Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Hallgatva is Beszédes
Most nagyon szépen kérem önöket, egy pillanatra legyenek igazságosak, egy pillanatra nézzenek őszintén MACSKASZEMET a valósággal, és őszintén mondják meg nekem, hogy tehetek-e én arról, hogy VERBÁLIS, ill. BESZÉDES Attilának hívnak?
Nem tehetek. Éppúgy nem tehetek, ahogy nem tehetett a nevéről pl. a „megboldogult” Mészkink, a német ismerősünk által elnevezett macskánk, aki úgy kapta a nevét, hogy a magyarul nem tudó ismerősünk „Mész ki!”-nek nevezte el a vadonatúj kismacskánkat, hiszen minden magyar helyen, ahol megfordult, „Mész ki!”-t mondtak a macskának, és ő azt hitte, hogy az egy macskanév; ahogy nem tehetett a népéről a megboldogult (eladott) Moszkvics márkájú autónk, amelyet Gorbacsovnak hívtunk, éppúgy, ahogy senki se tehet a saját, de mástól kapott nevéről.
Mivel magasabb rendű dolgokról van szó, a nevünkre egész nyugodtan úgy tekinthetünk, mint sors diktálta istencsapásra vagy istenáldásra. Vannak emberek, akiket az Isten névosztáskor, valami különleges, nemesi hangzású névvel áldott meg, olyan névvel, amelyre büszkék lehetnek, ill. kell, hogy legyenek, vannak emberek, akik egyszerű, hétköznapi, sűrűn előforduló hevet kaptak, de vannak ám olyan emberek is, akik bizony csupa „bajt, gondot okozó” nevet kaptak az Istentől. Talán azoknak az embereknek a legjobb, akik KÖZÖMBÖS nevet kaptak.
A NEM KÖZÖMBÖS NEVŰ embereknek azért rosszabb, mert a nevük állandóan befolyásolja, meghatározza életüket, személyiségüket.
Talán mondanom se kell, én a NEM KÖZÖMBÖS NEVŰ emberek közé tartozom, vagyis az, hogy VERBÁLIS Attilának hívnak, mindig áthatotta és még mindig áthatja, valami módon determinálta és még mindig determinálja az életemet, személyiségemet.
Már egészen kicsi koromban kezdett hatni rám a nevem. Szüleim, akik szintén Beszédesek, szinte közvetlenül a születésem után, már 3-4 éves koromban elvárták tőlem, hogy „ne hagyjam őket cserben”, hogy eleget tegyek a VELEMSZÜLETETT POTENCIÁLIS KÉPESSÉGEMNEK, hogy elhárítsam azt az (akkori) logikátlanságot, mely szerint már Beszédes voltam, de még nem voltam beszédes, mert még nem tudtam beszélni, elvárták tőlem, hogy megtanuljak beszélni.
Hát én, hogy őszinte legyek, eleinte, a nagy elvárások ellenére, vagy lehet épp a nagy elvárások miatt, nemcsak hogy nem voltam hajlandó KORABESZÉLŐ lenni, hanem szüleim mérhetetlen nagy szomorúságára még késtem is a beszéd elsajátításával. Szépen kértek, könyörögtek (lehet, hogy még bort is itattak velem), csakhogy „VIZET PRÉDIKÁLJAK”, de én sokáig hajthatatlan voltam. Azonban végül, magától értendően, BEADTAM A SZŰZ DEREKAMAT, elkezdtem beszélni. S nemcsak megtanultam beszélni, hanem, azt hiszem, át is estem a ló másik oldalára. Teljes sebességgel, végtelen szenvedéllyel vágódtam bele a beszédesek világába, ahogy mondják a szüleim: „RÖGTÖN BORT KEZDTEM PRÉDIKÁLNI”, szinte „MUSLINCÁS VOLT A SZÁM” a sok velős szótól, a sok beszédtől; csaptak is nagy mulatságot a házban ennek tiszteletére; Hencidától Boncidáig folyt a bor.
Ez volt tehát a BESZÉDESSÉGEM ELSŐ KORSZAKA, mely a korai gyerekkoromat árnyékolta be. Ekkor öntudatlanul nagyon sokat beszéltem, nagyon is élveztem ezt. Már ekkor jócskán bepótoltam azt, amit az első hónapjaimban, éveimben elmulasztottam.
BESZÉDESSÉGEM MÁSODIK KORSZAKA az iskolás éveimet öleli fel, és lényegében még a közelmúltban is tartott. Ezen korszak elején tudatosodott bennem a beszédességem. Nagy örömmel, elég érdekes módon vettem tudomásul a vezetéknevemet. Tudatalatti formában ugyan, de a bennem addig is létező BESZÉDESSÉGI SZÜKSÉGLETEM ekkor kiúszott a felszínre.
Kristálytisztán emlékszem az egész esetre. Zeneóránk volt. A hátsó sorban ültem, s mivel számomra már ismert dologról volt szó, nem figyeltem oda. Beszélgettem. Beszélgettem a padtársammal, aztán beszélgettem az egyik szomszédommal, aztán a másikkal; a tanárnő figyelmeztetett egyszer, kétszer, háromszor, aztán az egésznek egy nagy pofon lett a vége. A pofon azonban nem vált be, nem büntetett, nem megbánást, bűnhődést váltott ki, hanem éppen ellenkezőleg: további hasonló magatartásra buzdított, hiszen nagy szimpátiát váltott ki az osztályban. A pofon után, a beszédességemre, még a tanárnő is viccesen reagált:
– Csak azt nem tudom, hogy a születésed előtt vagy után kaptad a neved – mondta.
Miután szembesültem a vezetéknevemmel, lassan kezdtem büszke lenni Beszédességemre, ill. beszédességemre. Az a tény, hogy Beszédességem folytán a beszélgetési igényem, vagyis a beszédességem nagyobb lett az átlagosnál, lassan szerves részemé vált; a beszélgetőpartnereim irántam, beszédeim iránt tanúsított nagy érdeklődése pedig állandó szükségletemmé vált.
Szép idők voltak ezek, korlátlanul élveztem az életet, annyit beszéltem, amennyit csak akartam, tiszta boldogság.
Nemrég azonban beállt a BESZÉDESSÉGEM HARMADIK SZAKASZA, és most olyan szomorú és mérges vagyok! Mert ha nem változnak a dolgok, akkor hamarosan MEG FOGOM INNI A NEVEM LEVÉT.
Egyes vezető politikusok ugyanis (olyan FŐ EMBEREK, akik annyira felülemelkedettek, beképzeltek, magasztosak, hogy csak FŐNEVEKET használnak, MELLÉKNEVEKET egyáltalán nem, hiszen szerintük a melléknevek elnevezése is utal arra, hogy a melléknevek MELLÉKESEK, vagyis nem méltók hozzájuk), ismét bevezették a VERBÁLIS, vagyis BESZÉDES DELIKTUMOT. Ami, talán mondanom sem kell, engemet, a verbálist érint legjobban a világon.
Kérem szépen, a minap anyukám elküldött a nagyapámhoz, hogy vigyek a kutyájának egy kis csontot, ebédmaradékot. Tudják, hogyan bocsátott utamra? Úgy, hogy mielőtt elmentem, azt mondta, a biztonság kedvéért kizárólag államnyelven szólítsam meg a magyar, de lényegében internacionális természetű kutyát, mert ki tudja, a FALAKNAK IS VAN FÜLÜK, CSAK NEM AZ EMBER SZÍVÉHEZ. Pedig én ótati kutyájának nem is szoktam politikáról beszélni, nemhogy kutyával szapuljak vezető politikust!
És én most mit csináljak? Vonuljak illegalitásba? Én, VERBÁLIS Attila, elégedjek meg pl. a FOGMOSÁS KÖZBENI BESZÉLGETÉSSEL? Olyan beszélgetéssel, amelynek semmi értelme sincsen, hiszen senkinek se szól, hiszen nem is értené meg senki sem? Vagy tegyek úgy, mint a mesékben, kaparjak egy lyukat az udvarban, és abba kiabáljam a beszédemet?
Erre most sokan azt mondhatnák, hogy áh, könnyű nekem, hiszen HALLGATVA IS BESZÉDES VAGYOK, hiszen anélkül, hogy egy szót is szólnék, beszédes, azaz Beszédes vagyok, hiszen ez a nevem, BESZÉDESNEK hívnak. Azonban erre én most azt mondom, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mert úgy a helyes, hogy EMBER BESZÉL, KUTYA UGAT, nem pedig fordítva: EMBER UGAT, KUTYA BESZÉL
Úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam. Remélem, így is lesznek szavaim, melyek BARÁTFÜLEKRE találnak. S remélem, egyszer azért megint meg fog oldódni a nyelvem. Addig pedig tudjuk: a tiltott gyümölcs/szó mindig édesebb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >