Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Hottentották között
Bódis Gábor
Csorba válaszlevelei egy régi kedves emléket idéznek fel bennem, és valószínűleg ez az egyetlen hasznuk.
Valamikor a távoli múltban az akkor már nyolcvanas éveit taposó nagyapám eredeti humorérzékkel hidalta át a szenilitása okozta nagyothallást. Történt egyszer, hogy hangos „csókolom”-mal köszöntem el tőle, miközben emeleti lakásunkból lefelé ment a lépcsőn. Ő visszafordult, és csak legyintett egyet: „Nem baj”.
Csakhogy a nagyothallás és szenilitás egy bizonyos kor után bocsánatos „bűnnek” számít – politikuspalántáknál viszont egészen más a helyzet. Mellesleg, Csorba példát vehetne főnökeitől, Ágostontól és Vékástól, akik a legritkább esetben vitatkoznak újságírókkal. No, de nem kenyerem a tanácsadás.
Legújabb irományában Csorba a csorda-szellem megvalósulását látja a Naplóban. Hagyján, hogy ez nem eredeti, hiszen ez már elhangzott a vita legeslegelején, csak akkor éppen a VMDK (b)-ről volt szó. Annyi baj legyen. Csorba a csordaszellemet abban látja, hogy egyszerre három „VMDK-ellenes” írás jelent meg ugyanabban a számban. A tény viszont ezzel szemben az, hogy az ő értékrendszerével mérve ugyanabban a számban „VMDK-t pártoló” cikkek is megjelentek, már csak abból az okból kifolyólag is, hogy a Napló szerzői között vannak párttagok is. Remélem, semmilyen restrikció nem éri őket. Amennyiben Csorba csupán a vitára vonatkozó levelekre gondolt, akkor igaza van (ismétlem: a saját értékrendszere szerint). Sajnos a szerkesztőség nem tehet róla, hogy ilyen tartalmú levelek érkeztek. A Napló, mint eddig is, meg fog jelentetni minden „kellemes” vagy „kellemetlen” írást. Erre ékes példa Csorba legutóbbi levele, amelyben a személyeskedés „magas” szintjére szökkent.
Velem foglalkozó eszmefuttatásában ismét példát mutat nagyothallásból és szelektív amnéziából. Az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége egykori mivoltának ismertetése nem az én önvállveregetésem volt, hanem annak vázolása, hogy az őskorban (a VMDK előtt) ezen a tájon már éltek magyarok, akik talpra álltak. Sajnos a VMDK (b) nem sokat segített rajtuk, hogy megmaradjanak. Szerintem annak a szerkesztőségnek a tevékenységével a vajdasági magyarság igenis kapott valamit, míg a VMDK-val valahogyan másképp állnak a dolgok. Hacsak Csorba nem sorolja az eredmények közé, hogy több tízezren álltak talpra és – fogták a tarisznyájukat. Vagy az lenne a siker, hogy az értelmiségiek közül a legtöbben, akik számítanak, hátat fordítottak a VMDK (b)-nek? Nemcsak az úgynevezett „pozícionált” értelmiségiekről van szó, hanem azokról is (például a volt tiszteletbeli elnökről), akik eleinte hittek ebben a mozgalomban.
Valamit az „elvbarátaim”-ról. Csorba, úgy látszik, tényleg nem tudja felfogni, hogy voltak olyanok Vajdaságban, akik életüket nem a Magyar Tanszékhez és a Forumhoz kötötték. Egyszerűen kívül álltak és hála a Jóistennek, kívül állnak ma is. Én meg annyira, hogy a Csorba-levélből értesültem először arról, miszerint a felsorolt személyek egy csapatba tartoznak: a BEK-be (Bódis Elvbarátainak Klubja).
Végül, mivel már belerekedtem a nagyothallás túlkiabálásába, egy kedvenc történetemmel szeretném zárni ezt a vitát Csorba Bélának ajánlva, aki annyira beleérte magát a VMDK sorsába.
Kohn és Grün rőfösüzletet tartott a háború előtt valahol az ötödik kerületben. Grün Pesten élte túl a háborút, barátja viszont eltűnt. Többéves állhatatos kutatás után Grün megtudta, hogy Kohn Londonba került. Még néhány évébe telt, hogy beszerezze a szükséges dolgokat az úthoz, majd elindult. A címen, amelyet megszerzett, egy hatalmas palota állt, mellette egy bankház. Előttük több Rolls-Royce, libériás ajtónállók stb. Grün biztosra vette, hogy rossz címet kapott, és már vissza is akart fordulni, amikor meglátta barátját, amint két szolga kíséretében roggyantan lefelé ballag a márvány-lépcsőkön. Grün odaszaladt:
– Barátom, hát megismersz?
– Meg – válaszolta kurtán Kohn, világfájdalommal a hangjában.
– Mondd, tied ez a gyönyörű palota?
– Igen – felelte csüggedten Kohn.
– És ez a bankház is a tied?
– Az is.
– És ezek az autók meg a sok szolga?
– Azok is.
– Ha ilyen gazdag vagy, akkor miért szomorkodsz?
– Hát lehet egy igazi angol boldog, miután elveszítettük Indiát?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >