Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Ki vezet Újvidéken Rolls Royce-t?
Blaskó Márta
A Brit Konzervatív Párt tagja, a Centroslavija kereskedett tanácsadója, már majdnem egy éve. Az urat Radomir Babićnak hívják, és jugoszláv állampolgár. Most már nyugdíjas, de nemcsak a jugoszláv állam nyugdíjasa, hanem a szaúd-arábiai királyságé is, mert 26 évet ott élt és dolgozott. Pillanatnyilag Angliában él, ott van háza, ott él felesége és három gyermeke. Saját külkereskedelmi cége van Stratford-upon-Avonban, Shakespeare szülővárosában.
Azon kevesek közé tartozik, illetve nyilván az egyetlen, aki Rolls Royce-on jár naponta munkahelyére. Újvidéken a Puskin utcában lakik és a ház előtt parkoló csodaautót sokan megbámulják.
– Mr. Babić nem költséges ezzel járni naponta, munkába?
– Nézze, én ehhez ragaszkodom. Angliában, ahol én élek, bizonyos dolgok maguktól értetődnek Az én osztályomhoz tartozóknál ez normális, üzletember, méghozzá sikeres üzletember ezt megengedheti magának. Ennek a kocsinak a megvétele számomra sosem volt különösebb tétel. Különben ez a harmadik Rolls Royce-om. Volt már kék, fehér és most bordó, de nyilván jövőre cserélni fogom, mert háromévenként cserélni kell a kocsit. Egyébként itt van a ház előtt egy Yugo is, meg a belgrádi lakásom előtt is van egy. A fiaim Londonban BMW-t hajtanak, ők még szeretnek száguldani.
– Hol él Ön tulajdonképpen?
– Shakespeare szülővárosában, Stratford-upon-Avonban van házam. A fiaim és a lányom pedig Londonban élnek. Előtte 1960-tól 1936-ig a szaúdi királyságban éltem. Én voltam az egyetlen kint élő üzletkötő, akit a király beengedett egy szocialista országból. Tudja, ott nem szeretik a szerintük túl liberális szocialista országokból valókat.
– Egyébként hogy került oda?
– Hogy az elején kezdjem: apám gazdag szlavóniai kereskedő volt, de az usztasák megölték. Hirtelen szegény gyerek lettem, csak szabónak tanulhattam. Aztán elvégeztem a partizán gimnáziumot, és 1947-ben tagja lettem az Ifjúsági Szövetség Országos Központi Bizottságának. Aztán 1948-ban a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium egyik osztályvezetője lettem. Ott egy fogadáson a líbiai miniszter fia, aki jó barátom volt bemutatott a szaúdi király legidősebb bátyjának. Így kezdődött az ismeretségem a szaúdi királyokkal. Meghívtak, hogy ha bármikor úgy döntök, hogy kimegyek hozzájuk, csak jelentkezzek. 1960-ban aztán megalakult az első jugoszláv-szaúdi gazdasági vegyesbizottság. Én vezettem a delegációt, később pedig ottmaradtam, és aztán 26 évig ott éltem. Az első üzlet az volt, hogy az újvidéki és a svetozarevói kábelgyár termékeit adtuk el a királynak. Körülbelül 4-5 millió dolláros üzlet volt, készpénzzel fizettek.
– Hogyan élt kint Szaúd-Arábiában?
– Rendkívül biztonságosan, egy bérelt villában. Állandó őrség vigyázott rám és családomra. Kitűnő viszonyban voltam a királyi családdal, és hát végeztem a dolgomat, üzletkötő voltam. A problémák akkor kezdődtek, amikor a gyerekeim akkorák lettek, hogy nem járhattak tovább a szomszédos angliai követség iskolájába, körül kellett nézni, mi legyen velük. Angliában élő barátaimhoz fordultam, ők elláttak ajánlólevelekkel, így mindkét fiamat és lányomat megfelelő angol iskolákban helyeztem el.
– Hogy tudott külföldön érvényesülni?
– Munkával. Mesebeszéd, hogy a szerencse teszi a jó üzletembert. A szerencsés körülményeket én teremtettem meg magamnak. Nem ment mindig minden jól, de-ha az ember ügyesen osztja be az energiáját, akkor vannak tartalékai a sikertelen időszakra is. Ami a legfontosabb, hogy sohasem hagytam magam megvásárolni. Pedig, amikor kezdett nevem lenni az üzleti világban, hívtak hazulról, le akartak kenyerezni, de nem fogadtam el. Azt hiszem, én voltam a legjobban megfizetett jugoszláv üzletkötő. 1980-ban az INA-Commerce ötéves szerződést kötött velem. Évente 250 000 dollár volt a fizetésem, plusz fizették a költségeimet és százalékot kaptam a megkötött üzletek után. Például, én szereztem nekik egy 126 millió dolláros üzletet. A szaúdi királyság számára építettek tartályhajókat. De egy év múlva én bontottam fel a szerződést, mert rájöttem, hogy Belgrád-Zágráb vonalon politikai játékokra akartak kihasználni. Nem voltam én arra egyáltalán rászorulva.
– Valóban a konzervatív párt tagja Angliában?
– Hogyne, én is és a feleségem is. 1981 óta tagok vagyunk. Tetszik az a párt, én egyet tudok velük érteni. Minden év karácsonyán a pártelnöknél szoktunk ebédelni. Persze ebből kifolyólag nekünk is vannak kötelezettségeink. Évente több alkalommal 70-80 ember számára fogadást rendezünk. Ez az én kiadásom, de ez abban az osztályban, ahová én tartozom, kötelező. A fogadáson jugoszláv specialitásokat szolgálunk fel, mondhatom, nagyon szívesen fogyasztják. Tudja, otthon, az angol konyha rettentő egyhangú és ízetlen. Boldogok, ha valami egzotikusát ehetnek A legnagyobb sikert a nyársonsült bárány aratta.
– Miért vállalta ezt a munkát most Itt, Újvidéken? Nyugdíjas, úgy veszem észre, jövedelemben sem szűkölködik.
– Szeretem a vállalkozást A londoni külkereskedelmi cégemet a fiaimra hagytam, én pedig eljöttem ide előőrsnek. Mi ajánlottuk fel a Centroslavijának az együttműködést A cél speciális üzletek megnyitása, ahol a legjobb minőségű angol áru lesz kapható. Minden, a kozmetikától az edényeken át az élelmiszerig.
– Ez valami Giovanni-féle üzlet lesz?
– Isten ments! Nem. Ezek nagyon szépen berendezett kisebb üzletek lesznek. Ugyanis az előkelőbb angol cégek csak bizonyos feltételek mellett hajlandók engedélyezni, hogy cikkeiket árusítsuk. Tehát megszabják, hogyan helyezzük el az árut a boltban, hogy nézzen ki a kirakat, hogy viselkedjen a személyzet. Ez mind óriási nehézségekbe ütközik itt. Ezen dolgozom a Centroslavijában. Sajnos, az időm 90 százalékát olyan dolgokkal töltöm, ami nem az én munkám lenne, de akkora a szervezetlenség, hogy nem bízok meg senkiben. Személyesen jártam körül az újvidéki cég üzleteit, hogy az üzletvezetőket szemügyre vegyem, és megbeszéljem velük az angol áru bemutatóját. Mégis, bízom a sikerben és abban, hogy ez az üzlet is be fog nekünk jönni.
– Hogyhogy nem Belgrádban próbálkozott?
– Újvidéken jártam ki a gimnázium néhány osztályát. Szeretem ezt a várost. Belgrádban nem szeretek; műveletlenek, piszkosak, zajosak, keveset és ritkán tartózkodom ott. Tudja, Újvidék többnemzetiségű, mi megtanultunk türelmesek és toleránsak lenni egymáshoz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >