Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
A tolerancia diszkrét bája
Emlékeznek még, kedves olvasóink, hogy – finoman fogalmazva: – vegyes érzelmeket váltott ki a hír nemrégiben, miszerint összeírják a kisebbségi diákokat és tanárokat, de még az iskolai kisegítő személyzetet is?
Sokan nem tudtuk mire vélni ezt, az oktatásügyi titkár helyettese megnyugtatta a közvéleményt: egyszerű tanulmányról van szó. A kisebbségi oktatás szeretnék föltérképezni, amit egyébként már régen tervbe vettek. Talán nem a legjobb pillanatot és a legjobb módszert választották, de félretesszük kételyeinket, hogy éppen most és így kell tudományos fölmérést készíteni erről, talán még örülhettünk is, hogy végre lesz egy támpont mondjuk az iskolahálózat tervezésekor vagy a nemzetiségi jogokról szóló viták eldöntésekor, ürömünk, meglehet, kissé korai, mert ügyes emberek az adatokkal éppúgy tudnak visszaélni, mint azok hiányával. Az sem jó, ha teljes homályban tapogatózunk, de a pontosnak hitt számokkal is úgy lehet bűvészkedni, ahogy a politikai játék épp megkívánja.
Íme, egy példa. Amikor elterjedt a hír, hogy alkalmazni kezdték az oktatási törvénynek azt a szakaszát, amely kimondja, hogy a tanárok alkalmazásakor nem a tanítási nyelv ismerete az elsődleges szempont, hanem az oklevél, ebben sokan a kisebbségi oktatás végét látták, mondván: teret hódít a kétnyelvű tanítás. Szinte biztosra vették, hogy a magyarul is tudó tanárok helyett szerbeket alkalmaznak.
A rossz hírek gyorsan terjednek, és még gyorsabban válnak rémhírré. A pánikot megelőzendő, nyomban tárcsázni kezdtünk, és napokig tartó telefonálgatás útján kiderítettük, hogy senki semmit nem tud. Láss csodát: a mindenben oly illetékes minisztérium most semmilyen fölvilágosítást nem tudott adni. Nincsenek adatok arról, hányan tanulnak egy-egy kisebbség nyelvén; nem vázolták a pedagógusok szakmai összetételét; nem tudni, hány okleveles szakemberre lehet számítani a következő tanévben; nincs kimutatás a munkaerő-fölöslegről és a káderhiányról... A minisztériumban mindezt nem tudják, vagy ha igen, nem árulják el, mert nem tartozik a nyilvánosságra. Márpedig ha nincs átfogó kép az ágazat helyzetéről, akkor könnyen előfordulhatnak olyan képtelenségek, mint a Magyar Szóból is ismert kisoroszi eset. Központi adatbázis híján könnyű volt elhitetni az érintettekkel, hogy miután a Politika c. lapban megjelentetett pályázatra nem jelentkezett magyarul tudó földrajztanár, ilyen nincs is a környéken. Holott nem messze Kisoroszitól, Kikindán, csodák csodájára épp egy földrajzszakos vár munkára. És ki tudja, hányan vannak még...
Sok mindent lehet leplezni, elmulasztani, rosszul szervezni, félremagyarázni tudatlanságból vagy rosszindulatból, ha nincsenek megbízható adatok, ha áttekinthetetlen a helyzet, ha nincs egy kéz, amelyben összefutnak a szálak. És ha van? Ha, tegyük föl, nyilvánosságra hozzuk a fölmérések eredményeit? Sajnos ezek is táptalajul szolgálhatnak a rosszindulatú nyilatkozatoknak.
Amint a kisebbségi tanárok és diákok összeírása megtörtént, nyomban akadtak is, akik kapva kaptak a százalékokon, és bizonyítékként lebegtették a listákat a manapság olyannyira divatos „Ki az elnyomottabb?” című társasjátékban. Hogyisne, mikor az efféle kimutatások szinte csábítanak az ilyesmire. Például ez: az észak-bácskai körzetben a tagozatok 65 százalékában folyik szerbül (horvátul?) – merjük-e leírni: szerbhorvátul – a tanítás. Ebből természetesen az következik, hogy a tagozatoknak 35 százaléka magyar. Ezzel szemben a pedagógusok aránya a következő: 44 százalékuk magyar, és csak 21 százalékuk szerb.
Ennyit árulnak el a számok, és most jöhetnek a következtetések. Csak a legrangosabbat említjük, azt, amelyik szövetségi szintről hangzott el. Legújabb kisebbségi miniszterünk jelentette ki a Večernji novostinak: „Nem hallottam, hogy egyetlen szerb is panaszt tett volna az EBEÉ bizottságánál nemzeti jogainak a veszélyeztetettsége miatt, de tudom, hogy sok mindenre panaszkodhatnának. Említsük csak az oktatásügy példáját Szabadkán, és hasonló a helyzet Észak-Bácska összes többi községében...” És Savovićné fölsorolta a fenti adatokat a diákok és a tanárok nemzetiségi összetételéről, amelyeket saját közlése szerint a szabadkai Dani című, teljesen megbízható lapban olvasott.
„Miért veszélyes, ha a szerb diákokat magyar tanárok tanítják – természetesen – szerb nyelven?” Ezt kérdeztük miniszter asszonyunktól telefonon.
A válasz: „Szó sem volt arról, hogy ezzel veszélyeztetve lennének az észak-bácskai szerbek, inkább a tolerancia és együttélés szép példájaként említettem meg az esetet.
Ezek szerint az újságíró tévedett, aki (szándékosan) tévesen értelmezte riportalanya szavait.
Más lapokban szintén olvashattunk arról, hogy az északi községekben a kisebbségben levő többség veszélyben van. Érvként szinte kizárólag az iskolákat hozták föl. Kapóra jött tehát ez a fölmérés. Vagy éppen ezért készült? Hogy erre is választ kapjunk, az adatközlőhöz, Dragan Žižához, a minisztérium szabadkai alosztályának a munkatársához fordultunk
– Egyáltalán nem számít, hány százaléka szerb és hány százaléka magyar a tanároknak meg a diákoknak. Meg kell érteni, hogy a kétnyelvű iskolában leggazdaságosabb kétnyelvű tanárokat foglalkoztatni. Ezek becsületes, szakmájukat értő emberek, erkölcstelen dolog megtámadni őket pusztán nemzeti alapon vagy, ne adj' isten, nacionalista indíttatásból. Szomorú, hogy az újságírók úgy tálalják az adatokat, ahogy nekik tetszik. Pedig én hangsúlyoztam, hogy senkinek a jogai nincsenek veszélyben azért, mert történetesen több a magyar nemzetiségű tanár. Én azt hiszem, sok olyan cikk, amely ezt kifogásolta, azért íródott, mert a szabadkai községi képviselő-testület megtámadta a törvénynek azt a szakaszát, amely a szakmai végzettséget helyezi előtérbe a nyelvtudással szemben. Pedig tudhatták volna, hogy ez egyetlen magyar tanárt sem veszélyeztet a községben, mivel – mint mondtam – itt épp fordított a helyzet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >