2024. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Szabadkán hét szűk színházi évad után is

Ristićé marad a színház

Pósa Rózsa
Ristićé marad a színház
Régen volt, de soká lesz: fényárban úszó igazgató (Dormán László fotója)

Ljubiša: Nem megyek el! Szabadkai közönség: Mennél te, de nincs hová!

Jó az, ha itt-ott még vannak barátok, akik a laikusok naivitásával támogatják az emberfiát. Ezt teszik például a belgrádi napilapok, amidőn biztosítják a kulturális köznyugalmat, mondván: Ne féljetek, Ljubiša Ristić marad Szabadkán! Mert már megest vannak tervei! Most, hét év lejárta után. Pedig annak idején azt ígérte, hogy a hét bő esztendő után elmennek (egyesek már megtették), most viszont óriási megnyugtatásunkra közölte, hogy még sokáig-sokáig (amíg a szakállunk nem ér a bokánkig) itt marad. Pedig majd meggebednek érte szerte Csonka-Szerbiában. Hívják, csalogatják, még közönséget is ígérnek neki, ami manapság nagy kincs, de mindhiába! Ljubiša nem megy. A magyar sajtót ignorálja (kivéve a szakma komornáit és komornyikjait), továbbá ignorálja a fasiszta, indoktrinált, irredenta Észak-Antennásokat, a Nyárspolgárokat, a Petíciógyűjtőket, a Színházpolitikai Szervezkedőket, és azokat, akik „budi-színház”-nak sem tartják mara­dék művészetét, mert már le sem... Csak hallgatnak,

No mármost, ha én a Nagyérdeműt, átvitt értelemben, havonta lekurvázom, hét év után pedig frigyet kínálok akár kacsalá­bon forgó színházzal is, vajon milyen vá­laszt várhatok?

Így valahogy olvasom ki magamból a dolgokat másodszorra immár, mert először egy újságíró kollégának mondtam el a véleményemet, akinek a kézirata nem vál­totta ki a közlés ingerét a felelősből. Nem neheztelek. Egyszerűen az a véleményem Molnár Gál Péterrel egyetemben (színikritikus, tetszik ismerni): „Mindig pusztító a hatása annak, ha avatatlanok nyúlnak a kultúrához”. És aki nem ért a színházhoz, az maradjon a reketnél, a pingpongütőnél, a focinál, mert én se avatkozom a sportba. Ne tévessze össze senki az amatőr sportte­vékenység tömegesítését a színházkultúra és az amatőrizmus tömegesítésével. Tisz­teljük, becsüljük meg azokat, akik har­minc-negyven éve nem vidéki ripacs újság­írókként és színházi paprikajancsikként mondtak, és írtak össze jó néhány hasábnyi írást, sok mindent letéve az asztalra (meg­jegyzem, hogy soha nem érkezett fellebbe­zés emiatt). A terjedelem végett a továbbiakban röviden: ismét egy újabb cirkuszi mutatvány következik, a csodakígyó, amely a fejétől a farkáig tíz, a farkától a fejéig pedig húsz méter. Egyébként néhány évvel ezelőtt a Magyar Szó Közös íróasztalunk rovatában Továbbra is toljuk Ljubiša Ristić ekhós szekerét címmel írtam az akkori szemfény­vesztésről. „Lesz magyar színház vagy tár­sulat, mert megjelent egy igen tehetséges generáció az újvidéki akadémiáról” – mondja többek között Ljubiša Ristić.

Az ország legjobb színháza volt Ljubiša Ristić szerint 1975-ben a szabadkai ma­gyar társulat. Akkor is jó nemzedékek dol­goztak a színházban, azóta pedig legalább három-négy újabb generáció került haza a budapesti, marosvásárhelyi és az újvidéki akadémiáról. Ám szétszóródtak a világ négy tája felé. A legjobb szórómunkát ed­dig Ljubiša Ristić végezte. A korosabbakat oly módon mellőzte, mint a kiszolgált házőrző ebeket a szívtelen gazda, pedig a színész sohasem válik nyugdíjassá. Pataki László egy mai sóhaja a színpadon többet jelentene, mint sok-sok kétes értékű színé­szecskéé. Hová lett a Döbrei-nemzedék meg a többiek? És ha Ljubiša Ristić erre a tehetséges generációra is ráteszi a kezét félő, hogy úgy lesz, mint ahogy eddig is volt. Mert a szalonnát továbbra sem a kutyából kapjuk. De lehetne kérdezgetni, miért ment el Kovács Frigyes, Árok Ferenc (a nagy semmibe), Törköly Levente, Fara­gó Edit, a Banka gyerek... Soroljam-e to­vább? Valamikor dédelgettük, pátyolgattuk színészeinket, mert ezt úgy igénylik, mint a mindennapi szerepet. Most Jónás és Kori­ca sem jók? És mi van a régiekkel, akik már nincsenek az élők sorában? Asić Jelka, Ferenczi Ibolya nem érdemelnek meg egy emlékestet? Elmondhatnám azt is, hogy Borka Pavišević, Nada Kokotović, Danilo Čolić, és még néhányan szintén elhagyták a színteret

Ljubiša Ristić a Politika napilap január 27-ei számában úgy fogalmaz, hogy Sza­badkára járt Európa. Földrajzi ismereteit is ki bővítendő: Európa hazajárt Szabadkára, de utána délről jött Ljubiša Ristić, s azóta döglött galambok rothadnak a csillárban, s ha Velimir Djurguc újságíró lenne a javá­ból, nem írná le azt, hogy „Ma a kisterem­ben van előadás”, mert tudnia kellene, hogy nagyterem nincs is.

Mindezt azért kell elmondani, mert nyil­vánvaló, hogy Ljubiša Ristićnek nincs hová mennie. Jovan Ćirilov, a jó modorú, kifogás­talan kikindai úrigyerek, és remek színházi szakértő mindig nagyon dicsérgeti Ljubišát, de az nem ülteti maga mellé, és úgy látszik, nem is igen engedi be a színházába.

Az, amit eddig Ljubiša Ristić a magyar színjátszás és a szabadkai nem magyar színház ügyében tett – de az újvidéki Szerb Nemzeti Színházat is megemlíthetnénk –, gyalázatos eredményt mutat. Kultúrpoliti­kája, színházépítő készsége egyenlő Vukovárral. Egyikért is, másikért is felelnie kell egyszer.

1992. február 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább