Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Gogó levele Didihez
Soltis Lajos
Estragon: Didi, hadd, hogy megöleljelek!
Vladimir: Majd máskor, majd máskor.
Ha valakivel össze voltam nőve a színházban, az te voltál, Bütyi.
Ha valakinek sokat köszönhetek a kollégáim közül, az is te voltál, Bicskei.
Egy időben jó színházat is csináltunk, Didi.
Csak két latainer ember voltunk, és közben kivágták az erdeinket körülünk.
És ebben óriási szerepünk volt, mert mi is favágók lettünk, Te és én.
Baal-Ekart!
Tégedet görcsösen érdekelt a siker, a pénz, az érvényesülés, és közben mindig sleppeltél valakit magaddal és sleppeltetted magadat másokkal.
És érvényesültél (érvényesültetek). Csak közben a színház ment tönkre. De azért Te (ti) már nem voltatok felelősek. Te (ti) mindig előre mostad (mostátok) a kezeidet (kezeiteket).
És ez most is így van.
Mi maradtunk szürke túlélőknek?! Nem eléggé bátraknak se ahhoz, hogy ugorjunk az első riasztásra, se ahhoz, hogy szembeszálljunk ezzel a szörnyeteggel, amelyik az egész világot terrorizálja.
Maradtunk szarcsipegető madaraknak; a hatalom halálkövületein moháknak, savainkkal, ösztöneinkkel mindent lassan, de biztosan szétmaróknak.
Mindig tudtam, mikor fogsz lépni, és azt is, merre. Mindig is gyáva voltál fölemelt fejjel elmenni, ezért hát alkalmat teremtettél magadnak a szökéseidhez.
Már nagyon vártam, mikor jelentkezel. Benne voltál a levegőben, a napokig fújó kossava hozott. És azt is tudtam, hogy nagyon látványosan fogsz ismét fölbukkanni, egy városdzsungelből, ahol sanyarogsz önkéntes száműzetésedben.
Hidd el, nem haragból szólok hozzád. Hiányzol. Nagyon. És mindenki, aki elment, aki utánatok ment, és azok is, akik sehova se mentek, és már sehonnan se jöhetnek vissza.
Mi egyébként jól vagyunk. A kukoricaszárat már mind kivágták, de a búza már zöldül.
Kegyelmeséktől esténként kis lábaskánkban hazahozzuk odapörkölt jogainkat, és miközben kutyaként marakodunk az elénk dobott, kicsontolt demokrácián (csak nekünk nem a színhús jut) homályos koncepciójú előadásokkal, érthetetlen történelmi átértelmezéssel, önmagunkat ismételgető megoldásokkal, közhelyekkel, szétdúlt lelkivilággal és sok más marhasággal próbálunk megkapaszkodni az ár ellen úszó szalmaszálban, eljutni a tiszta forrásig, oda, ahol az össz bűnünk, létezésünk fakad. Ebből a kínból hiányzol te nekem, Wili – mert most így hívnak –, ebből az emberfaló, fölébredek-e holnap világból. És ha föl, mire? Lesz-e még gyerek, ház, asszony, anya, szerető, betű, betevő falat? Ebből a kérdéskörből zártad ki magad, és mindezt csak azért, hogy világra szóló fájdalommal üljed le a saját magad szabta börtönbüntetésedet, vívjad meg önmagaddal a magad háborúját.
Senki sem kerülheti el a maga büntetését, börtönét és senki sem úszhatja meg tisztára mosott kézzel az ártatlanság nyakának elvágását.
Én sem.
Ezt akartam neked elmondani, Bicskei István, én, Soltis Lajos, aki veled valaha színházat akartam és tudtam volna csinálni, de nem figyeltünk oda egymásra kellőképpen, és legyőzött bennünket a középszerűség, a kisember-filozófia.
És még valamit. Bizonyára én is sokat vétettem ellened. Meg mások ellen is. Ne soroljam őket, tudják. Most úgy érzem, végre már le kellene győznünk magunkban a kisördögöt, a kisembert, a szarrágót, és tenni végre azt, amire fölesküdtünk: szolgálni Tháliát.
Ha nem vigyázunk, ez a nagy színház elnyeli a mi kicsi templomunkat, és oltár nélkül maradunk, ja, és hívők nélkül. És ezt a felelősséget nem ruházhatjuk át sem rossz szervezőkre, dramaturgokra, igazgatókra, sem arra, hogy hány ezer márkáért nem dolgozunk, vagy nem dolgoztatnak bennünket.
Azért írok Neked, mert a legmesszebbre Te menekültél. Hátha a többiek is elolvassák, na meg azért, mert a rólunk készült felvételt is szarrá tette a nagy manipulátor. Csak nekünk már videóra sem futja az áramunkból. Egyébként szervezem a csövezők színházát, ha kedved van (vagy kedvetek), jelentkezz (jelentkezzetek).
Én még egyelőre a Vajdaságban vagyok. Jeligém: A szélrózsa minden irányába röpködő, seggbebaszott nádiveréb, ki énekelne szeretni, ha hagynák! És ha nem... akkor is...
Gogó
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >