Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Kosztolányi tintái
Avagy: egy szegény kis körzeti prefektus panaszai
Vajon milyen tintával írna üdvözlőlapot szülővárosából a koszorús költő, ha megélte volna az idei nyarat? A piros azért nem jó, mert virágnyelvi jelentésével ellentétben nem a szerelem, a szeretet színe, hanem a vérre, az emberi véráldozatokra emlékeztet A fekete nem jó, mert a gyász színe, a zöld túlságosan magyaros, a kék pedig bunyevácos.
Ennyi kedvezőtlen tényező nyilván el is venné a kedvét, meg különben is hol találna most egy szabadkai képeslapot? Lám, az idén még Ristić, a színháztemető vendégrendező, vendégigazgató sem adott jelentést az északi végekről, amint tette azt volt két esztendeje, így nyáridőben, mert roppant gyanús volt neki, hogy a városelnök, Kasza József Szögedébe jár színházba. Nos, Kasza maradt. Sajnos Ristić is. Pedig az ő hét esztendeje az idén ősszel lejár, s maga mondta, hogy ha addig nem sikerül átnevelnie az itteni közönséget, főleg leszoktatni az itteni magyarokat hogy, úgymond, Magyarország felé kacsingassanak, akkor szedi a sátorfáját és megy. Hát nem sikerült neki. Mármint az átnevelés. A kacsingatásról való leszoktatás sem. Sőt át is mentek sokan a határon, sajnos nem színházba. A szülészek Is szétszéledtek. Még a Jónás-Korica házaspár is elpártolt mellőle. Áldásos színháztemető munkásságának eredményeként most ott tart, ahol ez a színház 1945-ben az újrainduláskor: kezdhet mindent előröl amatőrökkel. Bravó, direktore!
Ha emberünknek netán mégis kedve szottyanna jelentést tenni az északi végekről, elég, ha csak egy esztendőre nyúl vissza a jelenbe! Nem egészen egy év alatt ugyanis Szabadka maga 22 fiatal életet áldozott a „haza oltárán”. Igaz, senki sem tudná megmondani, hogy miért is. Hiszen ez a haza, a Crna Gorával megtoldott Szerbia, amely ettől a kis toldalékolástól maradhatott Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, sohasem volt háborúban senkivel. Igaz, ezt már azok sem hihetik komolyan, akik még mindig váltig bizonygatják, de ők már ilyenek. Hogy a világ nem hisz nekik, az nem baj. Az a fontos, hogy ők mit hisznek magukról. Főleg, ha van, aki lovat ad alájuk! Mint pl. az ENSZ főtitkára. Jó az, ha van az embernek egy ilyen támogatója, mert lehet ezer ellenlábasa, ha ennek az egynek olyan hatalmat adott a világközösség, amellyel úgy bánik, ahogy akar. Még akkor is, ha tekintélye csorbulna is ezzel. No hiszen, lord Carrington is sokra ment a tekintélyével!
No, de vissza a végekre! Történnek ám itt még csuda dolgok közvetlenül a határon. A minap is itt jöttek vissza Magyarországról azok a boszniai menekültek, akik már nem bírták a megaláztatást, sőt a tettleges bántalmazást a békéscsabai táborban. És ezt rögtön el is panaszolták az itteni menekültügyi kormánybiztosnak. Az meg az újságíróknak. S ha már valamit egy kormánybiztos, az állam embere mond, akkor az ugye igaz is. Mire a magyarok cáfolták a „szerb vádakat”, mint olyanokat, már beismerték, hogy az önszántukból hazamenekülő menekültek között egyet kénytelenek voltak bilincsbe verni, mert a határon tettlegességhez folyamodott. Akkor hát ki kit vert, és miért? Mire ez a cáfolat eljutott volna és netán meg is jelent volna a tömegtájékoztatásban, addigra persze az eredeti story már megtette a magáét. A kormánybiztos nemkülönben, a sajtó nemkülönben! Azok a piszok magyarok meg nem elég, hogy verik azokat a szerencsétlen menekülteket, hanem még hazudnak is!
Pedig miattuk kell felszámolni a palicsi gyűjtőtábort is. Kitalálták ugyanis, hogy azok a boszniai menekültek, akiknek Szerbiában, vagy ahogyan ők nevezik Kis-Jugoszláviában adnak útlevelet, azok nem is menekültek, hanem kitelepítettek. Ilyen alapon pedig nem vonatkoznak rájuk a menekültekről szóló nemzetközi megállapodások, s mivel Ausztria úgysem engedné be őket vízum nélkül, nincs értelme, hogy Magyarországra menjenek, így tehát logikus, hogy a magyar határ előtti palicsi gyűjtőtábort fel kell számolni. Tisztán a magyarok miatt. Hogy ki indította meg ezeket a szerencsétleneket otthonaikból, és miért, az nem téma. De nem is titok: a harcok addig meg nem szűnnek, amíg etnikailag tiszta területek nem keletkeznek Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban egyaránt. Ennek így kell lennie, mert a főtérképészek így döntötték el. Elképzelésükből nem engednek, legfeljebb a taktikán változtatnak mindig úgy, ahogyan a helyzet kívánja. Ennek tudatában Tuđman máris fejedelemnek kijáró parádékon grasszál, operettbe illően csicsás díszgárdája előtt, Milošević pedig odáig fokozta az önámítást hogy ha álmából felriasztják, akkor is hiba nélkül idézi önmagát, miszerint Szerbia mindig is a békés megoldás híve volt stb., stb. Miért is gondolna akkor lemondásra? Legfeljebb újra megkérdezi a népét, hogy bízik-e még benne? A 104 százalékos igenlő válasz pedig , eleve biztosítva lesz, amint államosítják a Politika-kiadóházat, és amíg az RTV továbbra is a néphülyítésért szedi be a sarcot.
Mert itt rendnek kell lennie! – nyilatkozta nemrégiben a helyi hetilapban a Szabadkán székelő észak-bácskai körzet kormánybiztosa, értsd még: prefektus, vagy, jobb híján: Isten földi helytartója. A községi kormányelnöki posztról kiemelt conducator a nyilatkozatban felpanaszolja, hogy „egy ilyen községet, mint Szabadka, nagyon nehéz ellenőrzés alatt tartani, mert ugyebár itt van az országhatár, nagy az emberek és az áru áramlása, sok a cég, a bank, gyárak vannak és iskolák, így hát államnak lenni itt sokkal nehezebb, mint a köztársaság körzeteinek zömében”. A körzeti kormánymegbízott „nem szabja meg a politikát, de kötelessége azoknak a törvényeknek a tiszteletben tartatása, amelyeket a parlament megalkot”. – Na!
Valóban nagyon nehéz lehet itt nálunk „államnak lenni”. Ehhez minimum tízemeletes irodaház, kis ezer felügyelő, finánc, pénzügyőr, ilyen-olyan ellenőrző szerv szükségeltetik. A prefektus már hozzá is látott a berendezkedéshez. A valaha járási központnak épült tízemeletes községházából, és a hozzá tartozó üléstermekből kilakoltatott mindenkit, aki nem tartozik az állami ellenőrző szervekhez. A végrehajtó bizottságot átköltöztette a régi városházára, a polgármesteri hivatalhoz csapva őket, így a négy városatya és a három városanya sem lábatlankodik az állam felségterületén. A körzeti prefektúra káderállományában megtartott egy bizonyos számú embert, míg azok, akik – mint mondotta – nem eléggé képzettek vagy az előző időszakban nyíltan vagy burkoltan az állam ellen szóltak, nem ismerik el, mint például egyes személyek a volt Községközi Pedagógiai Intézetben, azok magától értetődően, nem jöhettek számításba. Azok keressenek maguknak más állást mindazokkal együtt, akik ilyen vagy olyan oknál fogva munkahely nélkül maradtak – nyilatkozta a helytartó.
Ezek után kész szerencse, hogy a politikát nem ő szabja meg, mondhatja magában az alattvaló, aki egyre kisebbnek érzi magát, ha elhalad a prefektúra toronyháza alatt. Nem minden ok nélkül érzi úgy, hogy az ilyen-olyan ellenőrök onnan felülről nem csak a zsebébe látnak, de a gondolatait ellenőrzik, vasmarokba szorítják a lelkét is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >