egyre távolodó, a múltból-néző,  ezeknek, a jövőbe, a végtelen-messzi-jövőbe-látó csillagszeműeknek, a MOST tanyaszínházasoknak. Kívánva és remélve , hogy köztük  van az, aki  35 év múlva ugyanitt  áll majd, köszöntve a 70. születésnapját ünneplő Tanyaszínházat.

És szeretném,  ha az a 35-év-múlva-valaki , majd ugyanannyi  reményt és biztatást  és bizonyosságot kapna az  AKKOR Tanyaszínházasoktól, mint én most, hogy újabb 35 évre legyen hite, álma, reménye.

Mert én most itt,  Kedves Barátaim –benneteket látva-- tele vagyok hittel és nem csak reményekkel , de bizonyossággal is, hogy lesz következő 35 év .

   Lesz, mert belesütöttük magunkat a tájba, mint hajdani nagyanyáink sütötték kenyérbe a mi létezésünket.

   Lesz , mert nem csak karcoltuk, belevéstük magunkat a tájba, mint a szalmakazal, mint a szárkúp, mint a szénaboglya.

   Lesz, mert beleénekeltük magunkat a tájba, mint a pacsirta,vagy mint naplementében a „ házfalakról lecsorgó vöröslő fájdalom”

Nézem a világhálón az elmúlt 35 év képeit:  Nézem, elérzékenyülök és  emlékezem: Lajos, Zsuzsa, Keszég Karcsi ... -- nincsenek ...

És azon a  kispesti képen , ahol ’79 –ben  András kovácsként nézek farkasszemet a  közönséggel, köztük a Keresztes Ferivel, Nenadity Dusán bácsival, (az egyetlen szerb telepessel, aki megtanult magyarul)  a Pozsár Lukácsnéval, Szeredi Piroskával , a Surányi Julka nénivel ... ők sincsenek már.

De ott a brazíliai kép 78-ból, ahol kedves érdeklődéssel vonul ki a ház népe az égből pottyant, különös, furcsa komédiás-figura szavait hallgatni, ott az a karon ülő kislány, már úgy hallom, családanya és banktisztviselő Topolyán ...

És nézik a világhálón sokan ezeket a képeket, sokan megkeresnek a közösségi oldalon, többek között egy budapesti újdonsült barátom – író, költő, dramaturg féle – és ezt írtja: Irigykedve nézlek benneteket. - Egy isten háta mögötti szárkúp tövében színházcsinálókon mit irigykedik egy pesti úri gyerek?—provokálom én –Igaz, hogy én egy gigerli vagyok – mondja magáról --, de hidd el, bennetek van minden reményem , mert mi itt már nem tudjuk merre van a mi, és hol van a fent, meg hol a lent. Meg azért is tisztellek benneteket, mert nem csináltok ebből a ti Tanyaszínházatokból világcirkuszt, Sziget-fesztivált meg ilyeneket, ez csak ÉLET. VAN. JÓ. És jövök egyszer úgyis megnézlek benneteket.

Meg is hívtam újdonsült fiatal barátomat, de majd valami kis faluba - ígértem neki,- ahol igazán meg tud mutatkozni ez a kitűnő előadás, a Mérföldkő című, amit tegnap Topolyán igyekeztem nézni--elég zajos környezetben  --, hátam mögött négy méltatlankodó fiatal megbeszélte, hogy majd kimegy Dreára vagy valami ilyen helyre, mert ott normális emberek vannak : leülnek, nézik csendben.

Hát igen, azért a maximális színházhoz is kell egy minimális csend, és nem csak azért , hogy ne vérezzen be a színész hangszála, hanem azért, hogy eljusson hozzánk az író, a rendező , a színészek lelkének legjava.

 Ne csak fizikailag, lelkileg is engedjük magunkhoz a színházat.

 Mert a Tanyaszínház:

-         közösségünk szellemi táplálékának lisztje, búzája és kovásza,

-         mindannyiunk bohóca, tudósa és lelki gondozója

-         mutatója életnek, vidámságnak, élni akarásnak

-         tudósítója múltnak, jelennek és jövőnek

-         jelképe életképességünknek, életre valóságunknak és élet igenlésünknek

-         önmagunk kínja, öröme és keresztre feszülése.

Kívánok a Tanyaszínháznak egy következő töretlen 35 évet, úgy, mint ahogy magamnak még legalább EGY ilyen ünnepi beszédet.

Kavilló , 2012. 07. 28

2012. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább