Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Halotti beszéd
A becskereki magyar nyelvű oktatás végnapjai
Alig néhány évvel ezelőtt a Bega-parti város középiskoláiban öt osztályba tömörültek a magyar gyerekek. Hogy ’87 őszén 1 (!) szabályos magyar osztályra zsugorodjon a gimnáziumban. Igaz, a hivatalos kimutatásokban szerepelt még egy tagozat a fémipari iskolában, ahol anyanyelvükön kívül csupán a marxizmust (!) tanulták magyarul, s ilyen körülmények között ez nehezen számíthat reguláris magyar osztálynak.
A 88-89-es tanévben az egészségügyiben teljesen váratlanul nyílt egy nővérképző tagozat, és a szeptember 1-jei indulás után két héttel a szülők és tanárok harciasságának köszönve az elektrotechnikumban is megalakult egy 18 főt számláló osztály. Ennek ellenére pályázatot a jövőben sem írtak ki, tehát a 89-90 és 91-es tanévben is úgy indultak a magyar gyerekek technikumba, hogy ha lesznek 15-en, akkor nyílik magyar tagozat. Az egészségügyiben pedig teljesen elzárkóztak egy újabb magyar osztály megnyitásának még a gondolata elől is.
Ezen a kedvezőtlen és zilált állapoton szerettek volna változtatni a becskereki szülők, tanárok. Ezért a Szülők Fóruma elnevezésű vitaesteken (melyek szervezésében kivette részét a becskereki Petőfi Művelődési Egyesület, a muzslyai Szervo Mihály Általános Iskola, valamint a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület is) megállapodtunk abban, hogy kérni, ha kell, követelni fogjuk a pályázatok kiírását a hivatalosan tervezett gimnáziumi mellett még azokban a középiskolákban is, ahová zömmel irányulnak a magyar gyerekek. Hogy ezt pontosan megtudjuk, Csernyétől Kikindáig föltérképeztük a magyar nyolcadikosokat pályaválasztási szándék szerint, s kiderült, a tanulók számát meghatározó (per pillanat érvényes) törvényes minimum alapján a textiltechnikumban, egészségügyi középiskolában és az elektrotechnikumban (itt szakmunkás és technikusképző szakon is) ki kellene írni a pályázatot, s nemcsak a gimnáziumban, ahol szabályos, valamint a fémipariban, ahol a már említett kvázi magyar nyelvű oktatás folyik.
Hihetetlen szívóssággal vállalták a tanárok a kilincselést, hallgatták végig az „ellenérveket”, magyaráztak süket füleknek, hogy végül a kiélezett problémakörrel eljussanak Újvidékre, s azóta türelmetlenül várjuk mindannyian a megígért feleletet.
Közben egy újabb magyar óvoda megnyitása körüli igényeket taglaltunk, amikor orvütés érte a becskereki magyarságot. A keringő rémhírből valóság lett! A Bega-parti város két általános iskolájában beszüntetik a magyar nyelvű oktatást! Egy iskolába tömörítenék mindenkit! A Sonja Marinkovićba (valamikori Messinger), ahová a mai diákok dédszülei jártak.
Fölbolydult a város. Senki sem maradt tétlen. Tanár, szülő szervezkedett. A problémával megismerkedett Djordje Nadrljanski is, aki azt ígérte, hogy még egyszer megfontolják a dolgot. Azóta bizonyossá vált, hogy az Október 2. és Vladimir Nazor Általános Iskolákban csupán az alsósok maradhatnak, de (kis létszám miatt) csak összevont (!) tagozaton. (S ezek az összevont tagozatos tanulók lesznek majd a XXI. század felnőttjei!!!) Míg a felsősök ugyan a kitűnő pedagógusokkal rendelkező, de lovardára emlékeztető, tornaterem nélküli, rozzant épületű Sonja Marinkovićba kerülnek.
Látva a mérhetetlen elégedetlenséget, az egyik általános iskola igazgatója kijelentette: ez az eljárás humánusabb, mint eddig bármikor, és szükségtelen a bizalmatlanság és az ügy elpolitizálása.
Ezt hallva torkunkon akadt a szó, könnybe lábadt a szem, megállt az ész.
Ma a község lakosságának 13 százaléka magyar, de a magyar gyerekek százalékaránya az iskolákban csak 11. Nem akarok, nem merek jósolni, de az arányromlás, ha valóra válik a magyar osztályok „racionalizálásának” terve, gyászos kimenetelű lesz.
A VMDK községi szervezeteinek tagjai minden téren a szülők-diákok-tanárok érdekeit képviselték, s beadványukkal kieszközölték, hogy a szülők küldöttségét fogadják a községi képviselő-testületben. A beszélgetésre, amelyre 1991. május 6-án került sor, meghívást kaptak dr. Várady Tibor, Milenko Kerleta és Bane Marjanac népképviselők is, de a VMDK már nem. A kommentár felesleges.
Az összejövetelen teljesen világossá vált, hogy az anyagi érdekekre hivatkozó érvek megcáfolhatatlanok, a magyarság érdekeit pedig bármilyen „racionalizáció” ripityomra törheti. Szeptember 1-jétől a becskereki magyarok asszimilációjának sebessége az embertelenség határáig felgyorsul.
Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. Ysa pur es chomuv uogmuc.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >