Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Történelmi lecke együttélésből
A múlt század utolsó harmadában a történelmi sorsfordulók (1848, 1867) okozta magrázkódtatások elcsitulása után kezdetét vette a gazdasági és társadalmi élet konszolidációjának korszaka. A megyeszékhelyek, nagyobb városok kialakuló és egyre erősödő polgári rétege körében megnövekedett a kultúra iránti igény, amely különböző egyletek irodalmi társaságok, olvasókörök megalakításához vezetett, napi- és hetilapok kiadását tette szükségessé.
A sajtó megjelenése serkentőleg hatott a művelődésre irányuló törekvésekkel kapcsolatos elképzelések népszerűsítésére, az érdekeltek szélesebb körű mozgósítására. A művelődési intézmények közül nagy vonzereje volt a színháznak, mely egyszerre jelentette a társadalmi és a kulturális élet kibontakoztatásának lehetőségét. Viszont az elmúlt idők folyamán az is bebizonyosodott, hogy az elvárásoknak megfelelő színházi élet csak ott tudott igazán gyökeret ereszteni és valódi kultúrtényezőként működni, ahol színházépület szolgált otthonául Thália papjainak és papnőinek. Nem csoda tehát, hogy minden olyan város, melynek polgársága igényt tartott arra, hogy a művelődés terén is számottevő eredményeket mondhasson a magáénak az ország egyetemes kultúrtörekvésein belül, az anyagi javak gyarapodásával majdnem egyidőben egy színház építésének tervét is fontolóra vette.
A megyeszékhelyi státusát újra visszanyert Zombor már a 19. század hetvenes éveinek elején nem elégedett meg csupán azzal, hogy egy vármegye adminisztratív pontja legyen. A szerb és magyar polgárság legjelesebbjei arra törekedtek, hogy szeretett városukban összpontosuljon valamennyi, a megye szempontjából is jelentős kultúrtevékenység. A lakosság nemzetiségi megosztottságának ténye elég rövid időn felül tudatosította a tettre kész erőkben azt, hogy külön-külön nemzeti utakon haladva nem valósíthatók meg az olyan jellegű célkitűzések, melyek csak a magyar vagy csak a szerb megyeszintű kultúrtörekvések vezető szerepét biztosítják. Különösen nyilvánvalóvá vált az összefogás szükségessége akkor, amikor a színházépítés terve került az érdeklődés homlokterébe. Czedler János már 1874-ben „egy állandó magyar színház létrehozásán” fáradozott. Sem a szellemieket, sem pedig az anyagi lehetőségeket tekintve, a zombori magyar polgárság, mely a lakosságnak mindössze egyharmadát képezte, nem tudott megbirkózni egyedül ezzel a feladattal. A dalárdák, egyletek megalakítása nem jelentett különösebb anyagi megterhelést, s ezért legtöbbjük túlélte a lelkesedés első fázisát. A komolyabb, elsősorban anyagiakat igénylő intézmények megszületéséhez azonban kevésnek bizonyult a tűzlángként fellobbanó ügybuzgóság. Éppen ezért, amikor 1879. április 6-án a Magyar Olvasókörben napirendre tűzték a színház építésének ügyét, a tagok nagy része egyetértett Martonffy Károlynak azzal a megállapításával, miszerint „ha csupán a magyar olvasókör veszi kezébe az ügyet, akkor a Zomborban fennforgó nemzetiségi viszonyoknál fogva az ügy kivihetetlen lesz, mert a többi olvasókörök fájlalván mellöztetésöket nem fogják azt pártolni”. Az ülésen olyan határozat született, melynek értelmében a többi olvasókört is bevonják a megbeszélésekbe. Az alakítandó választmány tagjait a meglévő olvasókörök képviselői alkotják majd egyenlő arányban. Thália múzsája otthonának felépítése a legjobb úton haladt a megvalósulás felé.
Az anyagiakat biztosító Részvénytársaság 1879. május 4-én meg is alakult. Három év múltával, 1882 májusában a közös erőfeszítések gyümölcseként lerakták a színház alapkövét, s november 15-ére a pápai Voyta Adolf tervei alapján, valamint a Hunyadi Antal és Spitznagel Lőrinc bajai építészek kivitelezésében a megyeszékhely színházépülete elkészült.
A Bácska című hetilap november 21-i számában tették közzé a november 25-i megnyitó ünnepség műsorát. Az 1882. szeptember 6-án megkötött szerződés értelmében az 1882/83-as évadban Sághy Zsigmond és Dobó Sándor társulatát szerződtették, s nekik jutott a megnyitás megtisztelő szerepe.
Az ünnepélyes megnyitónak, sajnos, volt egy szépséghibája. Az eszme, melynek jegyében hároméves lankadatlan lelkesedés kísérte a színház építése körüli munkálatokat, a szerb-magyar testvériség eszméje, a megnyitón szenvedte el az első igazi nagy vereséget, mely a továbbiakra nézve döntően befolyásolta a szerb-bunyevác-magyar kapcsolatok alakulását a városban.
Az eredeti terv és megegyezés szerint ugyanis a megnyitót egy szerb és egy magyar egyfelvonásos darab bemutatásával, egy szerb és egy magyar dalárda közreműködésével, valamint szerb-magyar feliratú plakátokkal kellett volna megünnepelni. Azután egyszerre csak megjelentek a megnyitást bejelentő hirdetések, melyek Sághy és Dobó társulatának ünnepi műsorát tartalmazták – természetesen csak magyarul. A közszellem szülte áldozatkészség arculcsapásának lehettek tanúi a város polgárai. Egy meggondolatlan és elhamarkodott, a jövőre nézve is hibás és helytelen, irreális nemzeti felbuzdulás sugallta ünneprontó politikai döntés áldozatává lett egy nemes eszme, melynek a zökkenőmentes együttélés zálogát kellett jelentenie.
A helybeli Rodoljub szerint a szerbek mit sem tudtak a műsorváltozásról. Az incidensért Barthal Józsefet okolták (aki eredetileg már a Magyar Olvasókör kezdeményező ülésein is magyar koncepcióból indult ki), ugyanakkor a lap elismerését fejezte ki Dömötör Pálnak, aki alkalmi Prológjában „szellemével fennköltebb világokat járva… büszkén kimondta, hogy e Tháliában a múzsát két nyelven fogják ünnepelni”.
Dömötör Pál munkásságának ismeretében nem meglepő számunkra, hogy nemzeti eufóriától mentesen tudott viszonyulni ez alkalommal is a város művelődési életének eme valóban jelentőségteljes eseményéhez. Meggyőződését, melyben mindenkor a nemzetek közötti megértésre, közeledésre való törekvés őszinte szándéka munkálkodott, nem tudta károsan befolyásolni környezetének öntelt elvakultsága. Mély meggyőződéssel hitte, megfontolt jószándékkal hirdette, hogy Zombor városának mind gazdasági, mind pedig kulturális felvirágoztatása elképzelhetetlen az ott élő népek közös összefogása nélkül. Színházavató ódájában sem mondott le ennek a véleménynek a hangoztatásáról, függetlenül attól, hogy az ünnepséget szervezők a magyar kultúra kizárólagos diadalává kívánták nyilvánítani azt az eseményt, melynek létrehozásához a város minden színházkedvelő polgára, vallási és nemzetiségi hovatartozásától eltekintve, egyenrangúan hozzájárult.
De Múzsa! tudd meg: e szent helyet itten
Két társnép alkotá te néked!
Oh, hát éleszd az idők végeiglen,
Éleszd közöttük – a testvériséget!
Hogy az a két jobb, mely kezet fogott,
Mindig megosszon terhet és jogot!
Hogy az a két erő, mely egybeállt,
Mindig emelje a közös hazát!
Két nyelv, egy érzés; két nép – de egy szellem
Lendüljön itt, lángoljon, lelkesítsen!
Egyetlenegy: a hazaszeretetben!
Mely szebb jövőt alkotni, tettre intsen!
Szokás és élet más és más lehet,
Sokféle daltól zeng liget és berek…
Mégis mi zendül mindenik dalon?
Közös érzés: öröm vagy fájdalom.
Az alapszabályok értelmében a színjátszás zombori otthonában az elkövetkező években felváltva, hol szerbül, hol magyarul szólottak a színészek a nézőtéren ülőkhöz. A nacionalizmus felhangjaitól félresikeredett avatóünnepséget azonban nem lehetett többé végérvényesen visszaperelni. Kitörölni sem a megtartó emlékezetből.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >