Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Ha jók leszünk, hajózhatunk
Mucsi Géza
Annyira úgysem tudják kiszívni,
hogy ne maradjon benne
Budapesten ült össze a Nemzetközi Duna Bizottság. A rendkívüli vitatéma és kérdés: a dunai hajózásairól ismert Sekszpír Vili hajózhat-e ezentúl Mohácstól lefelé vagy sem? Ha jó lesz, igen – amúgy nem. Egyelőre pedig aligha.
A „példátlan incidensek miatt” ült össze a bizottság. Azt a határozatot hozta, hogy Jugoszlávia tegye lehetővé a Dunán való biztonságos hajózást. Kérték az ENSZ közbenjárását is...
Nos, a határozat ellen – minő véletlen – csak a jugoszláv küldöttség szavazott, Románia pedig – minő meglepetés ez – tartózkodott. Elfogadta Ausztria, Magyarország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Bulgária és a Szovjetunió.
A „jugoszláv” tag már eleve kifejtette: valójában össze sem kellett volna hívni a Duna mente uraságát. Mert az 1984-ben Belgrádban megkötött Duna-konvenció 3. és 8. pontja kimondja: minden ország kizárólagos joga, hogy önmaga gondoskodjék a saját területén a biztonságos hajózás feltételeiről. Tulajdonképpen fölöslegesnek találta a pesti ülést, mert enélkül is felelősségének érzi a biztonságos hajózást a Duna jugoszláviai szakaszán. Most jön a java: „néhány nap óta merőben megváltozott a helyzet a Dunán, miután a hadsereg felszabadította Vukovárt”. Ezentúl tehát ellenőrzés alatt van a jobb part is. A szerb eminenciás még utalt arra is, hogy ezentúl nem történnek különösebb incidensek: hajózható lesz a Duna, ha jól viselkedik mindenki.
A szétlőtt bolgár hajóról egy szó sem. A Vorosilovgrad szovjet hajóról egy szó sem.
A halott hajótisztekről egy szó sem.
A hullákról egy szó sem.
– Ilyen nem volt – mondta őszintén a szerb képviselő a betanult szöveget.
Ezenkívül szerinte és belgrádi munkaadói szerint sem történt semmi különösebb a Duna II. szakaszán (horgászterületi szakkifejezés). Olykor a Duna vízállása ingadozik, mint ahogyan a Budapesten járt képviselő gondolatmenete is. Párbeszédet nemigen lehetett vele folytatni, inkább itt mondom el neki:
– Tulajdonképpen kié a Duna? Annak idején csodálatos fesztiválokat rendeztek Újvidéken, a „békebeli” időkben. A Duna menti országok népzenei találkozóját tartották meg ott, vagy itt, a most már volt tartomány volt székvárosában. A Szerb Nemzeti Színház deszkáin, az M-stúdió színpadán vagy az Aréna mozi rivaldafényében német kórus énekelt a Schwarzwaldról, tót lányok ropták a táncot, osztrák vadásztollas fiúk jódliztak, román legények pánsípoltak, szerb, orosz, bolgár hangszerészek muzsikáltak a barátságról. A Gereben és a Délibáb együttes meg Dévai Nagy Kamilla csengő hangja varázsolta elénk a folyam bájait, a Duna-menti országok együvé tartozását a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. (A három Laci: Dormán, Gallusz és Horváth serényen munkálkodott, és megörökítette ezeket a fesztiválokat az utókornak.)
Akkor még végighajózható volt a Duna. Különféle felségjelzésű vontatók, uszályok, sétahajók szárnyashajók vízibuszok siklottak békésen a lomha folyó hátán, még akkor is, ha egyes partszakaszoknál éppen gyorsítaniuk kellett, mert a szögesdrót-politika nem tartotta kívánatosnak a bámészkodást: nehogy megcsodálja valaki a dicső bolsevik vívmányokat. Mindenesetre virágzott a folyami kereskedelem, a Fehérhajóról gukkerozott a bámész nép. Ámuldozott a Duna-kanyarban, a pozsonyi vár alatt, a budai vár tövében, Pétervárad lábánál, a Kalemegdan Száva-torkolatánál, és amikor keresztülhaladt a hajó a Vaskapun.
Azután feloldódott a partszakaszok „zárlata” is. Leomlott néhány fal, a vívmányaikat őrzők felszedték a Vaskapu román oldalán a víz alá helyezett szökéselhárító, emberfogó dróthálót, a Pozsony alatti partoknál pedig végre barátságos pillantást vethettek egymásra a szlovák és az osztrák horgászok, eldicsekedhettek egymásnak a zsákmánnyal. A Budapest-Bécs szárnyashajón sem tettek már különbséget az útlevelek között...
A magamfajta békés dunai horgász is még inkább feloldódott, és egyre nagyobb örömmel evezett el pecázni olykor-olykor a most már „felszabadított” iloki vár alá. Már nem haragudott a hangosan és agresszívan tülkölő orosz vontatókra, és a hatalmas hullámokat kavaró román vagy bolgár társashajóra. Még akkor sem, ha tovaúszásukkor azon a helyen egy időre befellegzett a süllőzésnek és a pontyozásnak.
A vészharangot a nyáron kezdték el kongatni néhány Duna menti faluban, városban: Vukováron, Gomboson, Palánkán, Begecsen, Bánostorban, Újvidéken. A horgász fülét mindaddig ismeretlen zörejek, ropogások ütötték meg. Az orvhalászok jól ismert dinamitrobbantásainak zaját puskák kattogása váltotta fel, már a hal sem harapott igazán, szegény ijedtében nem is tudta, melyik oldalra ússzon. Mivelhogy ismét határfolyó lett a Duna, ott, ahol igazában sohasem volt az. Egy utolsó rendőrségi figyelmeztetés már arra utalt, hogy életveszélyessé vált a folyam a horvát-szerb határzónában. „Ha tetemet lát, csak nyugodtan lökje arrább az evezőjével, úgysincs pénz; eltemetni. Majd kiveti valahol a víz” – hangzott a parancs. Ki is vetette, temetkezett a falvak népe, több ezer névtelen fejfa tanúskodik a Duna-parti vérengzésekről.
Hullámzott a Duna a szó szoros értelmében. Összedrótozott kezű, lábú, tarkólövéses hullákat szállított és szállít ez a jámbor folyó, mintha csodálkozna: „Hé, emberek hát nem volt elég? '42 és az újvidéki hideg napok '44 ugyanott, '56 valamivel feljebb? Most ismét? Ráadásul még hajókat lőttök le rajtam, aknavetőztök rólam?”
Annak idején, a Duna menti országok népzenei fesztiváljainak idejében úgy tanultuk, hogy a Duna Európa nagy folyója, csaknem 3000 kilométer hosszú. Regensburgtól Galatig, Brailáig, sőt a Deltában is hajózható. Napjainkban a Duna, Dunav, Donau egy szakaszán, a szerbiain életveszélyes. A nyáron a hagyományos regatta Mohácsnál ért célba a Fekete-tenger helyett. Mostanság a különféle felségjelzésű kereskedelmi és utasszállító hajók is Mohácsnál rostokolnak.
A Vaskapunál elhelyezett ősi Traianus-emléktábla azonban figyelmeztet, elsősorban a nándorfehérvári kommunista vérengző hatalmasságot: a Danubius nemzetközi és nemzetek fölötti. Senki sem sajátíthatja ki magának. Mindennek tanúja, és túlfolyik mindenen, előbb-utóbb elmossa Európa utolsó bolsevik bástyáját is.
Ezt kellett volna tudnia a budapesti értekezlet szerbiai képviselőjének, hogy a Duna a miénk, Európáé.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >