2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Fesd át a vagonod!

Balázs Attila
Balázs Attila

I was born on the wondering star – énekli dörmögve a megboldogult Lee Marvin, én pedig értem, mert értek ennyit angolul. Ez valami olyasmit jelent, hogy valamiféle vándorcsillagon születtem. Hm ... Vándorcsillag alatt? Vándor éji dala a vöröslő éjszakában. Egy kis pislákolás. Légy észen, vándor!

Légy észen csakugyan, s fesd át a vagonod idejében. (Föltéve, ha van.) Fesd át, mert most ilyen értelemben mindenki renovál. Miért lennél te az egyetlen süket? Gyorsan pingáld át, amíg tart az éjszaka. Aztán boldogan várhatod a hajnalt – az idejében kapcsoló emberek mérhetetlen örömével. Vándor, nagy úr az öröm?! Nagy ám!

S kedves vándor elvtárs, ha hallgatsz a jó szóra, ne legyél rest, terjedjen ki legalább most az egyszer mindenre a figyelmed, ecseteld át a vagonod alatt loholó korcs kutyuskád vörös pikuláját is, mert az a rossz időkre emlékeztet, ilyen radikális változásoknál – hiszen ezt te is tudod! – minden árulkodó nyomot el kell tüntetni. Roppant módszeresen, még ha a kutyuskád hevesen tiltakozna is. Súgd a fülébe, hogy megint csak tudnivaló, ki kutyálkodik itt. Nem­de? De.

Kedves vándor olvasó! Az úgynevezett büdös-boltokból (tágabb értelemben – sic!) alázatosan jelentik, hogy már nem populáris a vörös festék. Ez a helyzet, ez a jelentés. Ponyimájes? Veszel, ha van egy picurka spórpénzed, egy db Peresztrojka típusú mosógépet, s az kilúgozza régi ingeidből a csillagok vörösre pamacsolásának szokásos gyakorlatából eredő flekkeket. (Bár tényleg kiszedné!) S akkor, ugrálhatsz tovább boldogan. Egy új élet küszöbén, leborulva egy új hajnal horizontja előtt, üde csókot lehelve az előtted dülleszkedő, téged megelőző za­rándok pufók, hold alakú popsijára. – Mert azért a régi reflexeket nehéz egyből kiirtani, s ha kiirtanánk, mivé lenne a világ? A demokrácia mérföldkövénél.

Kedves csapongó lélek, te hogy látod, milyen ma a csillagok állása? Közben én elmondom egy megfigyelésemet, amely szerint minden derekas gyermejáték azon a princípiumon alapul, hogy vala­ki – módfelett fürgén – átrohan az egyik oldalról a másikra. Teszi ezt gyorsaságához és tehetségéhez mérten. Ha közben fejbe trefelik a labdával, hát istenem, gyermekjáték; még mindig jobb a későbbi golyó-változatnál. Akárminek a nevében. A labda után az illető egy ideig legföljebb dadogni fog és mellébeszélni, ami nem akkora bűn. Sötétben.

Mindenesetre fesd át a vagonod, drága Wande­rer! S énekeld el Nachtliededet, mert fontos a szépen zengő nóta. A piktorok is énekelni szoktak, amikor valamit átmeszelnek. Akár a kiskutya pikulájának hangszerkíséretében, farzsebükben Lee Marvin pisztolyával. Megszoktuk, mégis berzenkedünk. Csöpög az új festék, fals a nóta. Nincs már ennek á világnak igazi sansza?

Bevallom, bár alig merem. (Tovább szorul a nadrágszíj.) Bevallom, hogy az új piktorok között –istenem, ments, hogy bolsi legyen! – világtörténelmi tapasztalatlanságommal megint csak egy apró, töré­keny emberkére lettem figyelmes. Kis négyszögletes bajusza volt ennek az illetőnek, s nagyon nagy virgoncsággal mozgott a többi között az ő nemzeti­szocialista színezetű, égig érő létrájával. Nevezd, aminek akarod, ő ismételten nem volt híján az önbizalomnak. Mesélte, hogy káplán vala egykor valamely hadseregben, és az ő kis bajszocskája] különb a harcsabajusznál, bár bevallotta, hogy a reinkarnálódás szempontjából ez egyáltalában nem fontos. Különben ez a két bajusztípus fogja most már váltogatni egymást, már ahogy alakul a módi. Sőt: le is lehet borotválni, a leglényeg ugyanaz.

És akkor énnékem gondjaim vannak a haladás felfogásával, s azt is veszem észre: nem vagyok egyedül. Az energia „nem vész el, csak átalakul”.

1990. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább