Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Egy szabadkai Suboticán
Kávéházi társalgás Iványi Istvánnal, a város történetírójával*
Szabadka szabad királyi város historikusa a reggeli kávéját fogyasztotta, nem a bécsit, melyhez a ma már dédnagymama korban levő hosszú szoknyás, kötényes bunyevác tejesasszonyok szállították a hozzávalót, hanem a csészéhez dzsezvában mellékelt törököt. A Pest Szálló éttermében ugyanannál az asztalnál lóbálta lábát, mint a városba érkezésekor, 1875. szeptember 16. hajnalán, amikor először volt alkalma újonnan spicvasalt cipőjével végigkopogni a szabadkai korzón.
– Akkor már nem Ivanovszkynak hívtak, mert Pomp Kálmán tanártársammal nevünket hivatalosan megmagyarosítottuk. Bár szász származású vagyok, eredeti vezetéknevemből erre nem lehet következtetni. Meggondoltuk magunkat és Pompból lett Parády, én pedig Arányi nevére rímeket keresve lettem Iványi – teszi félre a reggeli újságot, nem mintha olvasta volna, mert látása már teljesen megromlott, hanem, hogy hazaérve felolvastasson belőle. Kávéra invitál, de mondom, hogy nem élek vele, mire feltolulnak benne a Lúgoson töltött gyermekkor élményei:
– Reggelire akkor még nem ismerték a kávézást, hanem az estéről maradt főzeléket ettük vagy kocsonyát, kolbászt, sonkát, tejet, túrót, salátát, gyümölcsöt ettünk. És hogy ezeket a kompakt ételeket könnyebben megemészthessük, egy-egy korty pálinkát ittunk rá.
Emlékszem, még a második elemibe jártam, midőn egyszer a templomban rosszul lettem, szédültem. Kisiettem a friss levegőre, ott csakhamar jobban lettem. Gondolkoztam, s rájöttem, hogy a bajt a pálinka okozta. S ekkor elhatároztam, hogy ezután pálinkát csak orvosságnak fogok inni.
– Ha jól tudom, osztályt ismételt. A negyediket talán csak nem a pálinka járatta újra?
– Nem mondhatom, hogy a pálinka, de osztályt ismételtem. Az 1854/55-ös tanévben az első osztály után a negyedikbe léptem be, de az év végén még gyöngének éreztem magam, s a következő évben is visszamaradtam – villan meg a szeme cinkosan.
– Térjünk vissza Szabadkára érkezéséhez. Azon az 1875-ös nyár végi reggelen azonnal lakást vett ki és végérvényesen letelepedett a városban.
– Fischer barátommal érkeztem Szabadkára szeptember 16-án, és a Pest Szállodában vettünk ki lakást. Akkor még fogalmam sem volt, hova kerültem, csak később állt össze bennem a város igazi képe: hiábavaló esküdözés, káromkodás, becsületsértés, önbíráskodás, részegeskedés, a több napig tartó eszem-iszom és igen költséges lakodalmak, melyek igen sok esetben elszegényedést okoztak, az utcákon való gyorshajtás, lövöldözés és egyéb míveletlen és durva rendzavarás és éjjeli kicsapongás; továbbá munkakerülés, midőn henyélve a malmokban összejönnek, s pipaszóval trágár beszédek és mesélgetések közt töltik az időt. A nép külső megjelenésében is kevés gondot fordított magára: rondán, fésületlen, szennyes s bűzös ruhában jelentek meg a templomban és a városházán.
– Talán csak nem ilyennek kezdték barátjával megismerni a várost?
– Mi is megfordultunk mindenfelé, de hamarosan vége szakadt a legényéletemnek, mert a rákövetkező évben megnősültem. Ettől kezdve takarékosan éltünk étkezésben és ruházkodásban, kávéházat sohase látogattunk, csak a család körében tartottunk összejöveteleket, és télen rendesen jártunk színházba egészen ipam haláláig.
– A főgimnázium tanári karába Jámbor Pál (Hiador) költőigazgató idején került be, aki éppen akkor tette közzé az iskola évkönyvében Phaedrus római meseírónak a méhekről és a herékről szóló tanulságos versét a saját fordításában. Jó szeme lehetett Hiadornak, hogy ki tudta választani a legdolgosabb méhet, akiből hamarosan a vármegye történelmi társulatának alelnöke, Szabadka város tiszteletbeli levéltárnoka lett, s ami ennél is több: a nebulók okítása mellett akadt ideje a város monográfiájának megírására.
– Nevelésem egyszerű volt. Szüleim nem kényeztettek, hanem kötelességtudásra, munkálkodásra, becsületességre oktattak és maguk is jó példával jártak elő.
A munkálkodási kedvet Isten áldásul adta az embernek. Míg a tétlenség életuntságot és számtalan rosszat okozhat, addig a munkakedv fáradhatatlanságában csak új és új munkára buzdít, lelkesít és igen sok tiszta lelki öröm s élvezet forrásává lesz. Mert a munkásság eredménye: az előrehaladás, a teremtés bizonyos édes érzelemmel tölti el az ember lelkét, amely érzelmet a jók elismerése még fokozhat ugyan, de amely már önmagában is megnyugtató jutalmát leli sokszor igen terhes fáradozásának.
– Úgy tűnik, a szász iparosok (Ivanovszky István szíjgyártó mester volt) apai ágon öröklött szorgalma kellett a vaskos várostörténet megírásához.
– Hornyik Jánosnak a Kecskemét város története, Kolozsvár, Szeged, Debrecen jól megírt monográfiája ösztönzött versengésre. A monográfia számomra a haladás, a szabadság, az alkotómunka emlékműve. A belső élet megismerése ez. Milyen volt a régi századok élete, mily képet mutat a városi elem, a polgárság, az iparos, a kereskedő?
– Aki boldogult ifjúkorában Nyitrán gróf Majláth országbíró felnőtt lányaitól – bizonyára más szándéktól is megzabosodva – megtanulta a hímzés mesterségét, attól egyéb csalafintaságok is kitelnek.
Szabadka nevét nem a Zabat (tűzfal) szóból eredezteti, hanem a szabadosokkal, a szabadalmazott jobbágyokkal hozza összefüggésbe.
Főgimnáziumi tanár úr, többet ért volna, ha a levéltári fóliánsok helyett a legújabb történelmi munkákat tanulmányozza, akkor talán többre megy. Paškal Cvekan a szabadkai ferences rendházról és templomról, a Barátok templomáról készült monografikus feldolgozásában (Subotički franjevački samostan i crkva, 1977) fejti ki a város nevével kapcsolatos nézeteit: „Ivány idéz néhány tizenötödik századi oklevelet, amelyek Zabatkát említenek. Az első 1429-ből való. Szembeötlő, hogy az Ivány által idézett okiratokban Szabadka úgy szerepel, mint Zabatka, t-vel – nem pedig d-vel... Lehet, hogy éppen az ilyen írásmód miatt kell a zabat – végződés, tűzfal szóban keresni a név eredetét, nem pedig a szabad magyar szóban, ami szabadost jelent.”
– Aki még a nevemet sem tudja leírni, Iványi helyett Iványt emleget az honnan tudná a városét? Aki könyvében számtalanszor hivatkozik rám, de csak hallomásból ismer, az hogyan bírálhat? Vitázik velem, de megjegyzi: „Csak értéke miatt említem ezt a munkát (Iványi monográfiáját), melyet nem használhattam fel, mert nem tudok magyarul”.
A Szabadka név tisztán magyar eredetű, amiből a helység első lakosságára is következtethetünk; éspedig oly helységet jelent, ahol szabadosok, azaz szabadalmazott jobbágyak laknak. Szabadka neve eszerint egyértelműen összecseng Szabadhely, Szabadszállás helységek nevével.
– Egy pillantás a térképre, s továbbiakat találunk: Vámosszabadi, Balatonszabadi, Szabadbattyán, Szabadegyháza, Szabadhegy, Szabadhídvég, Szabadi, Szabadkígyós, Szabadságpuszta, Szabadszentkirály, és még egy Szabadka is akad Gyula és Békés kőzött.
– Ha jól emlékszem – réved maga elé a tudós tanár, aki a világháborús évek tájékán fejből egy idegen szavak szótárát mondta tollba –, Szabadka Kishontban a Rima folyó mellett 1567-ben is említettetik, eredetileg Szabadka, most Zavatka nevű falvak vannak még Ungban, Sárosban és Zemplénben. Szutoicza falu van Krassó-vármegye délnyugati részében, Csáktornya és Perlak között. Okmányaink határozott adatai szerint semmi esetre nem lehet az eredeti vagy Szabadkánál régibb neve városunknak. A Szubotica népetimológia alkotta fordításnak vehető, a török korszak után vegyesen használtatott a Szabadka és a Szubotica.
– Egy Subotica nevű falu Eszéktől nyugatra is van, a Szabadka helységnév pedig fellelhető a községi adminisztráció lakat alatt őrzött fiókjában is. Hiába vetik fel a küldöttek kisebb-nagyobb időközönként már évtizedek óta, hogy ismét hivatalossá kell tenni a Szabadka elnevezést, a szabályzatmagyarázók mindig találnak valamilyen ürügyet. Legújabban – vagy egy évtizede – az a magyarázat, hogy majd ha megváltoztatják a szabályzatot. Mikor tudhatja magáénak a várost anyanyelvén is az ott élők ötven százaléka?
– Legjobb lenne, ha most a város első említésének hatszázadik évfordulóján hoznának erről végre döntést, a város polgárainak ez lenne a legszebb ajándék: nevezhessék Suboticának, Szabadkának is.
– Ha hivatalosan nem ismerik el a Szabadka elnevezést, ha a város legilletékesebb testülete számára nincs Szabadka, akkor Ön, tanár úr, egy nem létező városról írt monográfiát... – próbálom kihozni a sodrából, de a tanár úr kifejezés hallatán leintenek. Egy álmodozó tekintetű, gömbölyű képű fiatalember emeli fel az ujját csendesen:
– Tudós. Aki az életét tette kockára és az egészségét áldozta fel abban az emésztő harcban, amely csendes szobákban, késő éjjeleken és világos nappalokon, erős görnyedésben és szorgalmas virradásban folyt és folyik.
– Ki volt ez az ismerős arc? – kérdem Iványit, a Faustok ellenlábasát, az örökös dolgozót.
– Az ügyvéd úrnak, Brenner Józsefnek a fia, a Géza, aki mostanában Csáthnak nevezi magát – mondja a piaristáknál végzettek tanítói kegyességével, és sokatmondóan bízza rám gyakran ismételt mondását: – Bizony, késő éjjeleken és világos nappalokon arra is rájöttem, hogy A FÁT NEM AKKOR ÜLTETJÜK, MIKOR MÁR GYÜMÖLCSÉT AKARJUK ÉLVEZNI.
*Az interjú szövege – Iványi István válaszai – ha nem is elsejei, mindenesetre áprilisi tréfa, de amit elmond, jóformán szó szerinti idézet a Negyven évi írói munkásságom emlékére című könyvéből és más munkáiból.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >