Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Szabadkán hét szűk színházi évad után is
Ristićé marad a színház
Ljubiša: Nem megyek el! Szabadkai közönség: Mennél te, de nincs hová!
Jó az, ha itt-ott még vannak barátok, akik a laikusok naivitásával támogatják az emberfiát. Ezt teszik például a belgrádi napilapok, amidőn biztosítják a kulturális köznyugalmat, mondván: Ne féljetek, Ljubiša Ristić marad Szabadkán! Mert már megest vannak tervei! Most, hét év lejárta után. Pedig annak idején azt ígérte, hogy a hét bő esztendő után elmennek (egyesek már megtették), most viszont óriási megnyugtatásunkra közölte, hogy még sokáig-sokáig (amíg a szakállunk nem ér a bokánkig) itt marad. Pedig majd meggebednek érte szerte Csonka-Szerbiában. Hívják, csalogatják, még közönséget is ígérnek neki, ami manapság nagy kincs, de mindhiába! Ljubiša nem megy. A magyar sajtót ignorálja (kivéve a szakma komornáit és komornyikjait), továbbá ignorálja a fasiszta, indoktrinált, irredenta Észak-Antennásokat, a Nyárspolgárokat, a Petíciógyűjtőket, a Színházpolitikai Szervezkedőket, és azokat, akik „budi-színház”-nak sem tartják maradék művészetét, mert már le sem... Csak hallgatnak,
No mármost, ha én a Nagyérdeműt, átvitt értelemben, havonta lekurvázom, hét év után pedig frigyet kínálok akár kacsalábon forgó színházzal is, vajon milyen választ várhatok?
Így valahogy olvasom ki magamból a dolgokat másodszorra immár, mert először egy újságíró kollégának mondtam el a véleményemet, akinek a kézirata nem váltotta ki a közlés ingerét a felelősből. Nem neheztelek. Egyszerűen az a véleményem Molnár Gál Péterrel egyetemben (színikritikus, tetszik ismerni): „Mindig pusztító a hatása annak, ha avatatlanok nyúlnak a kultúrához”. És aki nem ért a színházhoz, az maradjon a reketnél, a pingpongütőnél, a focinál, mert én se avatkozom a sportba. Ne tévessze össze senki az amatőr sporttevékenység tömegesítését a színházkultúra és az amatőrizmus tömegesítésével. Tiszteljük, becsüljük meg azokat, akik harminc-negyven éve nem vidéki ripacs újságírókként és színházi paprikajancsikként mondtak, és írtak össze jó néhány hasábnyi írást, sok mindent letéve az asztalra (megjegyzem, hogy soha nem érkezett fellebbezés emiatt). A terjedelem végett a továbbiakban röviden: ismét egy újabb cirkuszi mutatvány következik, a csodakígyó, amely a fejétől a farkáig tíz, a farkától a fejéig pedig húsz méter. Egyébként néhány évvel ezelőtt a Magyar Szó Közös íróasztalunk rovatában Továbbra is toljuk Ljubiša Ristić ekhós szekerét címmel írtam az akkori szemfényvesztésről. „Lesz magyar színház vagy társulat, mert megjelent egy igen tehetséges generáció az újvidéki akadémiáról” – mondja többek között Ljubiša Ristić.
Az ország legjobb színháza volt Ljubiša Ristić szerint 1975-ben a szabadkai magyar társulat. Akkor is jó nemzedékek dolgoztak a színházban, azóta pedig legalább három-négy újabb generáció került haza a budapesti, marosvásárhelyi és az újvidéki akadémiáról. Ám szétszóródtak a világ négy tája felé. A legjobb szórómunkát eddig Ljubiša Ristić végezte. A korosabbakat oly módon mellőzte, mint a kiszolgált házőrző ebeket a szívtelen gazda, pedig a színész sohasem válik nyugdíjassá. Pataki László egy mai sóhaja a színpadon többet jelentene, mint sok-sok kétes értékű színészecskéé. Hová lett a Döbrei-nemzedék meg a többiek? És ha Ljubiša Ristić erre a tehetséges generációra is ráteszi a kezét félő, hogy úgy lesz, mint ahogy eddig is volt. Mert a szalonnát továbbra sem a kutyából kapjuk. De lehetne kérdezgetni, miért ment el Kovács Frigyes, Árok Ferenc (a nagy semmibe), Törköly Levente, Faragó Edit, a Banka gyerek... Soroljam-e tovább? Valamikor dédelgettük, pátyolgattuk színészeinket, mert ezt úgy igénylik, mint a mindennapi szerepet. Most Jónás és Korica sem jók? És mi van a régiekkel, akik már nincsenek az élők sorában? Asić Jelka, Ferenczi Ibolya nem érdemelnek meg egy emlékestet? Elmondhatnám azt is, hogy Borka Pavišević, Nada Kokotović, Danilo Čolić, és még néhányan szintén elhagyták a színteret
Ljubiša Ristić a Politika napilap január 27-ei számában úgy fogalmaz, hogy Szabadkára járt Európa. Földrajzi ismereteit is ki bővítendő: Európa hazajárt Szabadkára, de utána délről jött Ljubiša Ristić, s azóta döglött galambok rothadnak a csillárban, s ha Velimir Djurguc újságíró lenne a javából, nem írná le azt, hogy „Ma a kisteremben van előadás”, mert tudnia kellene, hogy nagyterem nincs is.
Mindezt azért kell elmondani, mert nyilvánvaló, hogy Ljubiša Ristićnek nincs hová mennie. Jovan Ćirilov, a jó modorú, kifogástalan kikindai úrigyerek, és remek színházi szakértő mindig nagyon dicsérgeti Ljubišát, de az nem ülteti maga mellé, és úgy látszik, nem is igen engedi be a színházába.
Az, amit eddig Ljubiša Ristić a magyar színjátszás és a szabadkai nem magyar színház ügyében tett – de az újvidéki Szerb Nemzeti Színházat is megemlíthetnénk –, gyalázatos eredményt mutat. Kultúrpolitikája, színházépítő készsége egyenlő Vukovárral. Egyikért is, másikért is felelnie kell egyszer.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >